Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...

Kovács Emőke versei

a vágódeszkán várta az ütést. ha fejbe vágják, nem érzi a kés visszavonhatatlanságát, de az amatőr gyilkosok nem a praktikusságra törekszenek. csak enni akarnak, mielőtt munkába mennek. nem tudom mennyit szenvedett, mennyi ideig vághatták a fejét. amikor felébredtem, már csak a test nélküli koponyát láttam. tátogott.

 

Kovács Emőke 1990-ben született Sepsiszentgyörgyön. Komparatisztika–magyar szakon végzett Kolozsváron. Jelenleg Münchenben él, többek között fogyatékosokkal foglalkozik. A Határvidék műhely tagja, a FISZ tábor líraműhelyének résztvevője.

 

 

(dög)

 

egész héten nem ettél.

szerettem volna közelebb menni

a tábortűzhöz, amit a szoba közepén

gyújtottál.

 

lángokban

állt a mozdulatlanság köztünk.

vártam, hogy kinyújtsd a nyelved,

vártam, hogy érezzem az éhséged.

 

pár órára hagytalak magadra.

 

amikor visszajöttem,

túl késő volt:

csak csontokat találtam

egy porig égett tetthelyen.

 

 

(bálnákkal alszunk)

 

éber vagy. elképzeled, hogy nincs tested. sorokba rakod a test nélküli világ tárgyait. akváriumot rajzolsz köréjük: áthatolhatatlan. de akkor megjelenik a kis ember, az aranyhallal. tudod, hogy azért jött, minden nap azért jön, hogy a sorokból valami értelmeset követeljen: mondathalakat, hosszú értelem uszonyokkal. de az akváriumban nincs helye az aranyhalnak. az akváriumban bálna úszik és a bálna bordáiban eltemetett betűk ficánkolnak. nem ismered őket, nem ismered magad. sorokba rakod a test nélküli világ tárgyait. magad mellé helyezed a vergődő aranyhalat, a testében lakozó ikrákat, a valóság kegyetlenségét. visszaadod a kis embernek. már lefeküdhetsz.

 

(üveg)

 

egy széttört akváriumot találtam az asztala alatt. ez már a sokadik volt, mert most megéreztem a fájdalmat, ahogy takarítás közben felhasította a bőrömet. anyámnak akartam nevezni, a lefolyóba dobáltam a halak testét. amikor este hazajött, vacsorával vártam és lehalkítottam a kiéheztetett vízilények sikolyát.

 

 

(haltest)

 

olcsóbb volt egészben megvenni. kádba rakta és a hal tehetetlenül várta, hogy ismét kifogják. nem tudott megfordulni, egy pontot nézett a fürdőszoba plafonján. amikor felemelte, a pikkelyei ezüstté váltak, visszapattogtak a vízbe. az ezüst pénzérmék lemerültek a kád aljára. talán nem is tudta magáról, egészen a haláláig, hogy mennyire értékes.

 

 

(halfej)

 

a vágódeszkán várta az ütést. ha fejbe vágják, nem érzi a kés visszavonhatatlanságát, de az amatőr gyilkosok nem a praktikusságra törekszenek. csak enni akarnak, mielőtt munkába mennek. nem tudom mennyit szenvedett, mennyi ideig vághatták a fejét. amikor felébredtem, már csak a test nélküli koponyát láttam. tátogott.