Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Szűcs András verse

már ne én akarjam, / és mindenáron megoldani, / hogy mi is az a látás, és előre / rettegés. hogy az nem ugyanaz. / hogy akkor inkább a fák meg a félreértés, / bármit gondoljak, sodorjanak

 

Szűcs András 1992-ben született Csornán. Jelenleg Budapesten él, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanul festészetet. Verseket 2013 óta írok. A Séták című versblog alapítója.

 

 

Addig is

 

1.

 

kell, hogy legyen a látásnak középpontja,

amire gondolkodás nélkül,

ha kérdezik, bármikor odamondja, hogy ez itt.

vagy az ott.

nekem például az ég. egyedül

ezt érzem helyénvalónak.

mindamellett pontosan tudom,

hogy ilyenkor valójában

valami láthatatlan,

nagy büdös semmiről beszélek,

amibe ráadásul minden belefér, és ami

ilyenformán egyetlen pontba,

pláne középpontba,

semmiképpen nem sűríthető.

 

 

2.

 

és kell, hogy legyen a félelemnek is.

azaz a teljes vakság felé tartó hiánynak, fejben,

a mégsem csak képzeletbeli mozgásnak,

ami sosem volt mozgás,

vagy éppen csak mindig valaki másnak,

de mindegy: értelmetlen félreérteni,

végülis csak gesztus, kölcsönös tisztelet,

hazudni persze, hogy legközelebb, majd

az biztosan segít, ha félreállok.

 

 

 3.

 

aztán kell, hogy legyen, kell, hogy legyen.

természetesen, a helyén kezelve.

meg idejében. mondjuk legyen a tavalyi

augusztus, a szigligeti úton,

jó sok gyaloglással, meg porviharral,

fél négytől ötig, megállás nélkül,

hogy kavicsrugdosva, már ne én akarjam,

és mindenáron megoldani,

hogy mi is az a látás, és előre

rettegés. hogy az nem ugyanaz.

hogy akkor inkább a fák meg a félreértés,

bármit gondoljak, sodorjanak.