Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...

Szűcs András verse

már ne én akarjam, / és mindenáron megoldani, / hogy mi is az a látás, és előre / rettegés. hogy az nem ugyanaz. / hogy akkor inkább a fák meg a félreértés, / bármit gondoljak, sodorjanak

 

Szűcs András 1992-ben született Csornán. Jelenleg Budapesten él, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanul festészetet. Verseket 2013 óta írok. A Séták című versblog alapítója.

 

 

Addig is

 

1.

 

kell, hogy legyen a látásnak középpontja,

amire gondolkodás nélkül,

ha kérdezik, bármikor odamondja, hogy ez itt.

vagy az ott.

nekem például az ég. egyedül

ezt érzem helyénvalónak.

mindamellett pontosan tudom,

hogy ilyenkor valójában

valami láthatatlan,

nagy büdös semmiről beszélek,

amibe ráadásul minden belefér, és ami

ilyenformán egyetlen pontba,

pláne középpontba,

semmiképpen nem sűríthető.

 

 

2.

 

és kell, hogy legyen a félelemnek is.

azaz a teljes vakság felé tartó hiánynak, fejben,

a mégsem csak képzeletbeli mozgásnak,

ami sosem volt mozgás,

vagy éppen csak mindig valaki másnak,

de mindegy: értelmetlen félreérteni,

végülis csak gesztus, kölcsönös tisztelet,

hazudni persze, hogy legközelebb, majd

az biztosan segít, ha félreállok.

 

 

 3.

 

aztán kell, hogy legyen, kell, hogy legyen.

természetesen, a helyén kezelve.

meg idejében. mondjuk legyen a tavalyi

augusztus, a szigligeti úton,

jó sok gyaloglással, meg porviharral,

fél négytől ötig, megállás nélkül,

hogy kavicsrugdosva, már ne én akarjam,

és mindenáron megoldani,

hogy mi is az a látás, és előre

rettegés. hogy az nem ugyanaz.

hogy akkor inkább a fák meg a félreértés,

bármit gondoljak, sodorjanak.