Nem tudjuk, közelebbről miről folyt a beszéd

Az az én kis privát programom, a gyermekeimet is arra fogom nevelni, hogy nincs értelme félni. Hogy legyenek annyira szabadok, amennyire csak lehet. Vagyis – tudom, ez így már bőven enigmatikus, de záró válaszként talán ennyi belefér –, hogy szabaduljanak fel valami alól, és váljanak szabaddá valamire. Böngészgessenek, térképezzék fel a világot, s benne is leginkább önmagukat. Sok-sok derűvel, a 19. századi literátori vacsorák módjára. Azt gondolom, ez szakmai allegóriaként is teljesen tartható ebben a jó kis fél-európai térségben.

670_2017022293516.jpg

 

Tovább

A tűz nyomán a fű

A rendkívül ökonomikusan szerveződő utolsó fejezetekkel a történet az elhallgatás irányába halad, melynek végső csöndjében már Lanczkor García Lorca-átiratainak – melyek addig víziószerűen át- és átszőtték a kötetet – sem jut hely. Az írás kifáradásának, a stilizált nyelv lecsupaszításának gesztusa így a közös élet lezárulásának kérlelhetetlen szimbólumává lesz, búcsú, ami után azonban nem a reményvesztettség állapota következik.

668_2017021791714.jpg

 

Tovább

Új Krisztina versei

mióta a tenyeremből ettél / nem tudlak leszoktatni / a húsról nem beszélünk / csak nyúzol az arcomon / nincs is több bőr / hiba szerinted az úgyis / csupán felesleges panír / amit évmilliók forgattak / a testre azt mondod / még én tartozom neked / köszönettel ha egyszer / magamtól nem vetkőztem le.

669_20170220113701.png

 

Tovább

Interjú

Nem tudjuk, közelebbről miről folyt a beszéd

Az az én kis privát programom, a gyermekeimet is arra fogom nevelni, hogy nincs értelme félni. Hogy legyenek annyira szabadok, amennyire csak lehet. Vagyis – tudom, ez így már bőven enigmatikus, de záró válaszként talán ennyi belefér –, hogy szabaduljanak fel valami alól, és váljanak szabaddá valamire. Böngészgessenek, térképezzék fel a világot, s benne is leginkább önmagukat. Sok-sok derűvel, a 19. századi literátori vacsorák módjára. Azt gondolom, ez szakmai allegóriaként is teljesen tartható ebben a jó kis fél-európai térségben.

Kritika, esszé

A tűz nyomán a fű

A rendkívül ökonomikusan szerveződő utolsó fejezetekkel a történet az elhallgatás irányába halad, melynek végső csöndjében már Lanczkor García Lorca-átiratainak – melyek addig víziószerűen át- és átszőtték a kötetet – sem jut hely. Az írás kifáradásának, a stilizált nyelv lecsupaszításának gesztusa így a közös élet lezárulásának kérlelhetetlen szimbólumává lesz, búcsú, ami után azonban nem a reményvesztettség állapota következik.

Költészet

Új Krisztina versei

mióta a tenyeremből ettél / nem tudlak leszoktatni / a húsról nem beszélünk / csak nyúzol az arcomon / nincs is több bőr / hiba szerinted az úgyis / csupán felesleges panír / amit évmilliók forgattak / a testre azt mondod / még én tartozom neked / köszönettel ha egyszer / magamtól nem vetkőztem le.

Költészet

Nagy Tamás versei

akkor / és ott, ezt akartam elhitetni / magammal, de a rengések / törmelékei szavakká alakultak, / így könnyebben elkezdődhetett / a végeláthatatlan építkezés / törésvonalaink talaján, a bőrön.

Helyszínelő

A vátesznek vége

Sopotnik bevallja, hogy egyszerre dolgozik a szorongásból és az iróniából, „a szorongásban találtam meg a formám”, értve ezt mind egzisztenciális, mind intellektuális jellegében. A szorongás Sopotnik alkotói folyamatában eszerint egyfajta felhajtóerőként működhet, az irónia pedig oldja a szorongás feszültségét.

© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva