Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...

Szén Benjámin verse

A homlokomra ül egy holló, / a szemhéjam alá fészkel a szorongás: / „Két vadállat párzik a párás templomkertben, / mindkettő hím”, ugye nem én vagyok a gyenge? / A kutyáktól fél csak a húsom, / májammal rokon a gránát, / sosem akarom látni / Verdun laktanyáját.

 

 

(Bokor Krisztián felvétele)

 

 

Szén Benjámin 1994-ben született Székesfehérváron, 2017-ben szerzett diplomát az ELTE BTK történelem szakán. Verset és slamet ír.

 

 

Vérszivattyú

 

Látok egy elhagyatott laktanyát,
ami francia földön szivattyúzza a vért.
Azt mesélik, 1916-ban
a lövészárok mögött a táj felhasadt,
amikor a cigarettafákat
meggyújtották a Fokker Dreideckerek.
Puskától fél csak a puska.
Méhkassal rokon a gránát.
Sápadt vadászkutyák hagyják el
Verdun laktanyáját.

A vérrel teli vödröket
megvilágítják a szentjánosbogarak.
Remegni kezd a vér,
és hallom, ahogy nevet.
Ezt a helyet katonák lakják,
akik örökre belefagynak
a kimerevített torkolattűzbe.


A tépőfogak nagyobbak annál,
hogy elbírja az állkapocs.
Hiába ugyanolyan,
mint a horizontra költöző lánglabdák,
sosem vettem komolyan
a fekete madarak baritonkórusát.


A homlokomra ül egy holló,
a szemhéjam alá fészkel a szorongás:
„Két vadállat párzik a párás templomkertben,
mindkettő hím”, ugye nem én vagyok a gyenge?
A kutyáktól fél csak a húsom,
májammal rokon a gránát,
sosem akarom látni
Verdun laktanyáját.