
Mán-Várhegyi Réka regényrészlete
- Részletek
Ha hősnek készülne, riasztó tekinteteket vetne rám, vagy a halálmegvetést gyakorolná. Ha vallásos aktivista lenne, a bűnökről meg a túlvilágról prédikálna. A pók annyira zavarba jött, hogy előhúzta a táblát. Még sohasem kellett alkalmaznia, de elővigyázatos lévén már rég előkészítette. Szándékosan a másik irányba indult, ott akasztotta ki: A pókháló pillanatnyilag nem üzemel.
Találgatni tudtak csak, hová tűnhetett, az egész család kereste, a nagyszülők, a szülők és az unokák is; kiürítették a zsebeket, átkutatták a fiókokat, a legkisebbet beküldték az ágyak alá is, körbejárták a portát, voltak a padláson, lent a pincében, a fészerben, a megroggyant kinti budi mögött is, de sehol nem találták; a legkisebb unokának többször is el kellett magyarázni, mert ő sehogy sem bírta megérteni, hogyan tud egy slusszkulcs örökre eltűnni.
Próbált visszaemlékezni, hogy hogyan végződött az este. A Síp utcában ittak egy helyen a Janiékkal, és mint annyiszor, most is szóba került Kata, és szégyen ide vagy oda, Robi kiborult és bőgött. Aztán volt valami szóváltás, valami ismeretlennel, még az utcára is kimentek. Verekedett volna? Volt egy kis tükör a konyhában, pont ott, ahol az emlékei alapján kereste. Belenézett.