Kritika, esszé

Felütve első verseskönyvét, arra gondoltam, hogy nem a felező nyolcas teszi a népi költőt. Igaz, ő a népé, és nem kimondottan népi. Egyből közel került hozzám ez a földszagú, apás-anyás ősiség, mintha Oravecz Imre bükki és szabolcsi leágazása volna ez a líra, különösen a falu kihalt családjainak nevét leltárazó versével – pedig hajlandóságom szerint az urbánus fertályt képviselem, ám a lokalitás egy bizonyos szint fölött, bizonyos küszöbön túl mindegy nekem. Mindegy, csak üssön. Üt.

Helyszínelő

Véleményem szerint Balogh könyvének legnagyobb érdeme az, hogy a 90-es évek végére lezáródó rekanonizációs folyamatokban kevés figyelmet kapott Karinthy életművel úgy tud párbeszédbe lépni, hogy a monográfia végére érve az olvasó számára nyilvánvalóvá válik, hogy Karinthy Frigyes alkotásai között számos kiváló mű található, amelyek legalább annyira a későmodernség horizontjához tartoznak, mint József Attila vagy Szabó Lőrinc alkotásai.

Terepszemle

A temetőben olyan érzésem támadt, mintha egyszerre több száz temetést hirdettek volna meg ugyanarra az időpontra, és mindenki a megfelelő szertatást keresné éppen. Persze választhattam volna egy másik időpontot is, mégis azt gondoltam, hogy nem találhattam volna jelképesebb időpontot elbúcsúzni a várostól és a Hercegtől is. A minisztériumi ember azt mondta, hogy amint végzek az épületekkel, szabad lehetek, de előtte még mindenféleképpen üljünk le átbeszélni a dolgokat. Mindig is gyűlöltem ezeket az üljünk le, beszéljük át helyzeteket, mert többnyire mindig az lett a vége, hogy egy visszautasíthatatlan ajánlatra kellett látszólag örömmel rábólintanom.

Helyszínelő

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy konferencia a gyerekirodalom nagykorúsításáról. A szakma nagyjai gyűltek össze e jeles eseményen, Óperencián innen és Óperencián túl, hogy megérdemelt helyére emeljék a gyerek- és ifjúsági irodalmat. Olyan sokan voltak és olyan nagy érdeklődés övezte az összejövetelt, hogy két napon át tartott (pontosan a 2018-as év november 23-i és 24-i napján). De két segítőjük is akadt ám, a HuBBY és a MISZJE „személyében”, akik támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg az esemény. Az összegyűltek varázslatosabbnál varázslatosabb előadásokkal kápráztatták el a jelenlévőket, teljesen új perspektívába helyezték a gyerekkönyveket mind az irodalom, mind a képzőművészet és a pedagógia szempontjából.

HNB

Egymásba úsznak a gondolatok: a fennköltre rímel a póri, a félszegre a bátor, az általánosra a személyes, a lelket emelőre a szégyellni való, közelre a távol, és rímhelyzetbe kerül az idegennyelvű (nem véletlenül román, latin vagy német) szó a magyarral. A protokollnak a rímhívója annak, hogy romolnak. A világ, a közös és a személyes világunk visszavonhatósága fölötti mély döbbenet, a feltámadás reményének megkérdőjelezettsége, az örömök felejthetősége, omolhatósága – mindez bizonyosságok után jajveszékel. Isten kell.