Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Benkovics Judit: Tíz perc

Fotó: a szerző archívuma

Mellénk lép egy szemüveges ember, nagyon magas, vicces kalapban és fekete pólóban, hatalmas bőrönddel, próbálom kitalálni vajon mi lehet benne. Talán egy torta. Az mégsem lehet, mert elolvadna. Vagy egy varázspálca, bár ahhoz túl nagy az a táska, pedig akkor idevarázsolhatná a vonatunkat.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: Egy falunak tizennégy meséje

Fotó: Kelemen Kinga

A gyászfalu gyilkosai / magukra veszik a következő éjeket.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...

Szerényi Szabolcs prózája

A négyesen hosszan tülkölt egy kamion, hangja öblösen hömpölygött át a fák felett. A bekötőúton terepjáró közeledett a vasúti töltés felől. Bajszos, jól táplált férfi vezette: Keresel valakit? – szólt ki az ablakon. Nem, semmit. Csak biciklizek meg fényképezek – felelte. Jól van, azt szabad. Azér kérdeztem, mert ez a föld itten az enyém.

 

Főútvonal

A város délkeleti részéről bekötőút vezet a négyes főútra. Lápos pusztán, egy hídnak csak jóindulattal nevezhető betontákolmányon keresztül szeli át a Nyírséget behálózó csatornarendszer város felé kanyarodó ágát. A terület augusztus közepére csontkeményre szárad, felrepedezik, a talajon kicsapódik a só, de márciustól július közepéig egybefüggő víztükör borítja, időszaki láp, otthont adva a környék vízimadarainak.

A biciklis épp csak felbukkant a házak mellett kikanyarodó úton, azonnal lepattant a nyeregből és a városhatárt jelző tábla mellől fényképezni kezdett. Míg elérte a megduzzadt kanálist, többször megállt felvételeket készíteni. Pólóját átizzadta a júniushoz mérten is szokatlan hőségben. ELTE, Természettudományi Kar – ez állt rajta.

Egy tanya mellett haladt el, mielőtt a főúthoz ért volna. Ház, omladozó pajta, néhány rozoga melléképület, rozsdásodó munkagépek hevertek körülötte, ami esős időben sátántangói táj nyomasztó érzetét keltette. Három kutya őrizte, talán egyet, ha láncra kötött a gazdája, a gigászi termetű kuvaszt, a másik kettő, egy pumi és egy terrier keverék megkergette a kerékpárral arra haladót. A fiú tudomást sem vett a mögötte csaholó ebekről, megszokta őket. A tanya utolsó kerítésoszlopa után a kutyák elmaradtak, az aszfalt beletorkollott a négyes főútba.

Túloldalt földút haladt tovább a vasúti töltésig, majd az egészen távoli tanyákig, ahonnan magasfeszültségű távvezetékek halvány körvonala derengett csak elő. A töltés mögött feküdt az időszaki víztükör, ahol a vízimadarak gyülekeztek. A biciklit az út menti fasor tövébe lakatolta, s odalopózott egy kisebb dombon fekvő ligethez. A bokrok tövéből rálátott a sekély, időszaki tóra. Letörölte a port a kamera lencséjéről, hason fekve fényképezni kezdte a madarakat.

Az emelkedő oldalában, fák árnyékában nézegette a fotósorozatot, mikor hátulról valaki megszólította. Szia! – a lány az akkor ismét divatba jött bodros miniszoknyát viselte, meztelen lábfején fekete szandált hordott, az út pora megtelepedett a lábujjai között. Tejcsokoládé bőrű cigánylány volt, az egyik legszebb, akivel találkozott.

Szia – mondta meglepetten. Hátte micsinász? – kérdezte a lány. Fényképezek – felelte kimért hangon, így próbálta leplezni, hogy igen zavarba jött. A csillogó gyöngyökből kirakott Miss Sixty felirat valósággal feszült a mellein, a fiú nehezen vette le a szemét a domborodó idomokról.

A lány tovább faggatta, hogy mit fényképez, ha semmi sincs ott, hogy mi érdekes a madarakban, mennyibe kerül egy olyan gép, és hogy neki pont megfelel, amit a Huawei csinál. A fiú válaszolgatott, igyekezett továbbra sem kimutatni zavarát, és minél kevésbé feltűnően bámulni a melleket, amit legfeljebb az könnyített meg, hogy az arca legalább olyan szép volt. És te mit keresel erre? – próbált ő is kérdezni valamit, mire a lány elnevette magát. Há micsinálnék? Pasikat várok. Keresztapám átment Hadházra, valamit intéz. Addig hülye leszek a napon ácsorogni!

Megszeppent a hirtelen kapott bizalmas információtól, nem tudott mit mondani, de a lányt ez sem zavarta, csacsogott tovább. Nem úgy tűnt, hogy kuncsaftnak akarja megfogni. Ki hová valósi, merrefelé lakik, hol járt iskolába, kit ismer a környékről, ezek kerültek szóba. Meghökkent, mikor kiderült, hogy még csak tizenhét éves. Mindig konfliktuskerülő típus volt, magát is meglepte azzal, hogy kérdőre vonta. A lány a száját húzogatta, vállát vonogatta. Ez van. Azér annyira nem gáz – ennyit tudott rá felelni. Szép lassan kiderült még egy s más. Hogy az apja börtönben van. Hogy tartozik a lány keresztapjának, aki most eltartja a családot. Hogy volt már két abortusza. Hogy jó pár éve nem járt iskola közelében. Hogy lecsúszik olykor egy-két pofon. Mifelénk így megyen – mondta a lány, a fiú pedig csak hallgatott.

Nem akarsz dugni? Igen tetszel nekem – nézett rá nagy, sötétbarna szemeivel. A felajánlkozás váratlanul érte, így törheti át puskadörrenés a téli nádas feletti csendet. Riadtan kapta el a tekintetét, maga elé meredt, próbálta kitalálni, mi volna helyes. Vagy inkább lehetséges. A lány észlelte a zavart, megsimogatta a halálsápadt arcot. Nem pénzér! Csak úgy. Azt is kell néha – mondta, s megfogta a kezét. Máma nem vótam még senkivel, ha ez a baj – a fiú hebegve, betűket-szótagokat összekapirgálva próbált szavakat alkotni, de mire sikerült volna, a lány már az ajkához hajolt és megcsókolta. Melleire helyezte a kezét, s ő észre sem vette, hogy a fűre ejti a másik kezében tartott szemüveget.

A terület azon részén már előbukkant a jellegzetes nyírségi homok, enyhe lejtőt alkotva, oldalán fákból és bokrokból álló kis ligettel. Ott jó lesz. Gyere mán! Esküszöm, még senkivel se vótam máma – gyengéd erőszakossággal vonszolta a fiút a bokrok felé. Csókolóztak, a lány a fűre próbálta vonni, utoljára még ellenkezett, de a szájuk nem vált el egymástól, a lány kacéran, a fiú alsó ajkát a fogai között tartva húzta magával. Ne kéressed mán magadat! – motyogta csukott szájjal, közben megragadta a fiú kezét, s pólója alá csúsztatta. Lehuppantak a fa tövében fekvő tisztásra, néhány pillanat múlva már a fiú nadrágját rángatta. Nincs nálam óvszer – hebegte megszeppenten. Nem baj. Nálam van. Muszáj lenni, tudod – mosolygott, s kezével már a boxeralsóban matatott.

Szőrtelen mellkasához bújva csókolta. Fekete haja poros volt és csapzott, pár perc kellett, hogy összeszedjék magukat. A lány felkászálódott, leporolta fenekét, kirázta a haját, magára kapta a bugyit, eligazította a szoknyát. Egy Calvin Harris szám dallamai csendültek fel, fokozatosan erősödő hangerővel. Keresztapám… Ezek szerint megjött. Megyek, mer keresni fog. Lekapta a bokor ágára fennakadt topot és sietve belebújt. Majd azt mondom, hogy pisilni jöttem. Te maraggyá még, nehogy meglásson, mer pénzt fog kérni! – mondta. Nem hagyott sok időt búcsúzkodásra, egy puszira ugrott oda, kacéran dobott egy sziókát, és elrohant a főút felé.

Várj! – a lány lejtő alján megállt, visszafordult. Csinálhatok egy képet rólad?

Jól van, csináljál!

Utána nézett, míg alakja el nem tűnt a fák mögött, majd sokáig feküdt ugyanúgy, csak a nadrágot rángatta magára. A lombokon átszűrődő eget bámulta, fűszálakat húzogatott ki, szétdobálta őket. Végül a telefon riasztotta fel őt is. Egy darabig nézte a kijelzőt, hogy felvegye-e, végül lenyomta a zöld gombot. Szia! … Igen, idekint. … Lövök még párat. … Nem, utána sehová. … Persze, megyek este. … Én is téged! – letette, még feküdt egy darabig a napsütéstől óvó fa árnyékában. Sokszor nézett a főút felé, de a fák eltakarták.

A négyesen hosszan tülkölt egy kamion, hangja öblösen hömpölygött át a fák felett. A bekötőúton terepjáró közeledett a vasúti töltés felől. Bajszos, jól táplált férfi vezette: Keresel valakit? – szólt ki az ablakon. Nem, semmit. Csak biciklizek meg fényképezek – felelte. Jól van, azt szabad. Azér kérdeztem, mert ez a föld itten az enyém. De mondom, biciklizzél nyugodtan – homlokán a klíma ellenére izzadtságcseppek csillogtak. Intett a fiúnak, aki hosszú másodpercekig meredt az odébb guruló terepjáró hűlt helyére.

Két hete tartott az őszi szemeszter, mikor legközelebb hazalátogatott. Rövid vizit volt, a barátnője nem is kísérte el, csak azért ugrott haza Pestről, hogy segítsen apjának lehordani a pincébe a téli tűzifát, amit az öreg jó előre, nyomott áron vásárolt. Munka után lezuhanyzott, s leült a számítógép mellé, a neten böngészett. Az egyik hírportálon figyelt fel a következő címre: Női holttest Újfehértó határában. A cikk szerint egy fiatal lány torkát vágták el Téglás és Újfehértó között, a rendőrség valószínűsíti, hogy a sajtóban a négyes rémeként emlegetett sorozatgyilkos csapott le ismét. Tevékenységét öt halott prostituált kísérte az előző két évben Szolnok és Nyíregyháza között. A mostani lányról annyit írtak, hogy csak tizenhét éves volt és O. Katalinnak hívták. Ismerte a hírportálokat, amelyek kevésbé kötik magukat jogszabályokhoz és lehozzák a bűnügyi hírekben szereplők teljes nevét, sőt, olykor Facebook-profiljukat is.

Hamar megtalálta. Ő volt az a lány. Orsós Katicaként szerepelt a Facebookon, az oldal tele volt a róla készült szexibbnél szexibb képekkel, szelfikkel. Elkezdte nézegetni a profilját, de hirtelen betegesnek érezte, inkább abbahagyta. Előkereste az egyik rejtett mappából a képet, amit róla készített. Jól eldugta, nehogy a barátnője véletlenül megtalálja. Nézte a félfordulatból a kamerába mosolygó arcot, a sötétbarna szemeket.

Nem tudta, mit kellene éreznie. Azt sem, hogy mit kell ilyenkor tenni. Elmenjen-e a rendőrségre, beszéljen-e róla, hogy mi történt. Nem is bírt erre koncentrálni. Lecsukta a laptopot, kitolta a biciklit a fészerből, a bekötőúthoz tekert. Elsétált a fa alá, megnézte a helyet, ahol együtt voltak. A mélyedést, amit a lány feneke formázott a homokban, rég elmosták az előző hetek, hónapok esői. Kereste az eldobott óvszert a bokor tövében, persze azt sem találta. Üldögélt egy darabig, a gyilkos főút irányába nézett, de ekkor sem sikerült sírnia, emiatt megint szégyellte kicsit magát. Visszasétált a biciklihez, nem ült fel rögtön, tolni kezdte lassan, majd néhány lépés után megállt. Leemelte a szemüvegét és pólójával megtörölgette. A por volt az, az istenverte por, ami arrafelé mindent belep. Azt, hogy a pára állandóan kicsapódik az üvegen, megszokta már, de ennyi por, ezzel nem találkozott máshol, csak ott, azon a vidéken, ahol felnőtt.

 

Szerényi Szabolcs 1986-ban született Nyíregyházán, majd az ugyancsak nyírségi Újfehértón nőtt fel. Budapesten él, a reklámmal és médiával foglalkozó Kreatív magazin főszerkesztő-helyettese. Az írás mellett fotózással és plakáttervezéssel is foglalkozik, társadalmi témájú plakátjait többször bemutatták az ARC plakátkiállításon. A FISZ 2015-ös alkotói pályázatának díjazottja, Éhség című novelláskötete 2017 tavaszán jelenik meg.