Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Szamosvári Bence: fogascet express

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: Som Balázs

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...

Puskás Dániel versei

Az ablakon át bámulok a szálingózó hóra, / Reggel nem gondoltam, hogy egyszer így lefagyok, / De a falon megállt az óra. // Ha tudtam volna, lemegyek a boltba, / S elemet még időben kapok, / De mi lett volna, ha az eladók mind mozdulatlanok, / S mindenki kint az úton beszorult egy pózba, / A téren is megállt az óra.

 

Puskás Dániel 1990-ben született Hatvanban. Költő, kritikus, műfordító. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának PhD-hallgatója. 2011-ben publikált először.

 

 

Szonettet írni nem lehet

 

 

Szonettet írni nem lehet.

Tizennégy sorba nem fér semmi se,

mert kell a rímből rengeteg,

figyelni a szótagokra, számolni, mind megvan-e.

 

Szonettben nem írhatsz szart se le,

csak belekezdesz, de ami fontos, az bennreked.

Mint egy dió, melynek csak héja van, de nincs bele,

nincs benne semmi se, zsákszámra törheted.

 

Ha szonettet írsz, ne számíts semmire,

legyen elhagyott zsákfalu, honnan busz nem indul semmi se,

legyen tévedés, melyről senki nem tehet.

 

Felesleges az egész, mire megírod, semmi lesz,

és a semmiért egészen meggebedsz,

mert szonettet írni kurvára nem lehet.

 

 

A falon megállt

 

A falon megállt az óra.

Ráng a mutató, mint egy levágott gyíkfarok,

Mint egy családi képen, mozdulatlan vagyok,

Legalább vagy három óta.

 

Az ablakon át bámulok a szálingózó hóra,

Reggel nem gondoltam, hogy egyszer így lefagyok,

De a falon megállt az óra.

 

Ha tudtam volna, lemegyek a boltba,

S elemet még időben kapok,

De mi lett volna, ha az eladók mind mozdulatlanok,

S mindenki kint az úton beszorult egy pózba,

A téren is megállt az óra.