Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...

Kozma Lajos versei

a szomszédunkban van egy fekete ló. / valamikor zebra volt, / csak felszívta a csíkjait. // akkor a zebra igazából milyen színű? / a szivárványban hányféle szürke van? / vegyünk már egy új tévét. // valaki szóljon már a zebrának, hogy feltalálták a színeket. // vettem egy zebrát, / de nem volt rajta vonalkód. / haza tartottunk, / megálltunk a járdaszigeten.

 

 

Kozma Lajos 1996-ban született Zentán. Jelenleg Budapesten él, ahol a Pünkösdi Teológiai Főiskola pasztorálpszichológus hallgatója.

 

 

biliárd

 

leszedtük a bolygókat,
és biliárgolyókat raktunk a helyükre.
keringő lett volna egy szimfóniára,
de elloptuk a karmester pálcáját.

 

fekete lyukakra még nem játszottunk.
a Hold volt a fehér golyó,
a Jupiter lehetett volna csíkos,
de nem jött el, mert eljegyezték.

 

a Földet kellett beütni utoljára.
végighaldokoltad a játékot.
emlékszem, csak feküdtünk és néztük egy törött ablakból,
hogy dől ránk az éjszaka.

 

És most? Hogyan tovább?
menekülni? billiárd okom van,
maradni? csak te.

 

 

zebra

 

a szomszédunkban van egy fekete ló.
valamikor zebra volt,
csak felszívta a csíkjait.

 

akkor a zebra igazából milyen színű?
a szivárványban hányféle szürke van?
vegyünk már egy új tévét.

 

valaki szóljon már a zebrának, hogy feltalálták a színeket.

 

vettem egy zebrát,
de nem volt rajta vonalkód.

haza tartottunk,
megálltunk a járdaszigeten.