SzIF Online

Nataša Velikonja versei

a magány szép, különösen a városban. azt kívántam, hogy ljubljana örökké idegen város maradjon. egy város, ahol otthon vagy, hiba, ott tömegével jönnek-mennek az emberek. azon gondolkodtam, hova is menjek – egyedül. az evropát bezárta valami kapitalista. a lannál tömeg van. úgyhogy befordultam arra a beton placcra, ahol duša počkaj autója parkolt az ölj meg gyengéden című filmben. egy pillanatra most ez az én környékem.

1060_20181016130250.jpg

 

Tovább

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

1058_20181016113037.jpg

 

Tovább

Izsó Zita versei

Ők azt mondták, minden rendben lesz, meggyógyulunk. / Mi pedig bólogattunk, / mint egészen kiskorunkban, amikor angyalokról meg Jézuskáról beszéltek, / aztán meg kerülgethettük azokat a helyeket, /ahova elrejtették a karácsonyi ajándékokat. / Pont így kerülgetjük most is a szobákat, / amikben titokban sírnak.

1057_20181013215123.jpg

 

Tovább

Műfordítás

Nataša Velikonja versei

a magány szép, különösen a városban. azt kívántam, hogy ljubljana örökké idegen város maradjon. egy város, ahol otthon vagy, hiba, ott tömegével jönnek-mennek az emberek. azon gondolkodtam, hova is menjek – egyedül. az evropát bezárta valami kapitalista. a lannál tömeg van. úgyhogy befordultam arra a beton placcra, ahol duša počkaj autója parkolt az ölj meg gyengéden című filmben. egy pillanatra most ez az én környékem.

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Izsó Zita versei

Ők azt mondták, minden rendben lesz, meggyógyulunk. / Mi pedig bólogattunk, / mint egészen kiskorunkban, amikor angyalokról meg Jézuskáról beszéltek, / aztán meg kerülgethettük azokat a helyeket, /ahova elrejtették a karácsonyi ajándékokat. / Pont így kerülgetjük most is a szobákat, / amikben titokban sírnak.

Sosemvolt szépidőnk

A fuvarosokról és arról, hogy a bölcsészekből lesz a pap

A következő pillanatban már csak azt láttam, ahogy Agy kétségbeesetten kapaszkodik a hatvan kilométeres sebességgel száguldó áruba, szinte átölelve azt, a haja lobogott a hajnali gyér fényben, pocakja fehéren villogva lógott ki a pólója alól és megállíthatatlanul döcögött a raktárudvar vége felé, én meg csak rágyújtottam egy cigire, hogy ennek úgyis annyi, bár végül azért jó tizenöt méter után, kár nélkül állította meg a raklapot.Ennek már tizenöt éve. Azóta Budapestet mintha kicserélték volna.

Kritika, esszé

Aki viszont mi is lehettünk volna

Az emlékezetpolitikai szempontból releváns kérdésfelvetések és az erős jelképek mellett azonban húsvér alakokra is szükség van egy regényben, és Krusovszky Dénes itt is remekel. Lente Bálint, aki minden jellemhibájával és emberi esendőségével együtt szerethető, szimpatikus figura, lehetne valamivel érdesebb, karcosabb jellem is, de mindenképpen hiteles alak. Viszont az igazán maradandó szereplő az ápoló, akinek a megrajzolásakor az író túllépett azon a tévhiten, amely szerint az olvasói rokonszenvnek egybe kell esnie a társadalmilag elfogadott normalitással.

© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva