Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Taizs Gergő: A keretein túl

Fotó: Pápai Zoltán

mégis / fákat ölelnél kiszáradásig

Bővebben ...
Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...

Kozma Lajos versei

a szomszédunkban van egy fekete ló. / valamikor zebra volt, / csak felszívta a csíkjait. // akkor a zebra igazából milyen színű? / a szivárványban hányféle szürke van? / vegyünk már egy új tévét. // valaki szóljon már a zebrának, hogy feltalálták a színeket. // vettem egy zebrát, / de nem volt rajta vonalkód. / haza tartottunk, / megálltunk a járdaszigeten.

 

 

Kozma Lajos 1996-ban született Zentán. Jelenleg Budapesten él, ahol a Pünkösdi Teológiai Főiskola pasztorálpszichológus hallgatója.

 

 

biliárd

 

leszedtük a bolygókat,
és biliárgolyókat raktunk a helyükre.
keringő lett volna egy szimfóniára,
de elloptuk a karmester pálcáját.

 

fekete lyukakra még nem játszottunk.
a Hold volt a fehér golyó,
a Jupiter lehetett volna csíkos,
de nem jött el, mert eljegyezték.

 

a Földet kellett beütni utoljára.
végighaldokoltad a játékot.
emlékszem, csak feküdtünk és néztük egy törött ablakból,
hogy dől ránk az éjszaka.

 

És most? Hogyan tovább?
menekülni? billiárd okom van,
maradni? csak te.

 

 

zebra

 

a szomszédunkban van egy fekete ló.
valamikor zebra volt,
csak felszívta a csíkjait.

 

akkor a zebra igazából milyen színű?
a szivárványban hányféle szürke van?
vegyünk már egy új tévét.

 

valaki szóljon már a zebrának, hogy feltalálták a színeket.

 

vettem egy zebrát,
de nem volt rajta vonalkód.

haza tartottunk,
megálltunk a járdaszigeten.