Sosemvolt szépidőnk

Könnyű voltam és boldog éppen. Ritka pillanat. Nem zavart a klasszikusan depressziós kórházi hangulat sem. Válaszolgattam cseten egy lánynak, míg felfelé haladtam a hipószagú, matt fényűre mosott, koptatott, ezerszer fertőtlenített kórházlépcső valaha díszesnek szánt, mára lerobbant, ágytál-, hányás- és halálszagú lépcsőfordulóiban. Nem is sejtve, vagy legalábbis magam előtt is titkolva, hogy az egész hetek óta félbeszakadt, majd újraindított beszélgetésnek nincs is semmi értelme, csupán a szar újracímkézése, pakolászása zajlik egyik helyről a másikra – ahogy ott, a kórházban a szemem előtt, az elfekvő halállal vizenyősen, húgyszagúan átitatott, kórtermek között lepedővel fedett gurulós ágyakat tologató, vértől feketéllő vattapamacsokat, érfalakról leszakadó sejtdarabkáktól mocskos tűket felhalmozó sürgés-forgásában valójában is történt.

Helyszínelő

Reichert Gábor rámutatott, hogy a kötetet egy sajátos történelmi esemény foglalja keretbe: Antall József miniszterelnök halálának bejelentése. Vass Norbert válaszából megtudtuk, hogy ennek a generációnak meghatározó, úgynevezett vaku élménye volt, amikor 1993. december 12-én a Magyar Televízió megszakította a délutáni Disney-összeállítás vetítését. A Kacsamesék című rajzfilm több százezer gyereket tapasztott aznap is a képernyő elé (köztük a könyv és e sorok szerzőjét). Csupán egy pillanat volt az egész: Dagobert bácsi utolsó mondatát Chopin Gyászindulója követte, majd megjelent a képernyőn Boross Péter, aki közölte a szomorú hírt. De ezek a gyerekek ekkor találkoztak életükben először a szemük előtt zajló történelemmel.

Kritika, esszé

A fülszöveg ezek szerint nem az olvasókat, hanem az irodalmi élet többi résztvevőjét tájékoztatja: a többi költőt, a kritikusokat, a szerkesztőket. Hogy az idősebb költőtárs nekik ajánlja figyelmébe az induló fiatalt. Egyfajta kinyilatkoztatás a mestertől, hogy ezzel az ajánlólevéllel útjára bocsátja őt, ezentúl foglalkozzatok vele, de annak rendje s módja szerint, hogy tudjátok, az én tanítványom. (Még ha ténylegesen nem is – de ezzel a gesztussal felvállaltan.)

Költészet

Egy kerülőút: ablakok és komoly / kapualjak nélkül. Mert te ebben / vagy a legjobb. Mint egy vihar, / eső nélkül. // De könnyebb lenne kikerülni / téged. Úgy, ahogy vagy. Így. / Eső nélkül. Hiszen az ablakokban / én is tükröződőm, hiszen a kapualjakban / én is ott vagyok. // Könnyű lenne kikerülni téged. / Úgy, ahogy vagy. Így.

Költészet

Ismer-e öniróniát az Isten? / Ha igen: részesül-e mosolyából / provinciákon is a kisded képmás? / Míg sírhatnékok évadában jár-kel / út s úttorlasz, érdemi hidegben, / és szorosabbra húzza kardigánját / egy antropomorf kvantumszámítógép.