A másik apával sokat beszélgetnek, határozott a nevetése, jó vele a szeretkezés. / A másik anya csak a háttérből figyel, ritkán javít bele a beszélgetésbe, néha egy pillanatra / átveszi a gyereknevelést. Ő pedig boldog ebben a vendégéletben.

A 19. századi háborúkban a katonák bölcs belátásból sokáig inkább nem dohányoztak a fronton, mert az ellenség meglátta a cigaretta fényét és rögvest lebombázta őket. Idővel aztán a hiány szokás szerint megoldást szült: a katonák megtanulták szájukban az égő végéről szívni a dohányt.

Holnap elindul Halmaherára, biztos talál valakit, talán épp egy pagu férfit, aki elviszi őt a togutilekhez, aki szót ért velük, aki majd tolmácsol neki. Remélhetőleg az ő közvetítésével jut hozzá az arakhoz, amibe a helyiek esetleg növényeket és gyökereket is tesznek, akárcsak a jávai, floresi, celebeszi asszonyok a dzsamuikba. Azt is megkérdezi, hogyan készül az ital.

Ha szélrózsa voltál, Eronim Mox szakácskönyvéből néhány betűt összegöngyöltél, és belesodortál a Verhovina madaraiba, a többieket meg hagytad, hogy lebegjenek a tojásban kedvükre. Ha Eronim Mox voltál, láttad, hogy azok a betűk, amelyeket a szélrózsa nem sodort bele a Verhovina madaraiba, azok a betűk árvákként bolyongtak.

De tudtam, hogy nem haragszik. Néhány percig üldögélt még a homályban, majd lassan felállt, belépett a gyertya fénykörébe, és életemben először úgy nézett rám, mintha az édes gyermekére nézne. Úgy nézett rám, mintha csak azt mondaná: na, most már te is tudod, te sügér.

Korbu alig ért az ember könyökéig. Bogyószemével bizalmatlanul pislogott ide-oda, ökölbe szorított kezefejével menetrendszerűen orrot törölt, koszos vederben hozta a tűzrevalót, nagy nyomatékkal a padlóra csapta. A sarokszobában rendesen ő lakott.

Petróleumban pácolt tekintete / körül gyűrűző, fodrozódó / árkok, töltések elsimultak, / mint szélcsendben a tóbarázdák, / átköltözött belé az erdő némasága, / tornyosul fölötte az ég rézgálic oltára.

Darolczán elégedetten hajtott el a temető irányába a Simsonján, sisakot sosem viselt, csak egy bőrsapkát, és közben a gyerekkorában hallott dallamot próbálta elkapni, ami a motorbicikli hangos burrogása elől menekülve minduntalan ott illegette magát a körorvos orra előtt, mint a ruszpolyánai bárcások a Bánya felé vezető műút borduráján.

Egy ideje a jobb lábára sántált, úgy okoskodtunk, hogy tán kezelésre megy. Ránk pecsételte azt is, hogy ezen a héten különösen jó legyen a főztünk, inspektorok jönnek a központtól ugyanis, nálunk szállnak meg, innen fogják bejárni az vidéket. Talán a vízügyi kádereket ellenőrzik.

Járta a hír, hogy tán az idősebbik Derzsi, Kálmán fogadott fia volna, az Amadeo Lipan ideiglenes szálláshelyéül szolgáló, Két Bölcs Vadkanhoz címzett fogadó tulajdonosa esküdött rá, hogy Béla Braniszláv szivartárcáját olyan bársonyos bőr borítja, ami nem nőhet máson, csak bálnapéniszen.

Behunyta a szemét. Élvezte, ahogy megszűnnek a zajok, csak a fény hatolt át a szemhéján. Kihúzta magát, a hegedűt az álla alá szorította, várt egy kicsit, amíg az utolsó fészkelődő néző is elcsendesedik, majd lassan felemelte a vonót és a húrokra tette az ujjait.

Doctor Huta Certeze a szemével jelezte nekem, hogy ezt is végig kell néznem. Engedelmesen figyeltem, ahogy fogynak a vöröses-barnás tollak, míg végül a csupasz madártest maradt, amit a lány a szemem láttára kibelezett, megmosott, egy hímzett házi kendőbe csomagolt be, és a fonott kosárba rakott. Fél üveg ánizsgyökér pálinkát is mellécsúsztatott.