Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...

Sipos Tamás verse

Furcsa ünnep / ez. Ma hat éve, hogy nem azt az életet / élem, amilyet éveken át terveztem. // Ahogy vége szakad az útnak, a gon- / dolataim is elszakadnak végül a vadaktól / és a régi agárpályánál kötnek ki. Fékeznem / még korai lenne, mielőtt a révbe érnék és / elfogyna alólam az ismerős talaj.

 

 

Sipos Tamás 1992-ben született Budapesten, Tahitótfaluban nőtt fel. A PPKE BTK Lengyel nyelv és irodalom mesterszakának hallgatója, logisztikusként dolgozik. Versei és fordításai eddig a Jelenkorban, a Műút portálon, a Versumon és a Tiszatájban jelentek meg.

 

 

Egy másik élet

 

A gázra taposok. Eltűnik mögöttem

a már benzinkútként működő téesz.

Tótok már szokásaikban sem élnek itt.

A felhők mögül a visszapillantóban

egy tányér gulyásleves borul az ég

azúrkék abroszára és lassan elkezd

lefolyni a dombok mögött. Ilyenkor

az ember a bevett nyugtatóira sem

gondol, mert a gondok vadászkutyákként

csörtetnek végig az égbolton az űzött

vadak nyomában.

 

Körbeveszik prédáikat, vicsorognak is,

de bántani nem akarják őket. Az én

prédám most éppen az elviselhetetlen

előzékenységem, mely a századik

szívességből megjavított merevlemez

formájában imbolyog egy vasláncon

a vonóhoroghoz kötve. Furcsa ünnep

ez. Ma hat éve, hogy nem azt az életet

élem, amilyet éveken át terveztem.

 

Ahogy vége szakad az útnak, a gon-

dolataim is elszakadnak végül a vadaktól

és a régi agárpályánál kötnek ki. Fékeznem

még korai lenne, mielőtt a révbe érnék és

elfogyna alólam az ismerős talaj.