Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Zudor Boglárka versei

Fotó: Sárvári Géza

A pekándiós latte / És Karády a kedvence

Bővebben ...
Műfordítás

Tess Gallagher versei (f. Lauer Péter)

Fotó: Morella Muñoz-Tebar T.

A vizsgálat szerint 13 %-kal / gyengébben pumpál a szív

Bővebben ...
Próza

Haramza Kristóf: Fogadás

Fotó: a szerző archívuma

Nem akartam elhinni, hogy ennyire beszariak. Abban volt igazság persze, hogy ettől a Korpától, ha iszik, sok minden kitelik. Mégis kíváncsi voltam. Ha nem provokáljuk, nem itatjuk és figyelünk rá, miért ne lehetne vele józanul diskurálni?

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő: A keretein túl

Fotó: Pápai Zoltán

mégis / fákat ölelnél kiszáradásig

Bővebben ...
Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...

Szűcs András verse

már ne én akarjam, / és mindenáron megoldani, / hogy mi is az a látás, és előre / rettegés. hogy az nem ugyanaz. / hogy akkor inkább a fák meg a félreértés, / bármit gondoljak, sodorjanak

 

Szűcs András 1992-ben született Csornán. Jelenleg Budapesten él, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanul festészetet. Verseket 2013 óta írok. A Séták című versblog alapítója.

 

 

Addig is

 

1.

 

kell, hogy legyen a látásnak középpontja,

amire gondolkodás nélkül,

ha kérdezik, bármikor odamondja, hogy ez itt.

vagy az ott.

nekem például az ég. egyedül

ezt érzem helyénvalónak.

mindamellett pontosan tudom,

hogy ilyenkor valójában

valami láthatatlan,

nagy büdös semmiről beszélek,

amibe ráadásul minden belefér, és ami

ilyenformán egyetlen pontba,

pláne középpontba,

semmiképpen nem sűríthető.

 

 

2.

 

és kell, hogy legyen a félelemnek is.

azaz a teljes vakság felé tartó hiánynak, fejben,

a mégsem csak képzeletbeli mozgásnak,

ami sosem volt mozgás,

vagy éppen csak mindig valaki másnak,

de mindegy: értelmetlen félreérteni,

végülis csak gesztus, kölcsönös tisztelet,

hazudni persze, hogy legközelebb, majd

az biztosan segít, ha félreállok.

 

 

 3.

 

aztán kell, hogy legyen, kell, hogy legyen.

természetesen, a helyén kezelve.

meg idejében. mondjuk legyen a tavalyi

augusztus, a szigligeti úton,

jó sok gyaloglással, meg porviharral,

fél négytől ötig, megállás nélkül,

hogy kavicsrugdosva, már ne én akarjam,

és mindenáron megoldani,

hogy mi is az a látás, és előre

rettegés. hogy az nem ugyanaz.

hogy akkor inkább a fák meg a félreértés,

bármit gondoljak, sodorjanak.