Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...

Makáry Sebestyén verse

Másrészt a gyűjtögető életmódot folyató népek, / különös tekintettel az erdőségekben élő szlávokra, / akiktől az erdőségek jónéhány szavát is átvettük, a szárnyasan, / páratlanul összetett akár 50 centiméteres levelek / egymás mellett ülő és a levélcsúcs karomszerű levélkéiben / a félelmeikkel és a totemikus erővel együtt / egy medve talpát ismerték föl

 

Makáry Sebestyén 1992-ben született Budapesten. Favágással keresi zsebpénzét. A növények és a természet további megnyilvánulásai már korábban is érdekelték, de a biológia szakról kirúgták. Vácon lakik, a Naszályt, a Börzsönyt és a Dunát járja, az ELTE magyar – történelem tanárszakán negyedévét kezdi.

 

Heracleum sphondylium

 

Ahogy a legtöbb növényt, úgy a Heracleum

sphondyliumot is két megközelítésben látjuk.

Egyrészt intenzív erősítő és gyógyító hatása miatt,

már az ókorban is Heraclesről nevezték el,

amihez Dioskurides az első században

gyógyító erejének pontosítására

a sphondylim utónevet tette hozzá,

aminek görögből származtatott jelentése

’meghatározhatatlan’. Dioskurides névadása,

amit az ókoriaktól Linné vesz át, máig

a legpontosabb, és hatóerejének

a modern határozókulcsok is figyelmet szentelve

a növény részletes leírása alá hol „mérgező”,

hol „gyógynövény” végszót választanak.

Másrészt a gyűjtögető életmódot folyató népek,

különös tekintettel az erdőségekben élő szlávokra,

akiktől az erdőségek jónéhány szavát is átvettük, a szárnyasan,

páratlanul összetett akár 50 centiméteres levelek

egymás mellett ülő és a levélcsúcs karomszerű levélkéiben

a félelmeikkel és a totemikus erővel együtt

egy medve talpát ismerték föl,

 

aminek a hiedelemvilágból táplálkozó

lehántolt szárából és gyökéréből

főzték a borscsot,

hasonlóan a Heracles erejével felruházó

Heracleumhoz, a borscsban

a ’bocs’ férfiasodását tapasztalva meg,

hogy medvévé váljanak,

magukba itták,

mígnem a történelem előtti hőskor végén

a medvetalpat a gyűjtögető életmód

visszaszorulásával a cékla váltotta föl,

és ekkor került az asztalra a medvékkel ápolt

korábbi intim viszony pótlásaként

a vodkásüveg,

majd jóval később a vegyes minőségű

mézekkel töltött fröccsöntött medvék,

akiket a nyelv még továbbra is tisztel,

nevükön se mer nevezni, megnevezésük

csak körülíró forma, aminek értelmében

a ’mézevő’ vagy a ’mézlátó’

talpáról beszélhetünk.