Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Benkovics Judit: Tíz perc

Fotó: a szerző archívuma

Mellénk lép egy szemüveges ember, nagyon magas, vicces kalapban és fekete pólóban, hatalmas bőrönddel, próbálom kitalálni vajon mi lehet benne. Talán egy torta. Az mégsem lehet, mert elolvadna. Vagy egy varázspálca, bár ahhoz túl nagy az a táska, pedig akkor idevarázsolhatná a vonatunkat.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: Egy falunak tizennégy meséje

Fotó: Kelemen Kinga

A gyászfalu gyilkosai / magukra veszik a következő éjeket.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...

Bánóczi Beáta versei

Azt mondod, nem én vagyok az a lány, / közben fogod a kezemet. (...) a vers nem rólad / szól, csak benne hagytalak, miután hiába / próbáltalak kiönteni az emlékeimbe ásott / lyukakból. Nyers hús voltál, én meg nem / állhattam fel, amíg üres nem volt a tányér.

 

 

Bánóczi Beáta 1994-ben született Miskolcon. 2012 óta az ELTE pszichológia szakos hallgatója, fejlődés- és klinikai gyermekpszichológia szakirányon. Prózával és lírával is foglalkozik. Műveit idáig a Helikon, az Eső és a FÉLonline közölte. Érdekli a színház és a filmművészet, filmkritikákat ír a KULTer.hu-ra.

 

 

Lámpaoltás után

 

Azt mondod, nem én vagyok az a lány,

közben fogod a kezemet. Ha elengednéd,

valószínűleg a fejemre húznám a takarót,

hogy elhallgass, és végre aludni tudjak,

de én hagyom, hogy tovább szorítsd.

Elképzelem, milyen lehet az a lány. Azt

hiszem, ismerem. Ő az a lány, akinek a

haja valahogy mindig egy kicsit szőkébb

és fényesebb, a bőre puhább, az arca

sosem sápadt. Mindent elkövetek, hogy

ne hasonlítsak rá, hogy olyan legyek,

mint ő. Amikor rám mosolyog, igazán

gyűlölöm, ha átnéz rajtam, még jobban.

Vele a kínosan közhelyes francia filmeken

is – nem őszintén, de – nevetsz, és pont

ugyanannyi ideig szívjátok az ugyanolyan

vacak töltött cigiteket. Úgyhogy te ma is

mellettem alszol, én meg nem veled, mert

félek, hogy a szád olyan ízű, mint az övé,

én pedig az előbb mostam fogat. Mondani

szeretnék valamit, de látom, már nem vagy

ébren, kezdenek kékülni az ujjbegyeim.

Elképzelem, milyen lehet az a lány, és hogy

most biztosan kinevet minket.

 

 

Pamutszálak

 

Ez a vers nem rólad szól, hanem arról

a kockás kabátodról, amiben először

láttalak. Nem téged néztelek, csak

a semmibe bambultam, és pont beleestél

a látószögembe. Én még gyakorló felnőtt

voltam, azt mondtad úgy áll a kezemben

a cigaretta, mint kurváéban a konyhakés.

Köhécseltem, mint egy megrepedt

kipufogócső – torkomban elnyomott

csikkek egymásutánja. Ez a vers nem rólad

szól, csak benne hagytalak, miután hiába

próbáltalak kiönteni az emlékeimbe ásott

lyukakból. Nyers hús voltál, én meg nem

állhattam fel, amíg üres nem volt a tányér.

Aztán ahogy nem akart már kilökni

magából a gyomrom, nem vágytam többé

felszippantani a telihold ezüstös giccseit.

Hozzád akartam érni, de a karom nem ért

át a másfeles sorközön, így a pont a rossz

mondat végére került. Ez a vers nem rólad

szól, hanem a kockás kabátodról. Már

nem hordod, én meg megtanultam

letüdőzni a cigifüstöt, de azért néha még

előfordul, hogy fekete pamutszálakat

köhögök fel.