SzIF Online

Folyó/irat/mentés

Januári lapszemle

A non- és poszthumán létezés különböző formáira az Alföld figyelt fel az elmúlt hónapban. Már most megjegyzem, hogy rég nem láttam ennyire találó és minőségi illusztrációkat folyóiratban, mint Sebő Krisztián tű-és tollrajzai – egyenesen tetoválás-gyanúsak, művészi értéküket kellő transzgresszió fűszerezi. A határátlépési gyakorlatoknál maradva egyenesen a kritikai részleghez ugrom, ahol Nemes Z. Márió (aki egyébként verset is közöl a lapban) Németh Zoltánnak az Állati férj című új verseskötetéről (Kalligram, 2016) közöl kritikát… vagyis inkább tanulmányszerűséget, ahogy azt tőle még láthattuk.

910_20180213104510.jpg

 

Tovább

Folyóirat-toplista 2017

Ez a negyedik folyóirat-toplistám: az eddigi háromból az első a Librarius, a második és a harmadik a SZIFONline felületén jelent meg, úgyhogy nem most tartunk szabályalkotó órát: a játékszabályok ugyanis a korábbi évekből már javarészt adottak. Idén sem szerepel a listán olyan darab, amibe magam is írtam (ha jól követem saját tevékenységemet, ezzel a januári Jelenkor, az 2017-es első Műút és a nyári Hévíz esik ki), amit nem tudtam beszerezni, vagy amit lusta voltam elolvasni, és idén is csak saját ízléspreferenciáimért vállalhatok felelősséget.

891_20180118210034.jpg

 

Tovább

Évzáró folyóiratszemle

Amikor 2015 elején, a Világtalanul?-antológia nagyjából másfél éves munkálatait befejezve úgy döntöttem, hogy az év végi körkérdések gettójából kiszabadítandó rendszeres reflexió tárgyává teszem a kulturális folyóiratokat, semmi heroikusra nem gondoltam: csak fogom, és egymás mellé válogatom a szövegeket, párbeszédbe léptetek egy-egy könyvet meg folyóiratközlést, beszámolok a megjelenés előtt álló könyvek részleteiről, és kiemelem, ami egyébként nem kapna figyelmet. A feladat nemesnek tűnt, és nagyobb kaland volt, mint azt előzetesen gondolni mertem.

885_20180109141006.jpg

 

Tovább

Szeptember-októberi folyóiratszemle

Ez már csak azért sem indokolt, mert az elemzett kötetek közül némelyik materiális (Király István ezer oldalt meghaladó, Havasréti József által nagyító alá vett naplója), némelyik pedig irodalmi (Tompa Andrea: Omerta) súlyával közelít Nádas memoárjához, s ha mindehhez még azt is hozzátesszük, hogy a végletekig hithű kommunista Király naplója épp ott (1956-ban) veszi kezdetét, ahol Nádas (végletekig hithű kommunistákban gazdag) memoárja abbamarad (hogy az ötvenes években, de a határ túloldalán játszódó Omerta életvilágáról ne is szóljunk), akkor világossá válik, hogy a nyilvánvaló gravitációs pontokon túl is párhuzamokban gazdag, szép íveket leíró, tudatosan összeszerkesztett számról van szó.

865_20171206114941.jpg

 

Tovább

Július-augusztusi folyóiratszemle

Mindez már önmagában is igencsak érdekfeszítő és vitára hívó felvetés, de a szöveg nem az endista tradíció fukuyamai, dantói vagy vattimói remeke: nem az irodalomelmélet halálát, inkább átalakulását jelzi. Éppen ezért inkább azért érdemes elolvasni, hogy lássuk, Wellbery szerint harminc év alatt mivé lett, milyen új ágakat vagy holtágakat nemzett a nyolc elméleti megközelítés: hogy vesztette erejét és megújulási képességét a dekonstrukció, hogyan tért meg a filozófiához a hermeneutika, vagy épp milyen utódokat szült a szemiotika.

829_2017101695807.jpg

 

Tovább

Június-júliusi folyóiratszemle

A százoldalas óriásblokkot három külföldi tanulmány vezeti be: Bruno Latouré és Noah Heringmané alapvetően egy-egy francia szerző (a filozófus Michel Serres és Buffon grófja) műve köré építi meglehetősen szofisztikált érvelését, Eva Horné ugyanakkor történeti jelleggel vizsgálja a klímakatasztrófákról kialakult képzeteink változását – s bár a 19. század ismertetése után nagyvonalúan egyből a 21.-re ugrik, az antropocén szakirodalmába való bevezetésnek talán ez a legalkalmasabb.

800_20170904140838.jpg

 

Tovább
© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva