Ha a szívemhez dörzsölném ezeket a szavakat, csak úgy ömlenének belőle a mondatok, mint valami szomorú, furcsa vagy éppen sohasem hallott hang, amikor a vonó vashúrt ér. Megengedhetem magamnak, hogy fehér gézfátyol mögé bújva rejtőzzek a mondatok között?
Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.
Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!
Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.
Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak
a döglött oroszlán vagy a rézsarkantyú
Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?
azt hogy minden talalkozas semmilyen
nem csinalunk semmit
a beszelgetesek is csak ures fecsegesek
Katona Ágota 1989-ben született Balassagyarmaton. Az ELTE esztétika-magyar szakán végzett, Budapesten él. Verseket ír, szereti a növényeket.
Bányaomlás
Gondolatban ásni egyre lejjebb.
Szénpor rakódik kémények belsejére.
Lezárt vasútvonalak százlábúi
törekszenek a haj földmelegébe. A felszínen
kezüket tördelő családtagok. Sosem árulták el,
hogy a bezárt bányában egyszer ők is.
Fegyvert találtak a fejtőüregben.
Mégiscsak el kellett volna költözni innen.
