Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...

Sipos Tamás verse

Furcsa ünnep / ez. Ma hat éve, hogy nem azt az életet / élem, amilyet éveken át terveztem. // Ahogy vége szakad az útnak, a gon- / dolataim is elszakadnak végül a vadaktól / és a régi agárpályánál kötnek ki. Fékeznem / még korai lenne, mielőtt a révbe érnék és / elfogyna alólam az ismerős talaj.

 

 

Sipos Tamás 1992-ben született Budapesten, Tahitótfaluban nőtt fel. A PPKE BTK Lengyel nyelv és irodalom mesterszakának hallgatója, logisztikusként dolgozik. Versei és fordításai eddig a Jelenkorban, a Műút portálon, a Versumon és a Tiszatájban jelentek meg.

 

 

Egy másik élet

 

A gázra taposok. Eltűnik mögöttem

a már benzinkútként működő téesz.

Tótok már szokásaikban sem élnek itt.

A felhők mögül a visszapillantóban

egy tányér gulyásleves borul az ég

azúrkék abroszára és lassan elkezd

lefolyni a dombok mögött. Ilyenkor

az ember a bevett nyugtatóira sem

gondol, mert a gondok vadászkutyákként

csörtetnek végig az égbolton az űzött

vadak nyomában.

 

Körbeveszik prédáikat, vicsorognak is,

de bántani nem akarják őket. Az én

prédám most éppen az elviselhetetlen

előzékenységem, mely a századik

szívességből megjavított merevlemez

formájában imbolyog egy vasláncon

a vonóhoroghoz kötve. Furcsa ünnep

ez. Ma hat éve, hogy nem azt az életet

élem, amilyet éveken át terveztem.

 

Ahogy vége szakad az útnak, a gon-

dolataim is elszakadnak végül a vadaktól

és a régi agárpályánál kötnek ki. Fékeznem

még korai lenne, mielőtt a révbe érnék és

elfogyna alólam az ismerős talaj.