Próza

Az újságtól is kijöttek, látta a szakállas, kissé megtört arcú újságírót, aki nem fogadta el a neki kínált pálinkát, bár a tekintetéből úgy tűnt, nagyon szívesen elfogadná, meg a fényképészt, aki viszont elfogadta, nem is egyet, és a végén táncolt is egyet a menyasszonnyal, a fiatalabbik Varga fiúval, aki alacsonyabb volt a bátyjánál, és élénkszőke, talán ezért lett ő a menyasszony. Azt már nem tudta, megjelent-e valahol az újságcikk, nem is nagyon beszéltek az egészről utána. Péntek délután volt, már sűrűsödtek az árnyak, és odaát, a Vargáék portáján előkerültek a pálinkásüvegek. Tudta, hogy van valami külön küldetés, tudta, hogy ez az egész nem csak önmagáért van.

Folyó/irat/mentés

Irodalmi eufóriát azonban a júniusi Kalligram adott igazán, bivalyerős lapszámnak tartom, kezdve Márton László Nibelung-ének fordításától Mucha Dorka prózájáig. A Nibelung-ének közérthetővé tétele ugyanolyan közszolgálat, mint mondjuk amilyen az összes eposz és ének újrafordítása volna, hiszen ezek olyan örökérvényű irodalmi művek, amelyek a 21. századunk megértéséhez új szempontokat tehetnek hozzá. Például a lapszámban szereplő Hatodik kaland (Utazás Isenstein szigetére) olyan mozzanatokat közöl a főszereplők kalandjaiból, mintha egy Keeping up with the Kardashians-epizódot látnánk

Költészet

így lassan szavakat kezdett el / helyettesíteni a lány nevével, először / csak a kötőszavakat, majd az igekötőket, / hogy minden cselekvés az ő irányába / történjen, majd lassan az igéket, / mert minden mozdulatban igazából / ő történik meg, majd a főneveket, / majd mások neveit is, mert minden / arcban az ő arcát és minden ismerősében / az ő jelenlétét kereste, lassan az / összes ismert szavára rátelepedett ez / az egy név

Vándorló könyvespolc

A Deres Kornélia és Németh Gábor Dávid közötti mentor–tanítvány-viszony bizonyos költői képek használatában ugyanúgy megnyilvánul, mint egyes retorikai fogások rutinszerű alkalmazásában — ugyanakkor két, egymástól igencsak különböző versbeszéddel találkozik az olvasó a kötetekben. Pál Sándor Attila és Száz Pál pedig mindketten azt a falupoetikát művelik, amelyre nem kis igény mutatkozik kritikai fronton, viszont egyáltalán nem biztos, hogy létezik.

Kritika, esszé

A nyelv és az esztétikum: ez a Luther kutyái Achilles-sarka. Az aggyal, az érzékeléssel foglalkozó szöveg legfontosabb kérdése, hogy a hőst elsősorban az elvesző érzékelés, a visszanyert tudatállapotok megragadása izgatja. Ebben a feltételrendszerben mindent el kell hinnünk az elbeszélőnek, az átélt tapasztalatok igazságát ki is kérdőjelezhetné meg? Legfeljebb egy másik oligodendrogliómás, de a neurológia valószínűleg ennél a végtelenül leegyszerűsítő értelmezésemnél kicsit bonyolultabban képzeli el az agy működését.