Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Élő Csenge verse

évek óta nem láttalak, mert már nem létezel. / párszor arra sétálok, benézek a boltba, / átfutok a téren, hátha még ott dolgozol. / anyádra gondolok, meg a dombra a házatok előtt. / anyád hangjára gondolok, meg az előszoba tükörre. / évek óta nem láttalak, a soha többé úgy tűnik, teljesült. // tegnap láttalak. / többször körbe néztél, mintha nem tudnád az utat

 

 

(Pereszlényi Erika felvétele)

 

 

Élő Csenge 1992-ben született Sopronban.  Hat éve Budapesten él. Idén végzett szabadbölcsészeten, filozófia, vallástudomány szakirányokon. Slammel, ír, valamint kortárs-modern táncosnak tanul a Színház és Film Intézetben.

 

 

láttalak a Kálvinon

 

láttalak a Kálvinon, macskakosárral a kezedben, egy szőke lánnyal.

vártam, hogy megfogd a kezét, de nem fogtad,

csak siettetek, együtt.

kopaszodsz, a rosszabbik fajta szerint: szerzetes stílusban.

mielőtt elfelejteném, hogy már megint kedd van,

a kopasz búbod figyelmeztet.

nem lettél szélesebb, a vádlid is ugyanolyan.

nem tudom zenélsz-e még, befejezted-e az iskolát,

vagy beszélsz-e még a többiekkel.

nem tudok rólad semmit, kivéve azt, hogy te voltál az első,

ne értsd félre, elfelejtettelek.

 

egyszer mindenkivel összefutok,

pont így, távolról látlak, majd téged is.

lesz veled egy szőke, nem siettek, andalogtok,

nem kopaszodsz, szélesebb vagy és macskát sem tartasz.

 

évek óta nem láttalak, mert már nem létezel.

párszor arra sétálok, benézek a boltba,

átfutok a téren, hátha még ott dolgozol.

anyádra gondolok, meg a dombra a házatok előtt.

anyád hangjára gondolok, meg az előszoba tükörre.

évek óta nem láttalak, a soha többé úgy tűnik, teljesült.

 

tegnap láttalak.

többször körbe néztél, mintha nem tudnád az utat,

melletted se nő, se más.

az arcod kiélt volt, mint mindig,

a szemed kopogott valami rég elvesztett tárgyon,

láttam, fáj még.

sapkában is látszik, hogy már nincs hajad,

és mivel nem hiszel istenben,

te nem szerzetes stílusban kopaszodsz.

ezért mindig is sajnáltalak. ezért is.

sajnáltalak még anyád miatt, meg azért,

mert neked sohasem állt jól az élet,

a szemed a talált tárgyak osztályán ragadt.

 

nem kedd volt, nem vettem észre, hogy eltelt.

nem szóltam rád, hagytam, hogy eltűnj,

azt gondoltam, a soha többé kivételesen teljesül.