André Krisztina és Szabó R. Ádám rotterdami levelesládája

Mindeközben mindenki inkább a narancssárgát hurcolássza, amiről a törzskönyves holland kolléga sem tud sokkal több információval szolgálni, mint hogy szeretik, vagy valaki szerette az uralkodóik közül (ez amúgy így igaz, konkrétan az Orániai ház tagjai kedvelték meg a narancs-sárga keveréket még a 16. században), viszont talán azzal sincs baj, ha van amolyan hurcolászható, márkajel-erősségű nemzeti szín, amibe nem kell belelátni sem az aranyló búzakalászt, sem a szikrázó eget, esetleg a déligyümölcsöt, ha valaki nagyon akarja.

André Krisztina és Szabó R. Ádám rotterdami levelesládája

Időközben másik irányból pukkanás hallatszik, és hamarosan megérkezik a képbe a zaj forrása is, egy kissé nagy kanyarokkal közlekedő, tetovált karú kerékpáros, zenét hallgatva, és maga után húzva egy pántlikán (nem szalag, ez bizony egy tagadhatatlan pántlika) egy ép, és néhány kipukkadt, lila lufit, az épet elejti az étterem bejárata előtt, majd kissé körülményesen, a bicikliről sem leszállva igyekszik parkolni a metrós néni közelében, miközben egyszerre vált számot a lejátszóján és igyekszik meggyújtani egy cigit a kezében. A biciklis végül, várakozásainkkal ellentétben, nem várja meg az étterem nyitását, hanem pár percen belül továbbkarikázik a térről.

Ha valakinek volt magyarországi rokona, a nyári látogatások alkalmával a mosópor mellé, a ruhák között elrejtve, bepakolt egy, a szomszédtól másolt filmet, vagy egy István, a király lemezt, hadd örüljön az erdélyi rokon. Persze a határ előtt mindenkit ölt a gyomorideg, nehogy baj legyen belőle, de amint kiállták a sort, megmutattak majdnem mindent, és sikerült továbbgurulni, akkora sóhajtások futottak ki az illegalitást megtapasztalók száján, hogy előrébb tolta az autót egy fél centivel.

Még mindig teljesen tükörsima a tó, de hirtelen, mintha csak egy láthatatlan, szétnyitott tenyér gyakorolna nyomást a közepére, finoman felgyűrődik a víz széle, és nekicsapódik a part köveinek. Kotyogós hang támad fel onnan. Innen pedig minden megváltozik. Lassan vonulni, költözni kezd a víz felülete. Még nincs semmi hullámzás, csak olyan, mintha finomra őrölt drágakövek kristályait kezdené hordozni a víz. Villódzó, lágy sodródás önti el az egész felületet. Erősödhet a nyomás. Egymástól elcsúszó, hatalmas vaslapok jönnek ingásba. Majd egyszerre több helyen behorpad a tó felülete, felgyűrődik és összetörik a tükör.

Minden oké? – érdeklődik, mintha bármi is történhetett volna velem ez alatt a két perc alatt. Mondjuk kitalálhattam volna a közös gyerekeink nevét, meg hogy a tihanyi templomban fogunk összeházasodni, az anyján barackszínű kosztüm lesz valami elbaszott kalappal, apám meg már hétkor mata részeg, mert megitta az össze vilmoskörtét, amit aperitifként szolgáltak fel. – Velem minden rendben, nálad mi van? – kérdezem teljesen közömbösen.

Egy férfi titokzatos megbízást kap, hogy készítsen jelentéseket egy Budapest nevű város épületeiről… A Terepszemle 2018-ban minden hónap utolsó napján jelent meg a SZIFONline oldalán. 12 történet