Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...

Kozma Lajos versei

a szomszédunkban van egy fekete ló. / valamikor zebra volt, / csak felszívta a csíkjait. // akkor a zebra igazából milyen színű? / a szivárványban hányféle szürke van? / vegyünk már egy új tévét. // valaki szóljon már a zebrának, hogy feltalálták a színeket. // vettem egy zebrát, / de nem volt rajta vonalkód. / haza tartottunk, / megálltunk a járdaszigeten.

 

 

Kozma Lajos 1996-ban született Zentán. Jelenleg Budapesten él, ahol a Pünkösdi Teológiai Főiskola pasztorálpszichológus hallgatója.

 

 

biliárd

 

leszedtük a bolygókat,
és biliárgolyókat raktunk a helyükre.
keringő lett volna egy szimfóniára,
de elloptuk a karmester pálcáját.

 

fekete lyukakra még nem játszottunk.
a Hold volt a fehér golyó,
a Jupiter lehetett volna csíkos,
de nem jött el, mert eljegyezték.

 

a Földet kellett beütni utoljára.
végighaldokoltad a játékot.
emlékszem, csak feküdtünk és néztük egy törött ablakból,
hogy dől ránk az éjszaka.

 

És most? Hogyan tovább?
menekülni? billiárd okom van,
maradni? csak te.

 

 

zebra

 

a szomszédunkban van egy fekete ló.
valamikor zebra volt,
csak felszívta a csíkjait.

 

akkor a zebra igazából milyen színű?
a szivárványban hányféle szürke van?
vegyünk már egy új tévét.

 

valaki szóljon már a zebrának, hogy feltalálták a színeket.

 

vettem egy zebrát,
de nem volt rajta vonalkód.

haza tartottunk,
megálltunk a járdaszigeten.