Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Milbacher Róbert: P/S avagy utóirat a költő titkos életéhez (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Csak Heydte látta a halottat, ő azonban életében nem ismerte Sándort, aki viszont az ő személyleírása alapján felismerni vélte, az nem látta a Heydte említette holttestet.

Bővebben ...
Próza

Sz. Szabó Ádám: A grízgaluska íze

Fotó: a szerző archívuma

Soha többet nem látta szüleit boldogan. Anyján állandó, ideges feszültség lett úrrá, mint aki arra számít, hogy minden pillanatban ráijeszthetnek, vagy bármelyik sarkon ott bujkálhat egy rabló. Apja épp ellenkezőleg, immár semmin nem tudta felizgatni magát. Mintha lelkének egy része már rég felröppent volna a földről, de teste továbbra is makacsul lehorgonyozta.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Csermely Mátyás: Mégis egy történetbe jutunk - 2025 novemberi, decemberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Noha az egyetemi közegben óhatatlanul belefut az ember egy-egy nyomtatott lapszámba, tényleg csak belefut. Nem tulajdonít nagyobb jelentőséget nekik, hisz ezek általában folyosóra vagy könyvtárba kitett, két-három éves példányok, alig akad bennük pár ismerős név. Mondogatja is néha magának az ember, igazán elmehetne egyszer egy újságoshoz, vehetne egy friss lapszámot, elolvashatná az egészet, úgy ahogy az meg van írva. Vonatállomások újságosaiban és az Írók boltjában tett beszerző körök után, mikor megkezdi az olvasást, konstatálja, van jogosultsága ennek a formátumnak is, mert az (össze)olvasás során egy sokkal összetettebb élményt kap, igaz több figyelmet és időt szánt rá. Egyszóval rájön: nem is olyan nagy baj, hogy feleslegesen vett több, ezen szemléhez nem felhasználható folyóiratot, hiszen minden egyes szám más-más felfogásban működik, és ezek a világok remek lehetőséget adnak egy szabadlevegős merülésre a vállalkozó kedvű olvasónak.

Bővebben ...
Költészet

Fellinger Károly versei

Fotó: Görföl Jenő

A szépséges / Perszephoné sikolyát egyedül csak / Hekaté hallja

Bővebben ...
Költészet

Ayhan Gökhan versei

Fotó: Vas Viktória

nem fizettek közös költséget, / kilakoltatták őket.

Bővebben ...
Próza

Szöllősi Tamás: Űrutazás

Fotó: a szerző archívuma

Nem válaszoltam, csak ösztönösen gyorsabban kezdtem tekerni. Ujjaim ráfeszültek a kormányra, és már nem volt idő gondolkodni. Éreztem, hogy a kerék alatt recsegnek a kövek, a pedál szinte perzselte a talpam. Ervin nem csak gyors, hanem vakmerő is volt.

Bővebben ...
Költészet

Katona Ágota versei

Fotó: Tinordi-Karvaly Bence

A halovány Európában / fogynak a színek

Bővebben ...
Próza

Bánfi Veronika: A telhetetlen

Fotó: a szerző archívuma

Körbenézek a rozsdamentes acéltermékeknél, de azt hiszem, nem illik csontozókést tenni a fa alá. Nem is kockázatmentes, ha számításba vesszük a karácsonyi ebédek feszült hangulatát.

Bővebben ...

Sipos Tamás verse

Furcsa ünnep / ez. Ma hat éve, hogy nem azt az életet / élem, amilyet éveken át terveztem. // Ahogy vége szakad az útnak, a gon- / dolataim is elszakadnak végül a vadaktól / és a régi agárpályánál kötnek ki. Fékeznem / még korai lenne, mielőtt a révbe érnék és / elfogyna alólam az ismerős talaj.

 

 

Sipos Tamás 1992-ben született Budapesten, Tahitótfaluban nőtt fel. A PPKE BTK Lengyel nyelv és irodalom mesterszakának hallgatója, logisztikusként dolgozik. Versei és fordításai eddig a Jelenkorban, a Műút portálon, a Versumon és a Tiszatájban jelentek meg.

 

 

Egy másik élet

 

A gázra taposok. Eltűnik mögöttem

a már benzinkútként működő téesz.

Tótok már szokásaikban sem élnek itt.

A felhők mögül a visszapillantóban

egy tányér gulyásleves borul az ég

azúrkék abroszára és lassan elkezd

lefolyni a dombok mögött. Ilyenkor

az ember a bevett nyugtatóira sem

gondol, mert a gondok vadászkutyákként

csörtetnek végig az égbolton az űzött

vadak nyomában.

 

Körbeveszik prédáikat, vicsorognak is,

de bántani nem akarják őket. Az én

prédám most éppen az elviselhetetlen

előzékenységem, mely a századik

szívességből megjavított merevlemez

formájában imbolyog egy vasláncon

a vonóhoroghoz kötve. Furcsa ünnep

ez. Ma hat éve, hogy nem azt az életet

élem, amilyet éveken át terveztem.

 

Ahogy vége szakad az útnak, a gon-

dolataim is elszakadnak végül a vadaktól

és a régi agárpályánál kötnek ki. Fékeznem

még korai lenne, mielőtt a révbe érnék és

elfogyna alólam az ismerős talaj.