Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...

Élő Csenge verse

évek óta nem láttalak, mert már nem létezel. / párszor arra sétálok, benézek a boltba, / átfutok a téren, hátha még ott dolgozol. / anyádra gondolok, meg a dombra a házatok előtt. / anyád hangjára gondolok, meg az előszoba tükörre. / évek óta nem láttalak, a soha többé úgy tűnik, teljesült. // tegnap láttalak. / többször körbe néztél, mintha nem tudnád az utat

 

 

(Pereszlényi Erika felvétele)

 

 

Élő Csenge 1992-ben született Sopronban.  Hat éve Budapesten él. Idén végzett szabadbölcsészeten, filozófia, vallástudomány szakirányokon. Slammel, ír, valamint kortárs-modern táncosnak tanul a Színház és Film Intézetben.

 

 

láttalak a Kálvinon

 

láttalak a Kálvinon, macskakosárral a kezedben, egy szőke lánnyal.

vártam, hogy megfogd a kezét, de nem fogtad,

csak siettetek, együtt.

kopaszodsz, a rosszabbik fajta szerint: szerzetes stílusban.

mielőtt elfelejteném, hogy már megint kedd van,

a kopasz búbod figyelmeztet.

nem lettél szélesebb, a vádlid is ugyanolyan.

nem tudom zenélsz-e még, befejezted-e az iskolát,

vagy beszélsz-e még a többiekkel.

nem tudok rólad semmit, kivéve azt, hogy te voltál az első,

ne értsd félre, elfelejtettelek.

 

egyszer mindenkivel összefutok,

pont így, távolról látlak, majd téged is.

lesz veled egy szőke, nem siettek, andalogtok,

nem kopaszodsz, szélesebb vagy és macskát sem tartasz.

 

évek óta nem láttalak, mert már nem létezel.

párszor arra sétálok, benézek a boltba,

átfutok a téren, hátha még ott dolgozol.

anyádra gondolok, meg a dombra a házatok előtt.

anyád hangjára gondolok, meg az előszoba tükörre.

évek óta nem láttalak, a soha többé úgy tűnik, teljesült.

 

tegnap láttalak.

többször körbe néztél, mintha nem tudnád az utat,

melletted se nő, se más.

az arcod kiélt volt, mint mindig,

a szemed kopogott valami rég elvesztett tárgyon,

láttam, fáj még.

sapkában is látszik, hogy már nincs hajad,

és mivel nem hiszel istenben,

te nem szerzetes stílusban kopaszodsz.

ezért mindig is sajnáltalak. ezért is.

sajnáltalak még anyád miatt, meg azért,

mert neked sohasem állt jól az élet,

a szemed a talált tárgyak osztályán ragadt.

 

nem kedd volt, nem vettem észre, hogy eltelt.

nem szóltam rád, hagytam, hogy eltűnj,

azt gondoltam, a soha többé kivételesen teljesül.