Sosemvolt szépidőnk

Amikor már mindenemet rázta a hideg, egyre lassabban mozogtam, minden lépésért komoly erőfeszítéseket kellett tennem, mintha a szöveteimet átjáró folyadékot, a sejtek közti vizet már szépen lefagyasztotta volna az éjszaka. Bevonszoltam magam egy gyorsétterembe – akkor már a központban jártam, ahol volt forgalom az utakon és működtek még a boltok. Szerencsére az épületek alaposan fel vannak fűtve, hamar átmelegszik az ember. Útbaigazítást kértem, majd mikor tovább indultam, rám szóltak, hogy ne legyek bolond és taxit hívtak nekem. Hajnalban értem a hostelbe. Kéken villogott a konyhai neon, üres volt a társalgószoba.

Folyó/irat/mentés

Visszaugorva az időben a novemberi Alföldre hívnám fel a figyelmet, amely Borbély Szilárd munkásságának és személyének állít emléket, és nem akárhogyan. Ez a lapszám egy meisterwerk, azt kell, hogy mondjam, lássuk, miért. Egyrészt a versblokk szerkesztése abban áll, hogy a borbélyi poétikák felől közelít, amely szerteágazóan összetett, de a felismerhetőség jellemzi. És bár sokan vallják azt, hogy Borbély Szilárd költészete valamilyen módon hatással volt rájuk, a mód, amelyben ez megtörténik, nem könnyen fölfejthető. Teljesen más irányból közelítenek.

Vándorló könyvespolc

A regény a sivár, kiüresedett, sablonos hétköznapjairól, a tétlenségéből és a társadalomban elfoglalt pozíciójából fakadó, s az ez iránt érzett mélyről jövő, elfojtott dühéről szól, amely természetfeletti lustasággal párosulva, beteg, gyilkos képzelgésekben és verbális agresszióban tör felszínre. Csillag Lajos regényével ellentétben, ezúttal biztosak lehetünk benne, hogy antihősünk nem fog eszeveszett lövöldözésbe fogni, ő az ezredfordulós generáció -2.0. egyik ritka, védett példánya, a roncsolt verzió, a tettek nélküli, minden mindegyek embere, akinek legnagyobb bűne, hogy úgy érzi, elvan.

Terepszemle

Már napok óta a nyomomban volt valaki, mindenhová követett, de sohasem titokban, ez volt benne a legfélelmetesebb. Eleinte azt hittem, csupán véletlen, hogy felfedeztem egy ismerős arcot a tömegben, de aztán rá kellett jönnöm, hogy szó sincs véletlenről, ugyanaz a szakállás férfi volt, tetoválással a nyakán.

Költészet

Érzékeny bőre létrehozott, vedlett, mégis hordja, szájába veszi, / megragadja, elejti, otthagyja: önmagát javítgatja / puha, mesterséges fészekképződményében. / A lámpa mozgásérzékelője nem jön működésbe. / Múzeumban a szenzor üresen kattan, téves riasztás, / mozdulatlan preparátum, egy kis horzsolás. // Menekülne, állattá lenne, vissza a természetbe, / mint Ovidius hősei, de nincs ki végrehajtsa rajta / az átváltozást: nem tud elmenekülni az önmaga / által létrehozott katasztrófa elől.