SzIF Online

A szabadkőművesek helye a kortárs populáris kultúrában II.

Kálai Sándor és Keszeg Anna tanulmánya a SZIF 2018/2-es számából

A szabadkőműves utalások között vannak olyanok is, amelyek nem kapcsolhatók be az összeesküvés-elméletek keretébe. Érdekes módon a kémtörténet az a műfaj, ahol a szabadkőművesség mint referencia, a szakmai kompetenciák szükségszerű kiegészítője működik. John le Carré regényeiben a szabadkőműves referenciák meglehetősen gyakoriak, ezek a hivatkozások azonban éppen amiatt beszédesek, mert a szereplők szabadkőműves identitása nem kivételes.

 

A szabadkőművesség populáris műfajokban való megjelenésére vonatkozó szisztematikus vizsgálat elvégzése nem állt módunkban, viszont a fentebb említett páholy gyűjtésének adatait számszerűsítettük, és a következő listához jutottunk: művészet (4), film (109), képregény (43), irodalom (18. század – 8, 19. század – 62, 20. század – 120, 21. század – 21), könnyűzene (69), fiktív testvériségek televíziós műsorokban (35), fiktív testvériségek filmen (33), televíziós műsorban (19), játékok (15). A lista összeállításakor az egyes előfordulásoknál megtalálható a szabadkőművességre való utalás konkrét előfordulása, s ezek áttekintése három tanulsággal szolgál: (1) a szabadkőművesség önmagában nem adja történetek alapnarratívumát, megjelenése általában elszigetelten előforduló utalásokban érhető tetten; (2) a szabadkőművesség kontaminálódik, a titkos társaság fogalmával egyjelentésű, leggyakrabban bármilyen történetileg bizonyított vagy feltételezett titkos társaságra kicserélhető, azzal együtt fordul elő; (3) a szabadkőműves szimbólumok megfejtendő utalásként, easter eggként épülnek bele a történetbe, egy adott szereplő intellektuális felsőbbrendűségére vagy gonosz szándékaira utalva. A társadalmi képzelet fogalmaira átfordítva: a lehorgonyzás tehát az összeesküvés és/vagy a spirituális felsőbbrendűség jelenségkörében történik meg, a névadás ennek megfelelően a titkos vagy titokban cselekvő társaságként, rejtett referenciarendszerrel rendelkező csoportként történik, a tárgyiasítás folyamatai pedig a szabadkőművesség materializálható szimbólumait érinti.

 

A listán szereplő címek rendezhetők olyan szempontból, hogy az adott forrás elfogadó vagy kritikus attitűddel tárgyalja-e a szabadkőművesség jelenségét. E tekintetben a pozitív megítélést propagáló médiatermékek dominálnak, viszont a következőkben látni fogjuk, hogy a megközelítésmód dualitása ellenére a reprezentációs mag elemei ellentétes előjellel értelmeződnek, de azonosak a kéttípusú megközelítésben. Az áttekintett források alapján a reprezentációs mag tehát a következő elemekkel rendelkezik: (1) társaság, társiasság / testvériség / kiválasztottságtudat; (2) az összetartozás alapját hit és tudomány szinkretizmusának valamilyen formája adja / spiritualitás / moralitás; (3) elitizmus / önfejlesztés; (4) tagokra jellemző közös cél / meggyőződés / összeesküvés; (4) hermetikusság, és annak rítusok, szimbólumok formájában kifejeződő volta; (5) fogalmi kontamináció[1] – a templomosoktól és rózsakeresztesektől való eredeztetés elfogadása, a narratív építkezés logikájába illesztése.

 

E folyamatok egybekapcsolódása jól szemléltethető a South Park című animációs sorozat 14 évadának 12., Mysterion visszatér című részében: az összeesküvés-elméletek működésmódját a sorozat egyébként előszeretettel avatja a humor forrásává. A szuperhős imagináriusba épülő történet H. P. Lovecraft ősgonoszának, Cthulhunak a kultuszát mutatja meg egy szabadkőműves/illuminátus inspirációjú rítus formájában. A rítus helyszíneként működő helyiség falain olyan vizuális elemek láthatók, melyek geometrikus formái szabadkőműves szimbólumokra utalnak, bár kimerevítésük végül nem igazolja a teljes egybeesést. A pentagramma, a Hórusz-szem, mindent látó szem megjelenik a falakon, illetve ugyanúgy Baphomet jelképe is, melynek imádása a templomos imaginárius elemeit építi a jelenetbe. A mindent látó szem a szuperhős figura kosztümén is azonosítható: Hindsight, az utólagos bölcsesség szupererejével felruházott karakter ugyanakkor az összeesküvés-elméletek jelenségét is parodizálja – képessége ugyanis arra vonatkozik, hogy a rossz beköszöntése után képes annak okait azonosítani, illetve bánkódni bekövetkeztén. Ilyen összefüggésben pedig a szuperhős-narratívumok alapsémája, a képességről való lemondás igénye, különösen önfelszámoló humortípust hoz létre. Az epizódban a szabadkőműves kifejezés nem hangzik el, azonban a recepcióban megtörténik az azonosítás,[2] s a rendezői szándék is az azonosítás létrejöttét támogatja. Az ilyen típusú, konkrét hivatkozás nélküli, de felismerhető utalások vadászata számos online felület célja.[3]

 

Ebben az összefoglalóban Dan Brownt természetesen nem lehet megkerülni. A titkos társaságok formulaszerű narratív megjelenítését gyakorló bestseller-író könyveinek szabadkőműves hivatkozásai nagyon hasonlóan működnek ahhoz, ahogyan a fentebb idézett South Park részben is láttuk: a titkos társaságok szimbólumrendszerei közötti kontamináció szervezi a történetet.[4] A Robert Langdon-történetek közül A Da Vinci-kódban az Opus Deivel konfliktusban álló Sion-rend a templomosokkal és a szabadkőművesekkel kapcsolódik össze a Szent Grál, vagyis a krisztusi vérvonal őrzésének globális célja alá rendelve. A szabadkőművesség és az illuminátusok közötti, történetileg létező viszony mellett pedig ennek előzménytörténete, az Angyalok és démonok érvel. E nagy hatású regények[5] szabadkőművesség-keretezése az összeesküvés-elméletek fentebb ismertetett modelljébe illeszkedik. Az Assassin’s Creed számítógépes játékból kinőtt multimediális univerzum[6] szintén azonos sémát mozgat, amikor a templomosok által követett eszmét történetileg a máig vezeti, és a szabad akarat felszámolásának globális célját teszi meg a történet középpontjában álló titkos társaság működési vezérelvének.

 

A szabadkőműves utalások között vannak olyanok is, amelyek nem kapcsolhatók be az összeesküvés-elméletek keretébe. Érdekes módon a kémtörténet az a műfaj, ahol a szabadkőművesség mint referencia, a szakmai kompetenciák szükségszerű kiegészítője működik. John le Carré regényeiben a szabadkőműves referenciák meglehetősen gyakoriak, ezek a hivatkozások azonban éppen amiatt beszédesek, mert a szereplők szabadkőműves identitása nem kivételes: semmi különös nincs abban, ha egy szereplőről kiderül testvér volta: „Sem akkor, sem azóta nem tudtam kideríteni, miféle vallásban nevelkedhetett Mr. Anderson. Gyanúm szerint erősen szabadkőműves jellegű lehetett a meggyőződése, de bármilyen volt is, afelől sosem hagyott kétséget, hogy hitében a testvérének tekint.”[7] Inkább a jelzésekből való egymásra ismerést hangsúlyozzák a vonatkozó regényrészletek. Illetve olyan példa is van, ahol a szabadkőművességhez való tartozás elvárásként értelmeződik: „– Mondja, kolléga, maga szabadkőműves? // – Biztosítottam afelől, hogy nem vagyok az. // – Na, akkor siessen és lépjen be közéjük! Nem vette még észre, milyen impertinens módon ráz kezet magával a személyzetis? Soha nem jut Berlinbe, ha nem lesz szabadkőműves, kolléga.”[8] E hivatkozások természetessége megenged egy olyan hipotézist, hogy a kém a szabadkőműves kortárs megfelelője lehet. Egyfelől Paul Bleton modellje szerint a kémregény szerkezetét az Állam, a Herceg, a Szervezet és a Kém közötti viszony határozza meg:[9] a kém egy nem titkos, de titokban működő szervezet (lásd fentebb a szabadkőművesség jellemzőit az összeesküvés-elméletek modelljében) tagjaként képes betölteni közvetítő szerepét. Másfelől a kémregényt megalapozó maxima így szól: a cél szentesíti az eszközt. Könyvében Bleton három olyan történetszervező elemet (titok, megtévesztés, erőszak) különít el, amelyek meghatározó szerepet játszhatnak egy adott elbeszélésben.[10] A titok és a megtévesztés elemei itt tehát ugyanúgy megtalálhatóak, mint az összeesküvés-elméletek modelljeiben, azzal a különbséggel, hogy itt nem csak aggodalomra okot adó, hanem a professzionalizmus markereit jelentő motívumként jelennek meg. Az összeesküvés-elméletek sémájához viszonyítva az is megállapítható, hogy a le Carré-féle kémregényben a szabadkőműves identitás vagy annak lehetősége diszkurzív probléma, azaz nem látható, materiális, vizuális jelei vannak (szabadkőműves szimbólumok, rítusok, tárgyak), hanem a beszédmódban, a szófordulatokban, illetve gesztusokban fejeződik ki. Így a szabadkőműves hivatkozási rendszer tulajdonképpen megerősíti a kémszervezet titokzatosságát, illetve a titok szerveződésének egy kiegészítő rétegét képezi.

 

Elszigetelt és sajátos, bár nem teljesen kontextus nélküli példa Paul Thomas Anderson 1999-ben bemutatott Magnólia című filmje, mely az emberi sorsok közötti összekapcsolódás problémáját járja körül egy többsíkú elbeszélésben. A történések szálai többé vagy kevésbé lazán kapcsolódnak egy televíziós kvízműsorhoz, mely ezáltal a film narratív csomópontját képezi. A szimbólumokkal és belső utalásokkal telített elbeszélésben a szabadkőművességre többször is történik utalás anélkül, hogy a szabadkőművességnek a narráció alakulása szempontjából bármikor nyíltan bejelentett szerepe lenne. Azonban a szabadkőműves gyűrű éppen a showműsor felelősének és egy személyben a film narrátorának ujján látható, így az eleinte kuszán, majd egyre egyértelműbben összekapcsolódó szálak közül szintén azt emeli ki, mely mozgatni, egybetartani és értelmezni látszik az egészet.

 

A példák megerősíteni látszanak azon kultúrakutatók véleményét, akik szerint a kortárs populáris kultúrában egyre erőteljesebben érzékelhető a bürokratizmustól, az intézményes túlszervezettségtől, az intézmények kiismerhetetlenségétől, az egyén által uralhatatlan hatásától való félelem.[11] A szabadkőművesekre való hivatkozás minden fentebb említett példája beilleszthető ebbe a modellbe. A Brit Columbiai és Yukoni Nagypáholy bevezetőben említett populáris kultúrabeli reprezentációkkal kapcsolatos aggodalma tehát teljesen jogosnak látszik: a jelenleg futó szabadkőművességhez kapcsolódó médiatermékekben nincsen ugyanis olyan narratív keretezési lehetőség, mely a reprezentációs hitelesség, autentikusság igényével lépne fel.

 

[1] A szabadkőművesség és a rózsakeresztesek, a templomosok, az illuminátusok közötti viszonyokat minden, a szabadkőművesség történetével foglalkozó munka tisztázza az egyértelmű kapcsolódás felszámolásának igényével. Ennek ellenére az asszociációs lánc felszámolása – legalábbis a populáris kultúra területén – szinte lehetetlen. Lásd például: Dr. Balassa József, A szabadkőművesség története, Béta Irodalmi Részvénytársaság kiadása, Budapest, é. n.; Benedek Szabolcs, A szabadkőművesség története. A hermetikus hagyományoktól az első nagypáholyig, http://mek.oszk.hu/06200/06293/06293.htm; Arthur Edward Waite, Templomos rendek a szabadkőművességben, Fraternitas Mercurii Hermetis Kiadó, 2010.

[2] Lásd például a következő elemzést: Sarah Wilson, Illuminati and Secret Society Symbolism in South Park, Unexplainable.net 2014. 01. 01., http://www.unexplainable.net/info-theories/Illuminati-and-Secret-Society-Symbolism-in-South-Park.php.

[3] Lásd például: https://www.thewindingstairs.com. Ezen a felületen számos olyan filmbeli jelenetet listáznak, melyekben a főhős a szabadkőművesség alapszimbólumát, a szabadkőműves körzőt és 90 fokos szögmérőt ábrázoló gyűrűt hordja. A Fogságban című 2013-as filmben Jake Gyllenhaal detektív-karaktere, a 2007-es Az éjszaka uraiban Robert Duvall karaktere, az 1986-os A bolygó neve: Halálban az Al Matthews alakította Apone őrmester hord szabadkőműves gyűrűt. És a példák száma folytatható.

[4] Dan Brown, Angyalok és démonok, ford. Bori Erzsébet, Gabo, Budapest, 2000; Dan Brown, A Da Vinci-kód, ford. Bori Erzsébet, Gabo, Budapest, 2003.

[5] Itt nem célunk e regények értékelése, hatásuk gazdasági, társadalmi, városmárkázási, könyvpiaci stb. szempontból annyira összetett, illetve a korábban megfogalmazott, az összeesküvés-elméletekkel kapcsolatos állítások nem árnyalják, csak alátámasztják. A következő két hivatkozással azonban e hatás tudományos értékelését pótoljuk: Dr. Irimiás Anna, A filmek és a televíziós sorozatok turisztikai szerepének és hatásainak geográfiai vizsgálata, Akadémiai, Budapest, 2015, 64–65; R. Tzanelli, The Da Vinci Node: Networks of Neo-pilgrimage in the European Cosmopolis, The International Journal of the Humanities 2010/8., 113–128.

[6] Assassin’s Creed, 2007, Ubisoft Montreal, Ubisoft Annecy.

[7] John le Carré, A zebra dala, ford. Falvay Dóra, Agave Könyvek, Budapest, 2008, 46. Az angol eredetiben a magyar „testvér” szó helyén a „comrade” kifejezés szerepel, mely a testvérnél kevésbé köthető a szabadkőművességhez. A magyar fordítás így akaratlanul is ráerősít a karakter feltételezett hovatartozására.

[8] John le Carré, A titkos zarándok, ford. Orosz Anna, Agave Könyvek, Budapest, 2016, 24.

[9] Paul Bleton, Les Anges de Machiavel, Essai sur l’espionnage, Nuit Blanche Éditeur, Québec, 1994, 43–44.

[10] Uo., 46.

[11] Mark Fisher, Capitalist Realism: Is there no alternative? Zero Books, Winchester, 2009, 39–56; Timothy Melley, Empire of Conspiracy: The Culture of Paranoia in Postwar America, Cornell University Press, Ithaca, 2000, 230.


© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva