Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Matteo Bussola (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A rozmaringot nem bántja a tél

Fotó: a szerző archívuma

Nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy minden kórházi esetet személyes ügyként kezelj. Az empátia mindig lesben áll, készen arra, hogy széttépjen.

Bővebben ...
Költészet

Zsolnai György: Nem elérhető

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

írásban maradt a mélység nyaggatása

Bővebben ...
Költészet

Lesitóth Csaba versei

Fotó: @orsiornot

ja csak a békególya / meghozza a kivasalt üres kendőt

Bővebben ...
Próza

Papp-Zakor Ilka: Kirándulás

Fotó: a szerző archívuma

A Kiss-család gesztusait lehetetlen volt viszonozni, tudták a módját, hogyan tromfoljanak rám, bármit is teszek. Életvitelszerűen voltak jók.

Bővebben ...
Próza

Milbacher Róbert: P/S avagy utóirat a költő titkos életéhez (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Csak Heydte látta a halottat, ő azonban életében nem ismerte Sándort, aki viszont az ő személyleírása alapján felismerni vélte, az nem látta a Heydte említette holttestet.

Bővebben ...
Próza

Sz. Szabó Ádám: A grízgaluska íze

Fotó: a szerző archívuma

Soha többet nem látta szüleit boldogan. Anyján állandó, ideges feszültség lett úrrá, mint aki arra számít, hogy minden pillanatban ráijeszthetnek, vagy bármelyik sarkon ott bujkálhat egy rabló. Apja épp ellenkezőleg, immár semmin nem tudta felizgatni magát. Mintha lelkének egy része már rég felröppent volna a földről, de teste továbbra is makacsul lehorgonyozta.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Csermely Mátyás: Mégis egy történetbe jutunk - 2025 novemberi, decemberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Noha az egyetemi közegben óhatatlanul belefut az ember egy-egy nyomtatott lapszámba, tényleg csak belefut. Nem tulajdonít nagyobb jelentőséget nekik, hisz ezek általában folyosóra vagy könyvtárba kitett, két-három éves példányok, alig akad bennük pár ismerős név. Mondogatja is néha magának az ember, igazán elmehetne egyszer egy újságoshoz, vehetne egy friss lapszámot, elolvashatná az egészet, úgy ahogy az meg van írva. Vonatállomások újságosaiban és az Írók boltjában tett beszerző körök után, mikor megkezdi az olvasást, konstatálja, van jogosultsága ennek a formátumnak is, mert az (össze)olvasás során egy sokkal összetettebb élményt kap, igaz több figyelmet és időt szánt rá. Egyszóval rájön: nem is olyan nagy baj, hogy feleslegesen vett több, ezen szemléhez nem felhasználható folyóiratot, hiszen minden egyes szám más-más felfogásban működik, és ezek a világok remek lehetőséget adnak egy szabadlevegős merülésre a vállalkozó kedvű olvasónak.

Bővebben ...
Költészet

Fellinger Károly versei

Fotó: Görföl Jenő

A szépséges / Perszephoné sikolyát egyedül csak / Hekaté hallja

Bővebben ...

Herold Renáta verse

átkarolsz, tizennégy, suttogod fülembe, te is tudod. / már mondod is a tizenötödiket, visszakérdezek, tizenhat? / tizenhét, tizennyolc. jóéjt puszit adsz, tizenkilenc. / reggel szól az ébresztő, ő is tudja, a mai reggel lesz a huszadik. / együtt mosunk fogat, te csinálod a reggelit. / húszról egyből huszonháromra indulsz.

 

 

Herold Renáta 1998-ban született Komáromban. Tatára majd Budapestre vándorolt, egyetemről vendéglátásba. Batyujában az irodalom, a kék haj és a zenehallgatás. Azt hiszi egy napon majd Hollandiában fog élni, és ott is öregszik meg. Kutyás öngyújtókkal gyújtja meg a cigit, ha már nem tarthat háziállatot. 

 

 

23:23
 

negyed tizenkettő, ránézek az órára

a holnapi nagy nap lesz

én mégsem tudom kipihenni magam.

jó lesz ha rád gondolok nem?

bárányok helyett azt számolom,

hányszor vertél át eddig.

egy. kettő. három. négy.

kezdek elálmosodni.

öt. hat. hét. nyolc.

önbizalmam megpróbálja átugorni a képzeletbeli kerítést, hátsó lába megakad. visszatolat, nagy lendületet vesz, nekifutásból majd jobban megy, gondolja, néhány hónap távolságából majd jobban fog menni, gondolja, de még nagyobbat esik.

kilenc. tíz.

az elvárások tucatostul jönnek, pont úgy, mint a hazugságok.

egy tucat, nem tucat, két tucat, fél tucat. három tucat a magyar igazság, plusz egy a ráadás.

tizenegy.

a kedvenc számom, mondod, majd felhangosítod a rádiót.

dúdolni kezded a dallamot, mondom ne, aludni szeretnék.

felkeltesz, még jobban, elkezded pötyögni a Facebook üzenőfaladra a dalszöveget, megosztásra kattintasz.

pittyen egyet, kettőt, jönnek a like-ok.

tizenkettő, tizenhárom.

nézd, még csak a második tucatnál járok.

lehunyom szemem, látom ahogy engem nézel.

átkarolsz, tizennégy, suttogod fülembe, te is tudod.

már mondod is a tizenötödiket, visszakérdezek, tizenhat?

tizenhét, tizennyolc. jóéjt puszit adsz, tizenkilenc.

reggel szól az ébresztő, ő is tudja, a mai reggel lesz a huszadik.

együtt mosunk fogat, te csinálod a reggelit.

húszról egyből huszonháromra indulsz.

huszonnégy, gondolom, mikor munkába indulsz.

visszafekszem.

csillagok közt ébredek, az univerzum lágyan takar. hullócsillagok ébresztenek, csak még 10 perc szundit, de nem hagynak.

én is elindulok.

közösen mondjuk az oltár előtt,

huszonöt.