SzIF Online

Fehér Renátó verse

Erről a reggelről beszélni úgy, / hogy az holnap is kitartson. / Se célozni, se célozgatni nagyon, mert / megváltozni nem készül, de bárcsak / lehetne több, mint tükröződés. / A zárójelbe tett időszámítással / összeszokni, de kibékülni soha. // Végül nem hívni többé hűségnek /a továbbutat, ha másvalakibe is

888_20180115121652.jpg

 

Tovább

Vándorló könyvespolc 19.

Amikor lehetőséget kaptam arra, hogy recenzáljam a FISz és a Jelenkor közös sorozatában napvilágot látott köteteket, a válogatásom fő szempontjául az szolgált, hogy elkerüljem vagy legalábbis a legkisebb veszteséggel kivitelezzem Zelei Dávid első világirodalomkritikai maximájának megsértését: fordított műről nem írunk úgy, hogy mellőzzük a fordításkritikát (megjegyzendő, hogy ez még nem került fel a citatum.hu-ra tőle). Ezért egyértelmű volt, hogy három prózakötetet választok, amelyeknél legalábbis kényelmesen elmaszatolhatom a nyelvi átvitel különféle módjaira tett megjegyzéseket a narratológia univerzalitásába vetett hit által megtámogatva.

887_20180115115424.jpg

 

Tovább

Csak utolsó mondat van, befejezés nincs

Ha vannak dolgok, amelyekről nem lehet beszélni – márpedig ugye vannak, és van a leküzdhetetlen kényszer is, hogy kezdjünk velük valamit –, akkor ezekről a dolgokról elbeszélni kell. Amit így elbeszélünk, azt máshogy nem lehet, körülbelül úgy, ahogy egy zeneműnél sem tudjuk elmesélni, miről szól. Az elbeszélésekről ezért aztán ugyanannyira lehetetlen bármi érdemlegeset mondani, mint magáról a titokról.

886_20180112184221.jpg

 

Tovább

Költészet

Fehér Renátó verse

Erről a reggelről beszélni úgy, / hogy az holnap is kitartson. / Se célozni, se célozgatni nagyon, mert / megváltozni nem készül, de bárcsak / lehetne több, mint tükröződés. / A zárójelbe tett időszámítással / összeszokni, de kibékülni soha. // Végül nem hívni többé hűségnek /a továbbutat, ha másvalakibe is

Vándorló könyvespolc

Vándorló könyvespolc 19.

Amikor lehetőséget kaptam arra, hogy recenzáljam a FISz és a Jelenkor közös sorozatában napvilágot látott köteteket, a válogatásom fő szempontjául az szolgált, hogy elkerüljem vagy legalábbis a legkisebb veszteséggel kivitelezzem Zelei Dávid első világirodalomkritikai maximájának megsértését: fordított műről nem írunk úgy, hogy mellőzzük a fordításkritikát (megjegyzendő, hogy ez még nem került fel a citatum.hu-ra tőle). Ezért egyértelmű volt, hogy három prózakötetet választok, amelyeknél legalábbis kényelmesen elmaszatolhatom a nyelvi átvitel különféle módjaira tett megjegyzéseket a narratológia univerzalitásába vetett hit által megtámogatva.

Interjú

Csak utolsó mondat van, befejezés nincs

Ha vannak dolgok, amelyekről nem lehet beszélni – márpedig ugye vannak, és van a leküzdhetetlen kényszer is, hogy kezdjünk velük valamit –, akkor ezekről a dolgokról elbeszélni kell. Amit így elbeszélünk, azt máshogy nem lehet, körülbelül úgy, ahogy egy zeneműnél sem tudjuk elmesélni, miről szól. Az elbeszélésekről ezért aztán ugyanannyira lehetetlen bármi érdemlegeset mondani, mint magáról a titokról.

Folyó/irat/mentés

Évzáró folyóiratszemle

Amikor 2015 elején, a Világtalanul?-antológia nagyjából másfél éves munkálatait befejezve úgy döntöttem, hogy az év végi körkérdések gettójából kiszabadítandó rendszeres reflexió tárgyává teszem a kulturális folyóiratokat, semmi heroikusra nem gondoltam: csak fogom, és egymás mellé válogatom a szövegeket, párbeszédbe léptetek egy-egy könyvet meg folyóiratközlést, beszámolok a megjelenés előtt álló könyvek részleteiről, és kiemelem, ami egyébként nem kapna figyelmet. A feladat nemesnek tűnt, és nagyobb kaland volt, mint azt előzetesen gondolni mertem.

Költészet

Simon Márton verse

a laptopból lógó töltőn telefon, / a kijelzőjén egy komikus meséli, miért pokol az élete, a közönség nagyokat röhög és tapsol, / idáig jutott néhány óra alatt az automatikus lejátszás egy versfelolvasástól, // ez szól, bár néha el-elakad a hang, ha jön egy értesítés / Ingonak a Kelet-Ázsiai tőzsdék, vagy egy levél, VIAGRA CIALIS, / a telefon mellett az ágyon pedig te, / szuszogva alszol, lógó fejjel, nyitott szájjal, ruhástól.

Interjú

Szinkretista vagyok, a könyvben is ez a szemlélet érvényesül

Úgy érkeztem Berlinbe 2016 októberében, hogy már tiszta volt, merre haladok, és 2017 februárjának végére Stuttgartban egybe is rendeztem az anyagot. Biztos alkati kérdés, de ha leülök írni, általában görcs nélkül dolgozom, már amennyiben nem szakadok szét ezerfelé, és sikerül félretenni a tennivalókat. Itthon eleve csak éjszaka vagy késő este írtam az elmúlt években.

© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva