Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Misina

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Kezdetben volt az eszem. Először csak álmok laktak benne. Később jöttek a szavak, végül belefért a sötétség riasztó csöndje is.

Bővebben ...

Erdős Kristóf versei

Falevelek estek falat kaparó / tenyeremre, gennyes sebeket / szakítottak fel és a szobát összekötő / hálóba akadva csak erősítették / a vastag téglákat. // Működéstanilag elrepültem volna, / és működéstanilag még most is elrepülnék: / a tizedik agyideg talán / mozgatni tudja / a kinti őszön lévő / szárnyaimat is.

 

Erdős Kristóf 2001-ben született, kecskeméti gimnazista. Verset ír, olvas, a Hírös Slam tagja. Szeretne egy kötetet. Első publikációja a FélOnline-on jelent meg.

 

 

tizedik agyideg

 

Régen napokig mostam kezet

ugyanabban a pózban,

enyhén derékszögű falakat

szőttek egybe gazdátlan pókok az

élek hajszálrepedései mentén.

 

A falak szobákat alkottak, a plafonon

lévő nyílások elég tágasak voltak,

de ebben a múlt századi villában a

belmagasság miatt elérhetetlen volt

a kinti ősz.

 

Falevelek estek falat kaparó

tenyeremre, gennyes sebeket

szakítottak fel és a szobát összekötő

hálóba akadva csak erősítették

a vastag téglákat.

 

Működéstanilag elrepültem volna,

és működéstanilag még most is elrepülnék:

a tizedik agyideg talán

mozgatni tudja

a kinti őszön lévő

szárnyaimat is.

 

 

másfél

 

Éjszaka van

az eltolódott időérzékű panellakók

kutyát sétáltatnak

 

a sarkok csendesek

kurvák szája

hangtalan fotocellás ajtó

a lombok egyberagadt tömbök

szabálytalan betonkockákat

a repedés tesz szabályossá

 

egész nap valakit kerestem

akinek elmondhatom

mi is van velem

és álmomban

fűszagot éreztem

 

a lámpa alatt

fényes fekete üveglapról

visszatükrözve a fák

drótszobrok és

az egyenes világhoz képest itt

úgyis minden ferdén történik

 

már olyan késő van

hogy korán

egy lámpa alatt tüzet gyújtok

lassan fél három

sietni kell

ekkor jelennek meg az emberek

továbbmennék de itt még

gyorsan

elégetem magam.