Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Haramza Kristóf: Fogadás

Fotó: a szerző archívuma

Nem akartam elhinni, hogy ennyire beszariak. Abban volt igazság persze, hogy ettől a Korpától, ha iszik, sok minden kitelik. Mégis kíváncsi voltam. Ha nem provokáljuk, nem itatjuk és figyelünk rá, miért ne lehetne vele józanul diskurálni?

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő: A keretein túl

Fotó: Pápai Zoltán

mégis / fákat ölelnél kiszáradásig

Bővebben ...
Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...

Sipos Tamás verse

Furcsa ünnep / ez. Ma hat éve, hogy nem azt az életet / élem, amilyet éveken át terveztem. // Ahogy vége szakad az útnak, a gon- / dolataim is elszakadnak végül a vadaktól / és a régi agárpályánál kötnek ki. Fékeznem / még korai lenne, mielőtt a révbe érnék és / elfogyna alólam az ismerős talaj.

 

 

Sipos Tamás 1992-ben született Budapesten, Tahitótfaluban nőtt fel. A PPKE BTK Lengyel nyelv és irodalom mesterszakának hallgatója, logisztikusként dolgozik. Versei és fordításai eddig a Jelenkorban, a Műút portálon, a Versumon és a Tiszatájban jelentek meg.

 

 

Egy másik élet

 

A gázra taposok. Eltűnik mögöttem

a már benzinkútként működő téesz.

Tótok már szokásaikban sem élnek itt.

A felhők mögül a visszapillantóban

egy tányér gulyásleves borul az ég

azúrkék abroszára és lassan elkezd

lefolyni a dombok mögött. Ilyenkor

az ember a bevett nyugtatóira sem

gondol, mert a gondok vadászkutyákként

csörtetnek végig az égbolton az űzött

vadak nyomában.

 

Körbeveszik prédáikat, vicsorognak is,

de bántani nem akarják őket. Az én

prédám most éppen az elviselhetetlen

előzékenységem, mely a századik

szívességből megjavított merevlemez

formájában imbolyog egy vasláncon

a vonóhoroghoz kötve. Furcsa ünnep

ez. Ma hat éve, hogy nem azt az életet

élem, amilyet éveken át terveztem.

 

Ahogy vége szakad az útnak, a gon-

dolataim is elszakadnak végül a vadaktól

és a régi agárpályánál kötnek ki. Fékeznem

még korai lenne, mielőtt a révbe érnék és

elfogyna alólam az ismerős talaj.