Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...

Herold Renáta verse

átkarolsz, tizennégy, suttogod fülembe, te is tudod. / már mondod is a tizenötödiket, visszakérdezek, tizenhat? / tizenhét, tizennyolc. jóéjt puszit adsz, tizenkilenc. / reggel szól az ébresztő, ő is tudja, a mai reggel lesz a huszadik. / együtt mosunk fogat, te csinálod a reggelit. / húszról egyből huszonháromra indulsz.

 

 

Herold Renáta 1998-ban született Komáromban. Tatára majd Budapestre vándorolt, egyetemről vendéglátásba. Batyujában az irodalom, a kék haj és a zenehallgatás. Azt hiszi egy napon majd Hollandiában fog élni, és ott is öregszik meg. Kutyás öngyújtókkal gyújtja meg a cigit, ha már nem tarthat háziállatot. 

 

 

23:23
 

negyed tizenkettő, ránézek az órára

a holnapi nagy nap lesz

én mégsem tudom kipihenni magam.

jó lesz ha rád gondolok nem?

bárányok helyett azt számolom,

hányszor vertél át eddig.

egy. kettő. három. négy.

kezdek elálmosodni.

öt. hat. hét. nyolc.

önbizalmam megpróbálja átugorni a képzeletbeli kerítést, hátsó lába megakad. visszatolat, nagy lendületet vesz, nekifutásból majd jobban megy, gondolja, néhány hónap távolságából majd jobban fog menni, gondolja, de még nagyobbat esik.

kilenc. tíz.

az elvárások tucatostul jönnek, pont úgy, mint a hazugságok.

egy tucat, nem tucat, két tucat, fél tucat. három tucat a magyar igazság, plusz egy a ráadás.

tizenegy.

a kedvenc számom, mondod, majd felhangosítod a rádiót.

dúdolni kezded a dallamot, mondom ne, aludni szeretnék.

felkeltesz, még jobban, elkezded pötyögni a Facebook üzenőfaladra a dalszöveget, megosztásra kattintasz.

pittyen egyet, kettőt, jönnek a like-ok.

tizenkettő, tizenhárom.

nézd, még csak a második tucatnál járok.

lehunyom szemem, látom ahogy engem nézel.

átkarolsz, tizennégy, suttogod fülembe, te is tudod.

már mondod is a tizenötödiket, visszakérdezek, tizenhat?

tizenhét, tizennyolc. jóéjt puszit adsz, tizenkilenc.

reggel szól az ébresztő, ő is tudja, a mai reggel lesz a huszadik.

együtt mosunk fogat, te csinálod a reggelit.

húszról egyből huszonháromra indulsz.

huszonnégy, gondolom, mikor munkába indulsz.

visszafekszem.

csillagok közt ébredek, az univerzum lágyan takar. hullócsillagok ébresztenek, csak még 10 perc szundit, de nem hagynak.

én is elindulok.

közösen mondjuk az oltár előtt,

huszonöt.