„Mindannyian kiszolgáltatottak vagyunk”

Úgy gondolom, hogy sokunknak jót tesz, ha néha valami egészen mással töltjük az időt, és megújult, átalakult látásmóddal tudunk visszatérni a feladatokhoz. A legjobb pozíció szerzőnek és szövegnek, az, amikor a szerző ül, és a szöveg alakul, formálódik – maga az alkotási folyamat. Most, a novelláskötetem befejezése után, mikor tényleg lezárult minden szerkesztés, és elment a nyomdába az anyag, nagyon kiüresedtem. Egyszerre volt bennem egy borzongás, és egy olyan hiányérzet, amit a szomjúsághoz tudnék hasonlítani.

568_20160926173131.jpg

 

Tovább

Karina MacGill: Minden, amit valaha... IV.

567_20160924102645.jpg

Tovább

FISZ Karavánok – körkapcsolás

A körkérdés megválaszolása után újabb felolvasó kör következett, majd belehallgathattunk az újvidéki és kolozsvári felolvasók szövegeibe. Pozsony, és mint később kiderült Budapest is, küzdött a hatalmas méretűre sikerült fájl feltöltésével. Mire az izzó telihold, Weöres Sándort parafrazeálva, erkélyrácson fönnakadt, a felolvasások szemelvényeikben a FISZ Karaván facebook-oldalán is összeértek.

566_20160922150051.jpg

 

Tovább

Interjú

„Mindannyian kiszolgáltatottak vagyunk”

Úgy gondolom, hogy sokunknak jót tesz, ha néha valami egészen mással töltjük az időt, és megújult, átalakult látásmóddal tudunk visszatérni a feladatokhoz. A legjobb pozíció szerzőnek és szövegnek, az, amikor a szerző ül, és a szöveg alakul, formálódik – maga az alkotási folyamat. Most, a novelláskötetem befejezése után, mikor tényleg lezárult minden szerkesztés, és elment a nyomdába az anyag, nagyon kiüresedtem. Egyszerre volt bennem egy borzongás, és egy olyan hiányérzet, amit a szomjúsághoz tudnék hasonlítani.

Helyszínelő

FISZ Karavánok – körkapcsolás

A körkérdés megválaszolása után újabb felolvasó kör következett, majd belehallgathattunk az újvidéki és kolozsvári felolvasók szövegeibe. Pozsony, és mint később kiderült Budapest is, küzdött a hatalmas méretűre sikerült fájl feltöltésével. Mire az izzó telihold, Weöres Sándort parafrazeálva, erkélyrácson fönnakadt, a felolvasások szemelvényeikben a FISZ Karaván facebook-oldalán is összeértek.

Költészet

Biró Krisztián verse

Ráijesztenék, hátha elmondja, merre indul. / Hiszen most nappal van, és várják / azok a lélegzetek, amik valaha kimaradtak. / Ilyenkor dönti el, hogy messzire / megy, ha már a zsebében is elfért mindaz, / ami kell hozzá.

+SZIF

Meghódítani az Űrt – Játék nélkül soha

A játék a házi számítógép történetének katalizátora. Ha nem jelennek meg az első otthoni videojátékok a hetvenes években – a Magnavox Odyssey, és jó pár évvel később az Atari Pong –, aligha akartak volna tömegek számítógépet venni. Vezérelni egy pontot a képernyőn – feledhetetlen élmény. Addig passzív tv-nézésre voltunk kárhoztatva – most mi irányíthatjuk, mi íródjon a monitorra. A történetnek többféle befejezése lehet. A pont mehet jobbra is, balra is. A számítógépes játék távlatai ezek.

+SZIF

Gémör

Elindulni a Tulipán utcából, a Rózsa utcán át le a Szövetség utcáig, a Vár utcán fel, aztán a Főkapu, Ágyútorony, szorító (ez jó most a szívre is!), Huszárbástya, majd a börtönök, ágyúállás, víztároló, kút, torony, és a felvonóhídon ki, a Várfelső utcán le, a Főútra rá, és már itt a Kertész utca rögtön, el a harmadik bejáratig, lift, legfelső gomb, ötödik emelet, balra a szélső ajtó, a kulcs kinyit, a zár nyafog, az előszobán át, csípődobás, s már a legbelső szoba, szék, asztal, egér, enter és start. Játékban vagyok! Gémör.

© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva