Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Haramza Kristóf: Fogadás

Fotó: a szerző archívuma

Nem akartam elhinni, hogy ennyire beszariak. Abban volt igazság persze, hogy ettől a Korpától, ha iszik, sok minden kitelik. Mégis kíváncsi voltam. Ha nem provokáljuk, nem itatjuk és figyelünk rá, miért ne lehetne vele józanul diskurálni?

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő: A keretein túl

Fotó: Pápai Zoltán

mégis / fákat ölelnél kiszáradásig

Bővebben ...
Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...

Szén Benjámin verse

A homlokomra ül egy holló, / a szemhéjam alá fészkel a szorongás: / „Két vadállat párzik a párás templomkertben, / mindkettő hím”, ugye nem én vagyok a gyenge? / A kutyáktól fél csak a húsom, / májammal rokon a gránát, / sosem akarom látni / Verdun laktanyáját.

 

 

(Bokor Krisztián felvétele)

 

 

Szén Benjámin 1994-ben született Székesfehérváron, 2017-ben szerzett diplomát az ELTE BTK történelem szakán. Verset és slamet ír.

 

 

Vérszivattyú

 

Látok egy elhagyatott laktanyát,
ami francia földön szivattyúzza a vért.
Azt mesélik, 1916-ban
a lövészárok mögött a táj felhasadt,
amikor a cigarettafákat
meggyújtották a Fokker Dreideckerek.
Puskától fél csak a puska.
Méhkassal rokon a gránát.
Sápadt vadászkutyák hagyják el
Verdun laktanyáját.

A vérrel teli vödröket
megvilágítják a szentjánosbogarak.
Remegni kezd a vér,
és hallom, ahogy nevet.
Ezt a helyet katonák lakják,
akik örökre belefagynak
a kimerevített torkolattűzbe.


A tépőfogak nagyobbak annál,
hogy elbírja az állkapocs.
Hiába ugyanolyan,
mint a horizontra költöző lánglabdák,
sosem vettem komolyan
a fekete madarak baritonkórusát.


A homlokomra ül egy holló,
a szemhéjam alá fészkel a szorongás:
„Két vadállat párzik a párás templomkertben,
mindkettő hím”, ugye nem én vagyok a gyenge?
A kutyáktól fél csak a húsom,
májammal rokon a gránát,
sosem akarom látni
Verdun laktanyáját.