Elindultam újra a zenekar felé, és megint rácsodálkoztam a tömegre, voltak, akik kártyáztak, két lány szappanbuborékokat fújt, láttam egy leláncolt grillsütőt, gyerekeket, akik krétával egy nagy nyulat rajzoltak, zsonglőrök tüzes buzogányokat dobáltak, egy tornász lány pedig kézen állva járkált a sínek között, a több száz ember beszéde pedig kellemes duruzsolássá változott, és beleolvadt az estébe. A három lány és a fiú már nem voltak ott.

Egy benzinkút mellett kötöttem ki, ahonnan már látni lehetett a Gyárat az út túloldalán, az ablakai ki voltak törve. Lassan indultam el felé, közben az futott át az agyamon, hogy ennek az épületnek aztán végképp semmi értelme sincs, vagyis egyáltalán nem illett abba az elméletembe, amely szerint mindegyik objektumnak a Herceghez kéne kapcsolódnia. Titkon abban reménykedtem, hogy utólag majd, egyik pillanatról a másikra, mint amikor egy sötét szobában felkapcsolják a villanyt, minden egyértelmű lesz számomra.

Egy szál bugyiban volt, a melleit eltakarva szaladt ki a szobából. Ez most mi? – kérdeztem, miközben éreztem, hogy még jobban lüktetni kezdett a fejem. Egy kis utólagos karácsonyi ajándék, de ahogy elnézem magát, nem nagyon volt ereje kibontani! Nekem ebből elegem van! – mondtam és fel akartam kelni az ágyból, de a férfi visszanyomott, aztán füttyentett egyet, mire két vállas férfi sietett be a szobába, és megálltak az ajtó előtt. Ha jól tudjuk, maga bizalmas viszonyt ápol Maximiliánnal.

Ha mindig csak a gyerekmedencében pancsolunk, sosem jutunk tovább. Akkor már láttam, hogy ketten is úsznak felém. Egy idősebb srác, meg egy tata. Na, gondoltam, ez a tata miattam fog itt bekrepálni a Körös közepén. De nem, kiúsztak, és megkérdezték, jól vagyok-e. Eszem megáll, mintha valami baleset ért volna. Nincs semmi baja! – kiabáltak vissza anyunak. Oké, kisöreg, most szépen visszaúszunk.

A szikláról lefelé menet, azon gondolkoztam, hogy vajon a Herceg milyen állat lenne, de először – ahogy a flamingókat újból megpillantottam – a nővére jutott eszembe, hogy ő csakis flamingó lehetne. Flamma, a flamingó, ez neki is tetszett volna, elmosolyodtam, végre nem dühösen, kétségbeesetten vagy reménytelenül gondoltam rá. Pedig hetekig mindenfelé kerestem, persze hiába, ahogy az ilyenkor lenni szokott minden sarkon, minden üzletben, minden tömegközlekedési eszközön őt fedeztem fel.

Részletek a Természetes lustaság című regényből

Az a nagy felhő Budapest, most omlik össze az egész. Innentől fogva ugyanezt mondta az összes pacára. Mást nem lát, faggatta a pszichológusnő, és egy denevér alakú pacát mutatott. Ez a lebuktatás, gondolta, hogy nem is bolond, ezért azt mondta, nem lát mást. Már amúgy is unta az egészet. A végén kapott egy papírt, hogy autisztisztikus zavar, ilyenje van, és nem alkalmas katonai szolgálatra. Szerinte csak be akart vágódni nála ez a pszichológusnő.