Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...

Posta Marianna verse

Betört a szobába az erdő: / kúszólevelek tapogatták végig / magánéleted porcikáit; / a fák erezete a falba költözött. / Tapétaminta. Szinte lüktet. / Ledobja a vakolatot. (...) A híg kávé színe, mint a megbarnult tarló, / figyelmeztet, hogy kiéghetsz.

 


Posta Marianna 1983-ban született Debrecenben. Jelenleg Szentendrén él. 2006-ban jelent meg első verseskötete Szemhatárátkelés címmel. Azóta több helyen publikál.

 

 

Tapétaminta

 

Betört a szobába az erdő:

kúszólevelek tapogatták végig

magánéleted porcikáit;

a fák erezete a falba költözött.

Tapétaminta. Szinte lüktet.

Ledobja a vakolatot.

 

Egész éjjel termeszek rágták át

az időburkát, hogy reggel,

ha ébredsz, félre ne verjen,

ami ritmust ad belső méhkasodnak.

 

A híg kávé színe, mint a megbarnult tarló,

figyelmeztet, hogy kiéghetsz.

Újra kellene festeni a képek helyét,

bár szerinted így is szép.