Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...

Puskás Dániel versei

Az ablakon át bámulok a szálingózó hóra, / Reggel nem gondoltam, hogy egyszer így lefagyok, / De a falon megállt az óra. // Ha tudtam volna, lemegyek a boltba, / S elemet még időben kapok, / De mi lett volna, ha az eladók mind mozdulatlanok, / S mindenki kint az úton beszorult egy pózba, / A téren is megállt az óra.

 

Puskás Dániel 1990-ben született Hatvanban. Költő, kritikus, műfordító. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának PhD-hallgatója. 2011-ben publikált először.

 

 

Szonettet írni nem lehet

 

 

Szonettet írni nem lehet.

Tizennégy sorba nem fér semmi se,

mert kell a rímből rengeteg,

figyelni a szótagokra, számolni, mind megvan-e.

 

Szonettben nem írhatsz szart se le,

csak belekezdesz, de ami fontos, az bennreked.

Mint egy dió, melynek csak héja van, de nincs bele,

nincs benne semmi se, zsákszámra törheted.

 

Ha szonettet írsz, ne számíts semmire,

legyen elhagyott zsákfalu, honnan busz nem indul semmi se,

legyen tévedés, melyről senki nem tehet.

 

Felesleges az egész, mire megírod, semmi lesz,

és a semmiért egészen meggebedsz,

mert szonettet írni kurvára nem lehet.

 

 

A falon megállt

 

A falon megállt az óra.

Ráng a mutató, mint egy levágott gyíkfarok,

Mint egy családi képen, mozdulatlan vagyok,

Legalább vagy három óta.

 

Az ablakon át bámulok a szálingózó hóra,

Reggel nem gondoltam, hogy egyszer így lefagyok,

De a falon megállt az óra.

 

Ha tudtam volna, lemegyek a boltba,

S elemet még időben kapok,

De mi lett volna, ha az eladók mind mozdulatlanok,

S mindenki kint az úton beszorult egy pózba,

A téren is megállt az óra.