Nagyképű, pikírt szövegeket vetettek papírra, gunyoroskodtak, utálkoztak. Kihúzták nálam a gyufát. Mindennek a teteje az volt, amikor leszedték a keresztvizet az első szovjet katasztrófafilmről, az Экипаж-ról. Ez azt jelenti, hogy A személyzet, és Magyarországon is vetítették, azzal az idióta címmel, hogy Katasztrófa földön-égen.

A darálás az autonóm fogyasztás illúziójával kecsegtet. Olyan szabadságot ad, mint amit az „all you can eat”-éttermek tudnak nyújtani az éhes vendégeiknek. Szemben a tévézés hőskorával, amikor a menüből (rádió- és tévéműsor) választhattuk ki, mit fogyasztunk a megadott időpontban, esetleg a séf ajánlatára bíztuk magunkat (ez lenne a főműsoridő).

Most, hogy éledezik lassan az élet, nem várunk tovább, és kinyitjuk a SZIFON-on a Godot Bar-t, ahova amiatt hívjuk a nekünk fontos szerzőket, hogy beszélgessünk velük ebben a furcsa időben. Arról többek között, hogy milyen volt a vírus előtt az élet, hogy milyen korona idején az irodalom és hogy milyenek a kilátásaink a kijárási korlátozás utáni időkre. Karácsonyi Zsolt válaszait olvashatjuk.

Összehúzódott a száraz anyagon, / majd kavicsként zuhant a víz alá. / Napról napra fakóbb lett. / Amikor rátaláltam,  / kéksége fehérré halványodott.

A „Chicano” vagy „Chicana” azonban gyakran a Mexikó–Texas határt belakó marginalizált nép, az idegenek vagy törvényszegők leírására alkalmazott sértő terminus. Mivel oly hosszú ideig éltek a Mexikó és az Egyesült Államok közös határán, a Chicanókat két kultúra tartja fogva: mexikói őshazájuk és az amerikai.

Most, hogy éledezik lassan az élet, nem várunk tovább, és kinyitjuk a SZIFON-on a Godot Bar-t, ahova amiatt hívjuk a nekünk fontos szerzőket, hogy beszélgessünk velük ebben a furcsa időben. Arról többek között, hogy milyen volt a vírus előtt az élet, hogy milyen korona idején az irodalom és hogy milyenek a kilátásaink a kijárási korlátozás utáni időkre. Ezúttal Károlyi Csaba válaszait olvashatjuk.

A május 6-10-re tervezett Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivált a szervezők elhalasztották, de a Magyar Képregény Szövetség május 10-én videódíjátadóban ünnepelte a tavalyi év kimagasló képregényeit, és nevezte meg a képregénydíjak nyerteseit.

Az árnyékok mostanában / megnyúlnak és elfogynak reggelente, / amikor melléd bújok melegedni  / pont ebben a megállóban.

Batárja és egészségének helyreállítása érdekében beköltözik a Szarka-fogadóba. A fennmaradt elbeszélések szerint sokat pihen e helyen, ahol Ottlik és Balázs bámészkodik. A jelentős távolság miatt nem tudjuk, hogy miről folyik a társalgás kettőjük között.

Most, hogy éledezik lassan az élet, nem várunk tovább, és kinyitjuk a SZIFON-on a Godot Bar-t, ahova amiatt hívjuk a nekünk fontos szerzőket, hogy beszélgessünk velük ebben a furcsa időben. Arról többek között, hogy milyen volt a vírus előtt az élet, hogy milyen korona idején az irodalom és hogy milyenek a kilátásaink a kijárási korlátozás utáni időkre. Elsőként Horváth Viktor válaszait olvashatjuk.

Miklós Szilveszter „érhangjai”, kísérteties, ihletett dobjátszmái a menekülés archaikus ösztönéről beszélnek. Leginkább a nyikorgás, fészkelődés, szakadás és kopácsolás zörejei ezek; a szüntelen figyelem és készenlét görcsének akusztikája. Rituális lárma.

Egy ember konzerválása nem szórakozás, / de nem is mindig gyászmunka. Evidencia. / Két óvodásmosolyú fiatal egyén halad / hazafelé egy feltúrt utcán, a rájuk /sötétedett nyárban-őszben.