Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

Bővebben ...
Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...

Herold Renáta verse

átkarolsz, tizennégy, suttogod fülembe, te is tudod. / már mondod is a tizenötödiket, visszakérdezek, tizenhat? / tizenhét, tizennyolc. jóéjt puszit adsz, tizenkilenc. / reggel szól az ébresztő, ő is tudja, a mai reggel lesz a huszadik. / együtt mosunk fogat, te csinálod a reggelit. / húszról egyből huszonháromra indulsz.

 

 

Herold Renáta 1998-ban született Komáromban. Tatára majd Budapestre vándorolt, egyetemről vendéglátásba. Batyujában az irodalom, a kék haj és a zenehallgatás. Azt hiszi egy napon majd Hollandiában fog élni, és ott is öregszik meg. Kutyás öngyújtókkal gyújtja meg a cigit, ha már nem tarthat háziállatot. 

 

 

23:23
 

negyed tizenkettő, ránézek az órára

a holnapi nagy nap lesz

én mégsem tudom kipihenni magam.

jó lesz ha rád gondolok nem?

bárányok helyett azt számolom,

hányszor vertél át eddig.

egy. kettő. három. négy.

kezdek elálmosodni.

öt. hat. hét. nyolc.

önbizalmam megpróbálja átugorni a képzeletbeli kerítést, hátsó lába megakad. visszatolat, nagy lendületet vesz, nekifutásból majd jobban megy, gondolja, néhány hónap távolságából majd jobban fog menni, gondolja, de még nagyobbat esik.

kilenc. tíz.

az elvárások tucatostul jönnek, pont úgy, mint a hazugságok.

egy tucat, nem tucat, két tucat, fél tucat. három tucat a magyar igazság, plusz egy a ráadás.

tizenegy.

a kedvenc számom, mondod, majd felhangosítod a rádiót.

dúdolni kezded a dallamot, mondom ne, aludni szeretnék.

felkeltesz, még jobban, elkezded pötyögni a Facebook üzenőfaladra a dalszöveget, megosztásra kattintasz.

pittyen egyet, kettőt, jönnek a like-ok.

tizenkettő, tizenhárom.

nézd, még csak a második tucatnál járok.

lehunyom szemem, látom ahogy engem nézel.

átkarolsz, tizennégy, suttogod fülembe, te is tudod.

már mondod is a tizenötödiket, visszakérdezek, tizenhat?

tizenhét, tizennyolc. jóéjt puszit adsz, tizenkilenc.

reggel szól az ébresztő, ő is tudja, a mai reggel lesz a huszadik.

együtt mosunk fogat, te csinálod a reggelit.

húszról egyből huszonháromra indulsz.

huszonnégy, gondolom, mikor munkába indulsz.

visszafekszem.

csillagok közt ébredek, az univerzum lágyan takar. hullócsillagok ébresztenek, csak még 10 perc szundit, de nem hagynak.

én is elindulok.

közösen mondjuk az oltár előtt,

huszonöt.