Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Majláth Ákos versei

Úgy képzeltem, / koncentrikus körök leszünk. / Te a kisebb, én aki átölel. / Valahogy mégis / rajtam kívül estél. / Épp, hogy egy / közös érintőnk van, / de az pont elég. / Majd rajta keresztül húzok / origóból origóig / egy vektort. / Irányok és normák nélkül, / centrális egyenest. / Nálam van a kezdőpontod.

 

Majláth Ákos 1996-ban született Nyíregyházán. Egy kis faluban, Apagyon nevelkedett. A Nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumba járt. Jelenleg az ELTE pszichológia szakos hallgatója. Verseket két éve ír. A FISZ Kömény Líraműhelyének tagja.

 

Érintő

 

Úgy képzeltem,

koncentrikus körök leszünk.

Te a kisebb, én aki átölel.

Valahogy mégis

rajtam kívül estél.

Épp, hogy egy

közös érintőnk van,

de az pont elég.

Majd rajta keresztül húzok

origóból origóig

egy vektort.

Irányok és normák nélkül,

centrális egyenest.

Nálam van a kezdőpontod,

szólj rám, ha megtaláltad,

hol végződöm.

 

 

Összegyűrt

 

Semmi sem maradt a hátizsákomban,

csak egy régi, összegyűrt táj.

Kifeszítettem, majd próbáltam

felrakni a csupasz falakra,

de nem fogott rá ragasztó,

és nem is illett sehová.

 

A nappalokból az éjszakákba,

egy ideje már

– mint fáradt légtornász –

rutinból átlendülök.

A nézőtéren alig vannak,

nem figyelek a mozdulatokra,

ahogy mások sem.

Ez már nem repülés, és nem zuhanás,

csak monoton keringő,

görcsös meghajlás.

 

Semmi sem maradt bennem,

csak pár régi, összegyűrt szó.

Kifeszítenek, majd próbálnak

felrakni a csupasz falakra,

de nem fog rám ragasztó,

és nem is illek sehová.