SzIF Online

Futólépés, önmagunk átélése

A második beszélgetés Szilágyi Aladár kérdései mentén kitér Biblia-fordításokra, Visky legfrissebb, Nevezd csak szeretetnek című kötetére, a vers működésére és idejére általában, Kertész Imre szövegeire. Az interjúból származó egyik kedvenc részletemmel búcsúzom: Éppen a részecskefizika meg az asztrofizika ott találkozik, hogy a végtelen befelé is végtelen, nem csak kifelé, és ha befelé tartunk, a lelkünk irányába, ott is a végtelennel találkozunk. És a nyelv emlékszik erre a végtelenre.

1216_20190914155749.jpg

 

Tovább

Programelőzetes a budapesti PesText fesztivál eseményeiről

Idén két díjátadó is a PesText keretén belül történik majd. Itt hirdetik ki a Műfordítók Egyesülete Jeromos Oroszlánja-díjának győztesét, valamint a Fiatal Írók Szövetségének Csáth Géza-díjáét is. A tájékoztató zárásaként a fesztivál főszervezője, Varga Betti mutatta be a PesText szabadság jeligével meghirdetett pályázatának két győztesét is. A szakmai zsűri (Dr. Hansági Ágnes, Mészáros Sándor, Kukorelly Endre) Izsó Zita Halleves című versét választotta, míg a Facebookon zajló szavazás közönségdíjasa Láng Anikó lett Glamour című pályamunkájával.

1215_20190912113804.jpg

 

Tovább

A magány, az egyetlen közös

Mi lehetne fontosabb az időnél? Múlása saját létünk végességével szembesít minket, s magától értetődően ez kultúrtechnikáinkat sem hagyja érintetlenül. Martin Heidegger szerint kizárólag a véges időbeliségével számot vető ember létezése tekinthető autentikusnak. De mi a helyzet azzal, aki úgy vet számot az idővel, hogy folyamatosan annak megragadására, illetve az emberi létezésnek az időből való kimetszésére, röviden: az idő birtoklására törekszik? Gerőcs Péter harmadik, Árvaképek című regényének fotográfus főszereplője, Szemere Tamás szerint azért fontos arcokat fotózni, hogy kimentsük őket a zajló időből. (80.) A kötet példaértéke szerint azonban ez – akárcsak a fényképezés másik nagy kísérlete, az arc és azon keresztül az identitás megragadhatósága – eleve kudarca ítélt vállalkozás.

1214_20190910190817.jpg

 

Tovább

Folyó/irat/mentés

Futólépés, önmagunk átélése

A második beszélgetés Szilágyi Aladár kérdései mentén kitér Biblia-fordításokra, Visky legfrissebb, Nevezd csak szeretetnek című kötetére, a vers működésére és idejére általában, Kertész Imre szövegeire. Az interjúból származó egyik kedvenc részletemmel búcsúzom: Éppen a részecskefizika meg az asztrofizika ott találkozik, hogy a végtelen befelé is végtelen, nem csak kifelé, és ha befelé tartunk, a lelkünk irányába, ott is a végtelennel találkozunk. És a nyelv emlékszik erre a végtelenre.

Helyszínelő

Programelőzetes a budapesti PesText fesztivál eseményeiről

Idén két díjátadó is a PesText keretén belül történik majd. Itt hirdetik ki a Műfordítók Egyesülete Jeromos Oroszlánja-díjának győztesét, valamint a Fiatal Írók Szövetségének Csáth Géza-díjáét is. A tájékoztató zárásaként a fesztivál főszervezője, Varga Betti mutatta be a PesText szabadság jeligével meghirdetett pályázatának két győztesét is. A szakmai zsűri (Dr. Hansági Ágnes, Mészáros Sándor, Kukorelly Endre) Izsó Zita Halleves című versét választotta, míg a Facebookon zajló szavazás közönségdíjasa Láng Anikó lett Glamour című pályamunkájával.

Kritika, esszé

A magány, az egyetlen közös

Mi lehetne fontosabb az időnél? Múlása saját létünk végességével szembesít minket, s magától értetődően ez kultúrtechnikáinkat sem hagyja érintetlenül. Martin Heidegger szerint kizárólag a véges időbeliségével számot vető ember létezése tekinthető autentikusnak. De mi a helyzet azzal, aki úgy vet számot az idővel, hogy folyamatosan annak megragadására, illetve az emberi létezésnek az időből való kimetszésére, röviden: az idő birtoklására törekszik? Gerőcs Péter harmadik, Árvaképek című regényének fotográfus főszereplője, Szemere Tamás szerint azért fontos arcokat fotózni, hogy kimentsük őket a zajló időből. (80.) A kötet példaértéke szerint azonban ez – akárcsak a fényképezés másik nagy kísérlete, az arc és azon keresztül az identitás megragadhatósága – eleve kudarca ítélt vállalkozás.

Költészet

Taizs Gergő verse

9 óra 33 perc / egy héttel ezelőtt / a szűk utcában / a régi ház előtt elsétálva / igazolta a látvány (érzés?) / a viszonylagosság törvényét / hogy felnőve minden / zsugorodik, sorvad, látod (érzed?) / távolságok, magasságok vagy éppen / a megbicsakló horizontból / kiloccsanó napfény

Kritika, esszé

Rendszer(kritika) újra?

A Rendszerújra széles műfaji és tematikus skálája, akusztikai rétegei, szineztézikus nyelvi érzékelésmódja, az agresszió, az erőszak, a kiszolgáltatottság előállításnak poétikai összhangzat-tana (a kötet sci-fi-novellái mellett találhatók a szájhagyományban élő boszorkányság köré épülő darabok, de az atlantiszi elsüllyedt város mítosza is előkerül) teszi lehetővé, hogy a szövegek a diktatúra-alakzatok és effektusok tematikus regisztrálásán túl is olvashatók, értelmezhetők és élvezhetők legyenek.

© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva