Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...

Majláth Ákos versei

Úgy képzeltem, / koncentrikus körök leszünk. / Te a kisebb, én aki átölel. / Valahogy mégis / rajtam kívül estél. / Épp, hogy egy / közös érintőnk van, / de az pont elég. / Majd rajta keresztül húzok / origóból origóig / egy vektort. / Irányok és normák nélkül, / centrális egyenest. / Nálam van a kezdőpontod.

 

Majláth Ákos 1996-ban született Nyíregyházán. Egy kis faluban, Apagyon nevelkedett. A Nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumba járt. Jelenleg az ELTE pszichológia szakos hallgatója. Verseket két éve ír. A FISZ Kömény Líraműhelyének tagja.

 

Érintő

 

Úgy képzeltem,

koncentrikus körök leszünk.

Te a kisebb, én aki átölel.

Valahogy mégis

rajtam kívül estél.

Épp, hogy egy

közös érintőnk van,

de az pont elég.

Majd rajta keresztül húzok

origóból origóig

egy vektort.

Irányok és normák nélkül,

centrális egyenest.

Nálam van a kezdőpontod,

szólj rám, ha megtaláltad,

hol végződöm.

 

 

Összegyűrt

 

Semmi sem maradt a hátizsákomban,

csak egy régi, összegyűrt táj.

Kifeszítettem, majd próbáltam

felrakni a csupasz falakra,

de nem fogott rá ragasztó,

és nem is illett sehová.

 

A nappalokból az éjszakákba,

egy ideje már

– mint fáradt légtornász –

rutinból átlendülök.

A nézőtéren alig vannak,

nem figyelek a mozdulatokra,

ahogy mások sem.

Ez már nem repülés, és nem zuhanás,

csak monoton keringő,

görcsös meghajlás.

 

Semmi sem maradt bennem,

csak pár régi, összegyűrt szó.

Kifeszítenek, majd próbálnak

felrakni a csupasz falakra,

de nem fog rám ragasztó,

és nem is illek sehová.