Költészet

Lehet, hogy a plafonon van. / Vagy mindig mögötted. / Ha nem mindig épp a másik szobában. / Nem járkálhatsz egész nap, / nem kapdoshatod a fejed folyton hátra. // Nyugodj meg. Ott van. / Amikor csukott szemmel hajat mosol, / eléd áll és az arcod bámulja. / Amikor alszol, övé a lakás.

Sosemvolt szépidőnk

Valamikor hattizenötkor értünk a reptérre, ahol az ellenőrző pontoknál csak annyit láttak belőlem, hogy hatméteres, ívelt dobással górom a táskámat a röntgenszalagra és üvöltve rohanok át a detektoros kapun, hogy hagyjanak békén, elkések, majd pedig csípőre fogott gatyában, az övemet a nyakamba vetve, kikötött cipővel rohantam át a tranziton, feldúlt ruházatban, kerülgetve a duty freeben vásároló, kijelzőket bámuló utazókat. A gépen már nem is köszöntöttek szokás szerint, kábé 180 ember nézett rosszalló tekintettel, miközben a nadrágomat balkézzel tartva magamon megtaláltam a helyemet, és a kapitány azzal a hanghordozással mondta be a naakkorindulunkot, hogy érezni lehetett benne a mögöttes tartalmat, miszerint ez a paraszt is megérkezett végre.

Költészet

Dús ornamentikájú legenda beszéli el, hogy ide temették a darabokra szaggatott parasztvezér fejét 1514-ben. Átkot üvöltött a fej; törökről nem volt szó benne. A törökök hagyták Szegeden a pirospaprikát, az árvíz pedig a tabula rasát, hová Trianon angyala a szárnya menedékében odarepíthette Erdélyből, Temesvárról a püspöki székhelyt és Kolozsvárról az egyetemet.

comicON

Search and rescue

A nagy nekibuzdulásom azonban rögtön az elején megtorpant, ahogyan úgymond módszertani problémákba ütköztem. A kérdés, hogy meddig terjed egy online folyóirat, kulturális portál, bizonyos megközelítésből értelmetlennek is tűnhet, de mégiscsak ott motoszkált a fejemben, hogy vajon mennyiben érdemes figyelnem a szemlézés alá vont oldalak közösségi média aktivitásait is. Teszem azt, mennyiben határozza meg a mi kis irodalmi életünk online vetületének aktuális mibenlétét egy ügyesen végigvitt twitterkampány, vagy egy-egy igazán kreatív Insta-sztori sorozat?