Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Kovács Emőke versei

a vágódeszkán várta az ütést. ha fejbe vágják, nem érzi a kés visszavonhatatlanságát, de az amatőr gyilkosok nem a praktikusságra törekszenek. csak enni akarnak, mielőtt munkába mennek. nem tudom mennyit szenvedett, mennyi ideig vághatták a fejét. amikor felébredtem, már csak a test nélküli koponyát láttam. tátogott.

 

Kovács Emőke 1990-ben született Sepsiszentgyörgyön. Komparatisztika–magyar szakon végzett Kolozsváron. Jelenleg Münchenben él, többek között fogyatékosokkal foglalkozik. A Határvidék műhely tagja, a FISZ tábor líraműhelyének résztvevője.

 

 

(dög)

 

egész héten nem ettél.

szerettem volna közelebb menni

a tábortűzhöz, amit a szoba közepén

gyújtottál.

 

lángokban

állt a mozdulatlanság köztünk.

vártam, hogy kinyújtsd a nyelved,

vártam, hogy érezzem az éhséged.

 

pár órára hagytalak magadra.

 

amikor visszajöttem,

túl késő volt:

csak csontokat találtam

egy porig égett tetthelyen.

 

 

(bálnákkal alszunk)

 

éber vagy. elképzeled, hogy nincs tested. sorokba rakod a test nélküli világ tárgyait. akváriumot rajzolsz köréjük: áthatolhatatlan. de akkor megjelenik a kis ember, az aranyhallal. tudod, hogy azért jött, minden nap azért jön, hogy a sorokból valami értelmeset követeljen: mondathalakat, hosszú értelem uszonyokkal. de az akváriumban nincs helye az aranyhalnak. az akváriumban bálna úszik és a bálna bordáiban eltemetett betűk ficánkolnak. nem ismered őket, nem ismered magad. sorokba rakod a test nélküli világ tárgyait. magad mellé helyezed a vergődő aranyhalat, a testében lakozó ikrákat, a valóság kegyetlenségét. visszaadod a kis embernek. már lefeküdhetsz.

 

(üveg)

 

egy széttört akváriumot találtam az asztala alatt. ez már a sokadik volt, mert most megéreztem a fájdalmat, ahogy takarítás közben felhasította a bőrömet. anyámnak akartam nevezni, a lefolyóba dobáltam a halak testét. amikor este hazajött, vacsorával vártam és lehalkítottam a kiéheztetett vízilények sikolyát.

 

 

(haltest)

 

olcsóbb volt egészben megvenni. kádba rakta és a hal tehetetlenül várta, hogy ismét kifogják. nem tudott megfordulni, egy pontot nézett a fürdőszoba plafonján. amikor felemelte, a pikkelyei ezüstté váltak, visszapattogtak a vízbe. az ezüst pénzérmék lemerültek a kád aljára. talán nem is tudta magáról, egészen a haláláig, hogy mennyire értékes.

 

 

(halfej)

 

a vágódeszkán várta az ütést. ha fejbe vágják, nem érzi a kés visszavonhatatlanságát, de az amatőr gyilkosok nem a praktikusságra törekszenek. csak enni akarnak, mielőtt munkába mennek. nem tudom mennyit szenvedett, mennyi ideig vághatták a fejét. amikor felébredtem, már csak a test nélküli koponyát láttam. tátogott.