Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

Bővebben ...
Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...

Vass Csaba versei

Elhiteti, hogy nincs is visszaút, / mint apám minden reggel, ahogy / elmegy és utána ürülni kezd a / dohányszag a nyári konyhából. / Mindig be kell csapnia a kaput a zár miatt, / majdnem olyan erősen, ahogyan magát csapja be. / Tücskök lábát tépdessük a pázsiton, / nem kell feloldozás a gyermeki bűnre.

 

(Kőmíves István felvétele)

 

Vass Csaba 1995-ben született Szászrégenben. Görgényüvegcsűrön él, jelenleg Kolozsváron másodéves magyar, illetve világ- és összehasonlító irodalom szakos hallgató a BBTE bölcsészkarán. Két éve ír verseket és slam poetryvel is foglalkozik. Versei eddig a Parnasszusban, valamint aszem.info-n jelentek meg.

 

 

A szabad társulás

 

(André Breton parafrázis)

 

Asszonyom nyaka sarki fény

Kulcscsontja lehavazott fjordok

Asszonyom melle körhinta

Csapágy és tengely

Dereka körül feszesre nyúlik a bőr

Asszonyom combjai szorosok

Gibraltár és Dardanellák

Földrészek találkozása

Lábujjai csíkokra szabják a tengerpartot

Asszonyom illata ribizli

Nyárközép és csillaghullás

Sziluettje tömbházak tetején felejtett krétarajz

Asszonyom a lépcsőházak visszhangja

 

 

Két kép

 

Fest

Ész

Vész

Test

Rész

Rés

Áthalad

Áthalad

Ács fia

Ács fia

Pálmafák alatt

 

Elhiteti, hogy nincs is visszaút,

mint apám minden reggel, ahogy

elmegy és utána ürülni kezd a

dohányszag a nyári konyhából.

Mindig be kell csapnia a kaput a zár miatt,

majdnem olyan erősen, ahogyan magát csapja be.

Tücskök lábát tépdessük a pázsiton,

nem kell feloldozás a gyermeki bűnre.

Apám mindig mosdatlanul jön haza,

Nem kell becsuknia a kaput  –  tudja –, nincs maradás.

A rabszolgaság alatt nincsen lábjegyzet,

csak cement rakódik le a torokban,

tévhit, hogy ez alól lesz feloldozás.

A hétfő robot és koránkelés és becsapott kapu

és becsapott család.

A mi festékünk nem való a kényesebb vásznakra.

A mi festékünk nem bazaltkő pora

csak cement

És csésze aljára ragadt

Instant kávépor.

 

Fest

Ék

Szak

Test

Rés

Szag

Rád ragad

Rád ragad

Mária

Mária

Sápadt lázad add

 

Anyám beoltja a meszet és minden

nyáron újrameszeli a nyári konyhát.

A maradékot a fák tövére keni.

Festékcseppeket hagy maga után,

ahogy fel és alá járkál, a cseppek

pontontokként kiégetik az udvart

aztán a pontokból halmaz lesz és a

halmazban eltűnik a gyep és csak

anyám marad.

Én tájképeket festek a színeiből

Szemei alatt megduzzadt zöldes

kék foltból eget festek

Szájáról lekenem a húst a vörös tengerhez.

Körmei alól kipiszkált feketéből szántóföldeket.

Fekete ingére száradt fehér izzadságból

havat festek a rét füvére.

 

Tél

Volt

Hol

Vagy

Hátra hagysz

Hátra hagysz

Jó anyám

Jó anyám

Szájad már tavasz.