Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...

Herold Renáta verse

átkarolsz, tizennégy, suttogod fülembe, te is tudod. / már mondod is a tizenötödiket, visszakérdezek, tizenhat? / tizenhét, tizennyolc. jóéjt puszit adsz, tizenkilenc. / reggel szól az ébresztő, ő is tudja, a mai reggel lesz a huszadik. / együtt mosunk fogat, te csinálod a reggelit. / húszról egyből huszonháromra indulsz.

 

 

Herold Renáta 1998-ban született Komáromban. Tatára majd Budapestre vándorolt, egyetemről vendéglátásba. Batyujában az irodalom, a kék haj és a zenehallgatás. Azt hiszi egy napon majd Hollandiában fog élni, és ott is öregszik meg. Kutyás öngyújtókkal gyújtja meg a cigit, ha már nem tarthat háziállatot. 

 

 

23:23
 

negyed tizenkettő, ránézek az órára

a holnapi nagy nap lesz

én mégsem tudom kipihenni magam.

jó lesz ha rád gondolok nem?

bárányok helyett azt számolom,

hányszor vertél át eddig.

egy. kettő. három. négy.

kezdek elálmosodni.

öt. hat. hét. nyolc.

önbizalmam megpróbálja átugorni a képzeletbeli kerítést, hátsó lába megakad. visszatolat, nagy lendületet vesz, nekifutásból majd jobban megy, gondolja, néhány hónap távolságából majd jobban fog menni, gondolja, de még nagyobbat esik.

kilenc. tíz.

az elvárások tucatostul jönnek, pont úgy, mint a hazugságok.

egy tucat, nem tucat, két tucat, fél tucat. három tucat a magyar igazság, plusz egy a ráadás.

tizenegy.

a kedvenc számom, mondod, majd felhangosítod a rádiót.

dúdolni kezded a dallamot, mondom ne, aludni szeretnék.

felkeltesz, még jobban, elkezded pötyögni a Facebook üzenőfaladra a dalszöveget, megosztásra kattintasz.

pittyen egyet, kettőt, jönnek a like-ok.

tizenkettő, tizenhárom.

nézd, még csak a második tucatnál járok.

lehunyom szemem, látom ahogy engem nézel.

átkarolsz, tizennégy, suttogod fülembe, te is tudod.

már mondod is a tizenötödiket, visszakérdezek, tizenhat?

tizenhét, tizennyolc. jóéjt puszit adsz, tizenkilenc.

reggel szól az ébresztő, ő is tudja, a mai reggel lesz a huszadik.

együtt mosunk fogat, te csinálod a reggelit.

húszról egyből huszonháromra indulsz.

huszonnégy, gondolom, mikor munkába indulsz.

visszafekszem.

csillagok közt ébredek, az univerzum lágyan takar. hullócsillagok ébresztenek, csak még 10 perc szundit, de nem hagynak.

én is elindulok.

közösen mondjuk az oltár előtt,

huszonöt.