Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Szilágyi Kinga Magdolna verse

Most is, mint amikor először késtél, / a hűség vályogfalai mögött törökülésben reszketek. / Sokadik tél ez, fázom. S hogy meg ne szokjam, / szélesre tárok ajtót, ablakot, és várom, hogy / a huzat újra megtanítson.

 

Szilágyi Kinga Magdolna 1985-ben született Nagyváradon. Tanulmányait Magyarországon végezte. Jelenleg szociális munkásként dolgozik. Versei jelentek meg az Irodalmi Jelen, ÚjNautilus, Határvidék irodalmi portálokon.

 

 

Lepattanó héjdarabok

 

A csenden áthasadt az éj, mire mellém értél.

Elevenre verték a hullámok a part testét,

és elsodródtak a kulcsok. A sűrű homály

ellenére láttam a mólót, biztonságosnak tűnt,

mégis féltem tőle. A bőrödről lepattanó héjdarabok 

felsértették a bizalom szövetét, térdre rogyott 

bennem a bátorság. Láttam a nedves homokon 

bomló álomtetemeket. Kagylók, csigák helyett 

gyűjtöttem őket, amíg te lázasan feküdtél valaki 

más ágyában, mert gyógyulnod kellett sérüléseimből.

A vérkörökben gyűrűző kétely téged is legyengített.

Vártam, hogy erőre kapj, hátha felsegítesz majd,

amikor visszatérsz, de – bocsáss meg érte –

elfáradtam, és hagytam hajótöröttnek hinni magam.

Megragadtam a páncélos táj kezét, és a szobámba

vonszoltam. Most is, mint amikor először késtél,

a hűség vályogfalai mögött törökülésben reszketek.

Sokadik tél ez, fázom. S hogy meg ne szokjam,

szélesre tárok ajtót, ablakot, és várom, hogy 

a huzat újra megtanítson hinni az elveszíthetőben.