Hírlevél feliratkozás

Keresés

Folyó/irat/mentés

Csermely Mátyás: Mégis egy történetbe jutunk - 2025 novemberi, decemberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Noha az egyetemi közegben óhatatlanul belefut az ember egy-egy nyomtatott lapszámba, tényleg csak belefut. Nem tulajdonít nagyobb jelentőséget nekik, hisz ezek általában folyosóra vagy könyvtárba kitett, két-három éves példányok, alig akad bennük pár ismerős név. Mondogatja is néha magának az ember, igazán elmehetne egyszer egy újságoshoz, vehetne egy friss lapszámot, elolvashatná az egészet, úgy ahogy az meg van írva. Vonatállomások újságosaiban és az Írók boltjában tett beszerző körök után, mikor megkezdi az olvasást, konstatálja, van jogosultsága ennek a formátumnak is, mert az (össze)olvasás során egy sokkal összetettebb élményt kap, igaz több figyelmet és időt szánt rá. Egyszóval rájön: nem is olyan nagy baj, hogy feleslegesen vett több, ezen szemléhez nem felhasználható folyóiratot, hiszen minden egyes szám más-más felfogásban működik, és ezek a világok remek lehetőséget adnak egy szabadlevegős merülésre a vállalkozó kedvű olvasónak.

Bővebben ...
Költészet

Fellinger Károly versei

Fotó: Görföl Jenő

A szépséges / Perszephoné sikolyát egyedül csak / Hekaté hallja

Bővebben ...
Költészet

Ayhan Gökhan versei

Fotó: Vas Viktória

nem fizettek közös költséget, / kilakoltatták őket.

Bővebben ...
Próza

Szöllősi Tamás: Űrutazás

Fotó: a szerző archívuma

Nem válaszoltam, csak ösztönösen gyorsabban kezdtem tekerni. Ujjaim ráfeszültek a kormányra, és már nem volt idő gondolkodni. Éreztem, hogy a kerék alatt recsegnek a kövek, a pedál szinte perzselte a talpam. Ervin nem csak gyors, hanem vakmerő is volt.

Bővebben ...
Költészet

Katona Ágota versei

Fotó: Tinordi-Karvaly Bence

A halovány Európában / fogynak a színek

Bővebben ...
Próza

Bánfi Veronika: A telhetetlen

Fotó: a szerző archívuma

Körbenézek a rozsdamentes acéltermékeknél, de azt hiszem, nem illik csontozókést tenni a fa alá. Nem is kockázatmentes, ha számításba vesszük a karácsonyi ebédek feszült hangulatát.

Bővebben ...
Költészet

Zudor Boglárka versei

Fotó: Sárvári Géza

A pekándiós latte / És Karády a kedvence

Bővebben ...
Műfordítás

Tess Gallagher versei (f. Lauer Péter)

Fotó: Morella Muñoz-Tebar T.

A vizsgálat szerint 13 %-kal / gyengébben pumpál a szív

Bővebben ...
Próza

Haramza Kristóf: Fogadás

Fotó: a szerző archívuma

Nem akartam elhinni, hogy ennyire beszariak. Abban volt igazság persze, hogy ettől a Korpától, ha iszik, sok minden kitelik. Mégis kíváncsi voltam. Ha nem provokáljuk, nem itatjuk és figyelünk rá, miért ne lehetne vele józanul diskurálni?

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő: A keretein túl

Fotó: Pápai Zoltán

mégis / fákat ölelnél kiszáradásig

Bővebben ...

Kovács Emőke versei

a vágódeszkán várta az ütést. ha fejbe vágják, nem érzi a kés visszavonhatatlanságát, de az amatőr gyilkosok nem a praktikusságra törekszenek. csak enni akarnak, mielőtt munkába mennek. nem tudom mennyit szenvedett, mennyi ideig vághatták a fejét. amikor felébredtem, már csak a test nélküli koponyát láttam. tátogott.

 

Kovács Emőke 1990-ben született Sepsiszentgyörgyön. Komparatisztika–magyar szakon végzett Kolozsváron. Jelenleg Münchenben él, többek között fogyatékosokkal foglalkozik. A Határvidék műhely tagja, a FISZ tábor líraműhelyének résztvevője.

 

 

(dög)

 

egész héten nem ettél.

szerettem volna közelebb menni

a tábortűzhöz, amit a szoba közepén

gyújtottál.

 

lángokban

állt a mozdulatlanság köztünk.

vártam, hogy kinyújtsd a nyelved,

vártam, hogy érezzem az éhséged.

 

pár órára hagytalak magadra.

 

amikor visszajöttem,

túl késő volt:

csak csontokat találtam

egy porig égett tetthelyen.

 

 

(bálnákkal alszunk)

 

éber vagy. elképzeled, hogy nincs tested. sorokba rakod a test nélküli világ tárgyait. akváriumot rajzolsz köréjük: áthatolhatatlan. de akkor megjelenik a kis ember, az aranyhallal. tudod, hogy azért jött, minden nap azért jön, hogy a sorokból valami értelmeset követeljen: mondathalakat, hosszú értelem uszonyokkal. de az akváriumban nincs helye az aranyhalnak. az akváriumban bálna úszik és a bálna bordáiban eltemetett betűk ficánkolnak. nem ismered őket, nem ismered magad. sorokba rakod a test nélküli világ tárgyait. magad mellé helyezed a vergődő aranyhalat, a testében lakozó ikrákat, a valóság kegyetlenségét. visszaadod a kis embernek. már lefeküdhetsz.

 

(üveg)

 

egy széttört akváriumot találtam az asztala alatt. ez már a sokadik volt, mert most megéreztem a fájdalmat, ahogy takarítás közben felhasította a bőrömet. anyámnak akartam nevezni, a lefolyóba dobáltam a halak testét. amikor este hazajött, vacsorával vártam és lehalkítottam a kiéheztetett vízilények sikolyát.

 

 

(haltest)

 

olcsóbb volt egészben megvenni. kádba rakta és a hal tehetetlenül várta, hogy ismét kifogják. nem tudott megfordulni, egy pontot nézett a fürdőszoba plafonján. amikor felemelte, a pikkelyei ezüstté váltak, visszapattogtak a vízbe. az ezüst pénzérmék lemerültek a kád aljára. talán nem is tudta magáról, egészen a haláláig, hogy mennyire értékes.

 

 

(halfej)

 

a vágódeszkán várta az ütést. ha fejbe vágják, nem érzi a kés visszavonhatatlanságát, de az amatőr gyilkosok nem a praktikusságra törekszenek. csak enni akarnak, mielőtt munkába mennek. nem tudom mennyit szenvedett, mennyi ideig vághatták a fejét. amikor felébredtem, már csak a test nélküli koponyát láttam. tátogott.