Tóth Dorottya prózái

Részletek

Tóth Dorottya 1996-ban született Budapesten. Idén ősszel kezdte meg tanulmányait az ELTE pszichológia szakán. Írással hét éve foglalkozik. 

Játék

A kislány félig lehunyta a szemét és halkan beszélt magában. Nagyon izgult.  Várta a halált.

A bátyja a ház sarkáról figyelte. Már eldöntötte, mit fog vele csinálni. A szívére tette a kezét, hogy érezze hogyan dobban. A nagypapa mutatta először. Megfogta a kezét, és ráhelyezte a mellkasára. Érezte, hogy valami kopog odabent. Egy kis állat akar kiszabadulni. Egyszer majd feladja, és akkor halott lesz.

A húga felé lopakodott. Hirtelen megragadta a derekát és átölelte.

Eljött érted a halál!

A kislány felsikoltott. A fiú hagyta elszökni, és utána rohant.

Nem menekülhetsz. A halál mindenhol megtalál.

A kislány futott. Kétszer megkerülte a házat és a sarkon, ahol az előbb a bátyja figyelte, megállt. A fiú most nem üldözte. Elbújt, hogy annál ijesztőbb legyen, amikor előrohan valamelyik bokor mögül. A kislány félt. Tudta, csak a bátyjával játszik, mégis hitt a halálban. Az ablakon át hallotta, hogy az anyja vizet enged a mosogatóba. Ez megnyugtatta. Csak meg kéne szólalnia, vagy beszaladni a teraszon és egyből vége lenne. De nem mert mozdulni. Inkább a falnál állapodott meg, nekidörzsölte a hátát, majdnem átölelte.

A fiú közben egy bokor mögül nézte. Nevetett a húgán, de közben furcsán ideges volt.   Hirtelen rájött, hogy miért. Van itt valaki rajtuk kívül, valahol feljebb, nem a bokrok között, aki kajánul mosolyog rajtuk, és kész lenne elfújni ezt a játékot és eltüntetni őket, örökre.

A fiú felállt és kiabálva nekiszaladt a húgának. Leteperte a földre és közölte, hogy veszített. Abban a pillanatban a szívük kihagyott egy ütemet, mindketten azt hitték eljött a halál. Életükben először.

Nem volt túl jó ötlet. De ez csak későn jutott az eszébe, mikor már hívta a bátyját. Nem mintha lett volna más választása. Pénze nem volt, alig tudta hol van. A fiú fél órán belül ott volt érte.  A szeme vöröslött a fáradtságtól, mint az övé.  Nem beszélgettek. A fiú koncentrált, az út két oldalán erdő volt, világítás szinte semmi.  A lány nemrég egy fehér sportkocsival robogott fel. A srác nagyon fel akart vágni vele, de sejthető volt, hogy igazából az apjáé, aki talán nem is tudja, hogy elkötötte a garázsból. Az biztos, hogy nem az autó csábította el. A kocsik soha nem érdekelték, ő csak baszni akart, és ha ez a sportkocsis srác adódott, akkor vele. A bárban még tűrhető ötletnek tűnt.  Amint elindultak elkezdte magát úgy érezni, mint egy papírzacskóba csomagolt langyos hamburger. A srác kedvessége felszívódott. Elfordította a fejét és egy szót sem szólt, legfeljebb néha megpaskolta a combját. A szülei házához közeledve már egyáltalán nem érezte szükségesnek, hogy leplezze, mennyire hozzá szeretne látni.  Megkérte, hogy álljanak meg. A srác először hallani sem akart róla, de amikor már üvöltözni kezdett, lefékezett és káromkodva kitette a kocsiból.

Hogy kerültél ide?

 Semmi kedve nem volt a bátyjának kitálalni.  Épp elég baja volt e nélkül is. Mondja el, hogy megpróbálta elveszíteni a szüzességét? Ez sem igaz, ha néhány petting és egy szopás összeadásából kijön egy aktus. Nem tudta, hogy mostanában mikortól számít annak. Remegett a dühtől.  A bátyja néha nagyokat fékezett. A kocsi meg-megcsúszott a sáron.

Szólalj meg végre, ha már felrángattál! 

A báty karja remegett a kormányon. Sajnálta, hogy nem mondhat neki semmit.  

Tompa csattanást hallott.

Köhögve, a hasát fogva mászott elő a roncsból. Az út szélére ült. A kocsi egy fára csavarodott. 

Úgy érezte, teljesen egyedül van. Itt a hegyen tisztán látszottak a csillagok.

Akadály

A sün már száz méterről kiszagolja potenciális párzótársát. Izgatottan felkapja malacorrát, néhányat szippant a levegőbe és elindul. Az illatos fű néha szemébe csap, de ő minden lépésnél erősebben érzi a vágy szagát. Végre valami kemény talajra ér, meghallja a másik hangját és gyenge látásával észlel egy barna pamacsot, ami szépen lassan egyre nagyobbá válik. Ekkor, mikor már majdnem összeérnek, történik valami. A sün hirtelen erős fényt lát, megtorpan és meghallja azt az éktelen zajt. Most már megérti, hogy egy ellenség jön, legjobb lesz felkészülni. Gyorsan gombóccá gyúrja magát és vár. Hamarosan valami a hátába mar és a világ zajai és illatai eltávolodnak.

A kocsi oldalra futott, alig tudta visszarántani a kormányt. Aztán egy nagy puff következett, és ekkor jobbnak látta, ha megáll.  Az első kerék, ami a problémát okozta kifordulva állt, mintha épp kanyart venne be. A téli gumi, amit egész szezonban nem cserélt le már szépen kopni kezdett és a barázdált felületen valami szokatlan bevonat (lehet, hogy víz?) csillogott. Észrevette, hogy a kerék alatt valami más is rejtőzik, egy lehántott bunda. Térdre ereszkedett, és a kocsi alatt meglátta a gazdáját. Egy kicsavart testű, menyétszerű állat feküdt ott, a háta végig nyitva, előtte egy kis tócsában vér. Tőle pár centiméterre egy kicsi, formás sündisznó feküdt. Őt a kocsi alváza csapta homlokon, és csak a pofácskája torzult el az ütéstől, a teste tökéletesen ép maradt. 

Nem is lehetne biztatóbb befejezése ennek a napnak. Ha már kimondták, hogy többé be nem teheti a lábát a saját házába és minden vagyona a csomagtartóba hányt ruhákból áll, legalább elmondhatja, hogy kioltott két hiábavaló életet.  A két ostoba sün itt készült párzani az úton, fél óra értelmetlen marakodás, mire a nőstény hajlandó lesimítani a tüskéit.  Aztán maga az aktus egy másodpercig tart és vége. Valamiért ez megmaradt benne egy álmatlan éjszakán nézett természetfilmből.

Felállt, és megpillantotta kezén a jegygyűrűjét. Ezt is itt kéne eldobnia, de elhessegette a kísértést, hiszen ezért mégis pénzt adnának. Visszaült a kocsiba és beindította a motort. Úgy tűnt, két sün mégsem jelent akkora akadályt.