SzIF Online

Kálmán Gábor prózája

Amúgy csak Vízivárosban találnak meg az őrültek. Kedves, közeli őrültek, szerethetők, mint a punkok annó a Moszkva téren. Sosem féltem tőlük, akárhogy viselkedtek. A mi punkjaink, gondoltam. Egyszer egy fiatal punk fiú mellém ült a négyes-hatoson. Biztosítótűk voltak a szemöldökében és a fülében, félbarna Arany Ászok a kezében, homályos és gondterhelt volt a tekintete. Teátrális mozdulattal kimutatott az ablakon a hajléktalanokra nézve, és összeget vont. – Régen, amikor feljöttem a Moszkvára, tele volt punkokkal.

1026_20180815184720.jpg

 

Tovább

Lukács Flóra versei

Arcuk száztizenkét éve őrzi / aznapi bánatuk. / Testük az izzadság szagát, / bőrük annak a nyárnak színeit, / mozdulataik egy több ezer éve / elveszett, idealizált világ hangulatát. / Eleven húsból, csontból, vérből / akarta megalkotni / modern Árkádia-vízióját. / Meztelen, prostituált fiúk testét használta. / Szicíliai parasztgyerekek, pásztorok / elrajzolt vonásait ékszerekkel / fémekkel, virágokkal lágyította.

1025_2018081491048.jpg

 

Tovább

Egy nyúl látószöge

Nem lehet mosolygás nélkül olvasni az olyan tökéletes mondatokat, hogy: Békásmegyer veszélyben van, mondta a nyúl. (248.) Mán-Várhegyi Réka regénye tele van emlékezetes jelenetekkel, karakterekkel, helyszínekkel. Az elbeszélői pozíciók és nézőpontok váltakozása nem terheli túl a kompozíciót. A szerkezet csúcspontja a tizedik fejezet, ekkor érvényesülnek a legerősebben a térpoétika és a fokalizáció eszközei. Békásmegyer felvillan egy nyúl látószögében.

1024_20180813101120.jpg

 

Tovább

Sosemvolt szépidőnk

Kálmán Gábor prózája

Amúgy csak Vízivárosban találnak meg az őrültek. Kedves, közeli őrültek, szerethetők, mint a punkok annó a Moszkva téren. Sosem féltem tőlük, akárhogy viselkedtek. A mi punkjaink, gondoltam. Egyszer egy fiatal punk fiú mellém ült a négyes-hatoson. Biztosítótűk voltak a szemöldökében és a fülében, félbarna Arany Ászok a kezében, homályos és gondterhelt volt a tekintete. Teátrális mozdulattal kimutatott az ablakon a hajléktalanokra nézve, és összeget vont. – Régen, amikor feljöttem a Moszkvára, tele volt punkokkal.

Költészet

Lukács Flóra versei

Arcuk száztizenkét éve őrzi / aznapi bánatuk. / Testük az izzadság szagát, / bőrük annak a nyárnak színeit, / mozdulataik egy több ezer éve / elveszett, idealizált világ hangulatát. / Eleven húsból, csontból, vérből / akarta megalkotni / modern Árkádia-vízióját. / Meztelen, prostituált fiúk testét használta. / Szicíliai parasztgyerekek, pásztorok / elrajzolt vonásait ékszerekkel / fémekkel, virágokkal lágyította.

Kritika, esszé

Egy nyúl látószöge

Nem lehet mosolygás nélkül olvasni az olyan tökéletes mondatokat, hogy: Békásmegyer veszélyben van, mondta a nyúl. (248.) Mán-Várhegyi Réka regénye tele van emlékezetes jelenetekkel, karakterekkel, helyszínekkel. Az elbeszélői pozíciók és nézőpontok váltakozása nem terheli túl a kompozíciót. A szerkezet csúcspontja a tizedik fejezet, ekkor érvényesülnek a legerősebben a térpoétika és a fokalizáció eszközei. Békásmegyer felvillan egy nyúl látószögében.

Vándorló könyvespolc

Vándorló könyvespolc 25.

Mán-Várhegyi Réka, Papp-Zakor Ilka és Szil Ágnes, a közelmúlt JAK-kendő díjasai, pályájuk legizgalmasabb szakaszában vannak. A második, harmadik köteteket jegyző alkotók munkái általában a szerző, a szerkesztő és a kritikus számára is fókuszban lévő, fontos szövegek. Az írás magabiztossága, a saját hang megtalálása, a tendenciák kirajzolódása vagy éppen a besorolhatatlanság, a hivatásos értelmezőnek olyan hívószavak, amelyeket épp mert kötelező sallangok, be kell vetnie. Ám ettől függetlenül, a szöveggel bíbelődés izgalma ebben a pályaszakaszban érzékelhető a legerőteljesebben.

FISZ Műhely

Bordás Máté versei

Felállok, apámmal kiolvassuk a tenyeremen / lévő hegeket. Csuklómnál fogva odahúz a vasasztalhoz. / Mágnestenyerével kihúzza a homorú fiókot, kivesz egy ceruzát. / Az utánfutó tervrajzára leírja: segítek megépíteni / a terepasztalt. Elengedi a kezem. / Apám írisze átrendeződik, a zöldellő mezőket elönti az óceán, / barna láncolatok emelkednek a pupillából, ki akarnak törni.

FISZ Műhely

Katona Ágota verse

Gondolatban ásni egyre lejjebb. / Szénpor rakódik kémények belsejére. / Lezárt vasútvonalak százlábúi / törekszenek a haj földmelegébe. A felszínen / kezüket tördelő családtagok. Sosem árulták el, / hogy a bezárt bányában egyszer ők is. / Fegyvert találtak a fejtőüregben.

© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva