Próza

Az utolsó összeggel együtt egy levél is jött, hogy befejezheti. Nincs több megbízás. Ha lesz, jelentkezem – állt a levélben angolul, és neki rossz érzése lett, amely átkísérte a határon, aztán elővette, valahányszor névtelen levele jött az évek során. Egy idő óta nem gondolt rá. Úgy hetven után. - Kaland volt – mondta, mint annyiszor az évek során. Amíg meg nem kapta az új megrendelést. Lisszabonba szólt, azzal, hogy a Rossio sarkán a régi bár pultjában várja az újabb utasítás. Széttépte, de minden sorra emlékezett. A megadott nap reggelén, mintha már rég megbeszélte volna magával, elindult.

Próza

Másnap öt körül cigiszünetet kért. Az épülettömb sarkáról megleste a hivatal kijáratát, várt. Néhány perc múlva kilépett a lány és elindult a kávézó irányába. Hasonló, térdig érő szoknyát viselt, mint előző nap. Bizonyára hivatali egyenruha lehet. Tamás gyorsan elbújt és a fal mellett visszaosont az asztalokhoz. Firkantott valamit egy könyvbe, majd Szindbád asztalára helyezte. Néhány másodperc múlva a lány meglepetten emelte fel a könyvet.

Próza

Az történt ugyanis, hogy a veje elszökött a lányától, és összeállt egy szegedi nőcskével, méghozzá a mágnás mozgóképszínház-tulajdonos Sükösd Álmos lányával. Aba Sámuel, akinek Kálmán uram szerint csak a véletlen folytán egyezik a neve egy régi magyar királyéval, olyan alávaló bitang, hogy előbb újdonsült apósjelöltjének, Sükösd Álmosnak a bizalmába férkőzött, majd részvényes is lett Álmos úr egyik mozijában.

Kritika, esszé

Mindezek tükrében aligha volna elvitatható az, hogy Gerőcs Péter vállalkozása mindenképpen ígéretesnek és méltányolhatónak mondható, ugyanis a kötet jelentősége számos nyelvi-retorikai eljárás – pl. a fotográfia, az emlékezés és az idő poétikai, valamint tematikus – érvényesülésében ragadható meg igazán.

Sosemvolt szépidőnk

Hogy elment az életem. Ez jutott eszembe. Nem tudom, miért, nem tudom, miért pont ott, pont akkor. Bármikor máskor eszembe juthatott volna. Váláskor, nagy döntések idején, világvégi, eldugott posztszovjet repterek magányában, nagy szerelmek elveszítésekor. Fogalmam sincs, miért ott jutott eszembe, a hőségtől bágyadt, idegen kávézóban, de úgy futott rajtam át ez az érzés, mint a szöveg elején említett nyári zivataron a villám, horizonttól horizontig remegtetve meg a földet, messziről indulva, átcikázva az ember feje felett, aztán becsapódva megint a messzeségbe a másik oldalon.