Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Vida Kamilla verse

méltósággal ül a kanapén, / és vasbeton a tekintete. / nagyapa nem létezik, csak mikor közel hajolok a nagyihoz, / hogy megöleljem és köszöntsem, / alsószoknyái gyarapodnak és egyszer csak megtelik a látásom, / ő ellép önmagától, így tűnik fel mögötte saját maga mása. / a visszaúton becsukom a szemem.

 

 

Vida Kamilla 1997-ben született Pécsen. Budapesti és bólyi lakos, az ELTE BTK magyar szakának hallgatója. Ex-sárvári diákköltő és Szöveggyár-résztvevő.

 

 

egy víztorony

 

Csete Somának

 

két víztorony áll szorosan egymás mögött,

a város szélén a repcefölddel szemben.

apa vezet, utazunk a nagyihoz.

igazából egy az a kettő, és annyi is marad,

csak ahogy csökken a távolság, úgy hízik bal oldalára

a szerkezet, aztán megkettőzi önmagát. ez mindig megtörténik.

ha erre jövünk, apát kérem, hogy álljon meg,

hadd menjek körbe, hadd fogjam meg, át akarom ölelni.

nyalogatom a hatalmas testet, a csavarokhoz érintem az orrom

és próbálok olyasmikre gondolni, amire nem szabad.

továbbutazunk, fél óra múlva oda is érünk,

a befőttes üvegek sorokká tapadása

teremti a rendet. szeretem a nagymamám,

olyan, akár a torony. méltósággal ül a kanapén,

és vasbeton a tekintete.

nagyapa nem létezik, csak mikor közel hajolok a nagyihoz,

hogy megöleljem és köszöntsem,

alsószoknyái gyarapodnak és egyszer csak megtelik a látásom,

ő ellép önmagától, így tűnik fel mögötte saját maga mása.

a visszaúton becsukom a szemem.