Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: Som Balázs

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...

Makáry Sebestyén verse

Másrészt a gyűjtögető életmódot folyató népek, / különös tekintettel az erdőségekben élő szlávokra, / akiktől az erdőségek jónéhány szavát is átvettük, a szárnyasan, / páratlanul összetett akár 50 centiméteres levelek / egymás mellett ülő és a levélcsúcs karomszerű levélkéiben / a félelmeikkel és a totemikus erővel együtt / egy medve talpát ismerték föl

 

Makáry Sebestyén 1992-ben született Budapesten. Favágással keresi zsebpénzét. A növények és a természet további megnyilvánulásai már korábban is érdekelték, de a biológia szakról kirúgták. Vácon lakik, a Naszályt, a Börzsönyt és a Dunát járja, az ELTE magyar – történelem tanárszakán negyedévét kezdi.

 

Heracleum sphondylium

 

Ahogy a legtöbb növényt, úgy a Heracleum

sphondyliumot is két megközelítésben látjuk.

Egyrészt intenzív erősítő és gyógyító hatása miatt,

már az ókorban is Heraclesről nevezték el,

amihez Dioskurides az első században

gyógyító erejének pontosítására

a sphondylim utónevet tette hozzá,

aminek görögből származtatott jelentése

’meghatározhatatlan’. Dioskurides névadása,

amit az ókoriaktól Linné vesz át, máig

a legpontosabb, és hatóerejének

a modern határozókulcsok is figyelmet szentelve

a növény részletes leírása alá hol „mérgező”,

hol „gyógynövény” végszót választanak.

Másrészt a gyűjtögető életmódot folyató népek,

különös tekintettel az erdőségekben élő szlávokra,

akiktől az erdőségek jónéhány szavát is átvettük, a szárnyasan,

páratlanul összetett akár 50 centiméteres levelek

egymás mellett ülő és a levélcsúcs karomszerű levélkéiben

a félelmeikkel és a totemikus erővel együtt

egy medve talpát ismerték föl,

 

aminek a hiedelemvilágból táplálkozó

lehántolt szárából és gyökéréből

főzték a borscsot,

hasonlóan a Heracles erejével felruházó

Heracleumhoz, a borscsban

a ’bocs’ férfiasodását tapasztalva meg,

hogy medvévé váljanak,

magukba itták,

mígnem a történelem előtti hőskor végén

a medvetalpat a gyűjtögető életmód

visszaszorulásával a cékla váltotta föl,

és ekkor került az asztalra a medvékkel ápolt

korábbi intim viszony pótlásaként

a vodkásüveg,

majd jóval később a vegyes minőségű

mézekkel töltött fröccsöntött medvék,

akiket a nyelv még továbbra is tisztel,

nevükön se mer nevezni, megnevezésük

csak körülíró forma, aminek értelmében

a ’mézevő’ vagy a ’mézlátó’

talpáról beszélhetünk.