ötven év alatt az égitestek benned messzire kerülnek. / a kajütablakok földi bokrokat tükröznek vissza, / egy futónövény lóg le a tetőről. nem bánod.

Yesim csapong saját élettörténetének elbeszélésében, asszociatívan válogat az események közül. A szöveg cselekménye így látszólag legalább annyira szervezetlen, mint egy valódi visszaemlékezés, azonban ez tényleg csak látszólagos, a cikázó szálak és emlékek összeérnek, ok-okozati láncolatot rajzolnak ki.

miért hogy meglep az engesztelhetetlen szomorúság / lelakott félmúlt utcalámpáktól fénylő jelen / fosztogatják a telkek sarkába húzódva / lakják a szerencsével eleresztettek

Ma új lappal indulunk, mert sok idő után lezártam tíz év munkáját két kötetben. Egy verses- és egy tárcakötet. Ma leadom a kiadómnak a szövegeket, kieresztettem a kezemből és szerkesztők martalékává teszem, tegyenek vele belátásuk szerint, az én munkám itt tulajdonképpen véget ért.

Ahogy elnyúlva hasra feküdtem a végén, / úgy dobogott a matracra a mellkasom / melletted, hogy ritmusra reszketni / kezdtek az ágykeretre rögzített / lámpafűzér / kis papírgömb burái. / Azt hitted menekülni próbál egy beszabadult poloska, / pedig csak bennem alakult át épp a barátság / alvó imágóból lepidopterré.

Steve Sem-Sandberg: Kiválasztottak, ford. Dobosi Beáta, Jelenkor, Budapest, 2018.

A ki nem tett pont a regény végén egyrészt arra enged következtetni, hogy a felelősségre vonás is csak részlegesen valósult meg, másrészt, hogy felderíthetetlen az áldozatok teljes névsora, amennyiben pedig vég nélkül ismétlődnek a nevek, hatalmas monumentummá, kőoszlopnyi nehezékké dagadnak az emlékezetben. És ahogy Adrian számára sem jön el maradéktalanul a felszabadulás, a fellélegzés, a megoldás pillanata, úgy az olvasó sem szabadulhat a történelem terhétől.

Júniusi-júliusi erdélyi lapszemle

A második beszélgetés Szilágyi Aladár kérdései mentén kitér Biblia-fordításokra, Visky legfrissebb, Nevezd csak szeretetnek című kötetére, a vers működésére és idejére általában, Kertész Imre szövegeire. Az interjúból származó egyik kedvenc részletemmel búcsúzom: Éppen a részecskefizika meg az asztrofizika ott találkozik, hogy a végtelen befelé is végtelen, nem csak kifelé, és ha befelé tartunk, a lelkünk irányába, ott is a végtelennel találkozunk. És a nyelv emlékszik erre a végtelenre.

Idén két díjátadó is a PesText keretén belül történik majd. Itt hirdetik ki a Műfordítók Egyesülete Jeromos Oroszlánja-díjának győztesét, valamint a Fiatal Írók Szövetségének Csáth Géza-díjáét is. A tájékoztató zárásaként a fesztivál főszervezője, Varga Betti mutatta be a PesText szabadság jeligével meghirdetett pályázatának két győztesét is. A szakmai zsűri (Dr. Hansági Ágnes, Mészáros Sándor, Kukorelly Endre) Izsó Zita Halleves című versét választotta, míg a Facebookon zajló szavazás közönségdíjasa Láng Anikó lett Glamour című pályamunkájával.

Gerőcs Péter: Árvaképek, Budapest, Kalligram, 2018.

Mi lehetne fontosabb az időnél? Múlása saját létünk végességével szembesít minket, s magától értetődően ez kultúrtechnikáinkat sem hagyja érintetlenül. Martin Heidegger szerint kizárólag a véges időbeliségével számot vető ember létezése tekinthető autentikusnak. De mi a helyzet azzal, aki úgy vet számot az idővel, hogy folyamatosan annak megragadására, illetve az emberi létezésnek az időből való kimetszésére, röviden: az idő birtoklására törekszik? Gerőcs Péter harmadik, Árvaképek című regényének fotográfus főszereplője, Szemere Tamás szerint azért fontos arcokat fotózni, hogy kimentsük őket a zajló időből. (80.) A kötet példaértéke szerint azonban ez – akárcsak a fényképezés másik nagy kísérlete, az arc és azon keresztül az identitás megragadhatósága – eleve kudarca ítélt vállalkozás.

Vendégünk volt Potozky László, aki számára az irodalom az, ami korszakalkotó (és többnyire az 1900-as évek után született).

 

Ajánlása:
Günter Grass: A bádogdob - www.libri.hu/konyv/gunter_grass.a-badogdob-5.html

 

9 óra 33 perc / egy héttel ezelőtt / a szűk utcában / a régi ház előtt elsétálva / igazolta a látvány (érzés?) / a viszonylagosság törvényét / hogy felnőve minden / zsugorodik, sorvad, látod (érzed?) / távolságok, magasságok vagy éppen / a megbicsakló horizontból / kiloccsanó napfény