Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Tuza Mónika verse

egyetlen vízcseppként / kavarogtunk sűrűn, spirálos tölcsérben / a nulladik pontig, szédülve // a reggeli hajcsat koppanásától. / Éjszakába zúduló hideg víz, / és még nedves tincseimben / illatos koronád fénylett

 

Tuza Mónika 1992-ben született Hatvanban. Jelenleg Budapesten él és a Károli Gáspár Református Egyetem hallgatója. A költészet mellett a slam poetry is érdekli.

 

 

Hullámcsat

 

A szennyesből kiesett egy hullámcsat,

ledobott ruháink közül vettem föl.

Éjjel bontottad ki, tincseimet fogva,

hálásan simogatták homlokodat –

korona a királynak.

 

Ősi birodalomba merültünk.

Hullámok hátán vetődtünk.

Ilyen könnyű és édes mozgás

– minden nyújtózás simogat –

 

csak ritkán történhet.

Már ettől rövidebb lett az életünk.

Kopoltyút növesztettünk,

tüdőnkben sóhajok ölelkeztek 

és tisztábban léteztünk

 

az érintetlen tenger lakóinál,

szelíden uralva egymást

hínárok lázas feszítésében. 

A mélység tengeri trónján

 

édes lett a sós, pikkelyeink közt

egyetlen vízcseppként

kavarogtunk sűrűn, spirálos tölcsérben

a nulladik pontig, szédülve

 

a reggeli hajcsat koppanásától.

Éjszakába zúduló hideg víz,

és még nedves tincseimben

illatos koronád fénylett.