Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Purosz Leonidasz verse

Figyelmes lettem és megértő: / zsebembe rejtem szabadságom szánalmas, összelehelt / darabkáit ----- …és mit kapok cserébe? / Már ezt a mélyen emberi kérdést sem teszem fel / magamnak. Látod? Beteg vagyok, Egyed Barbara.

Purosz Leonidasz 1996-ban született Szegeden. Középiskolai éveit Szentesen töltötte a gimnázium irodalmi-drámai tagozatán; jelenleg az ELTE magyar alapszakos hallgatója. Verseket és slam poetry szövegeket ír. A FISZ 2015-ös alkotói pályázatának díjazottja.

 

(Pereszlényi Erika felvétele)

 

A türelem

 

Akár egy élősdi sejt, beépült a szervezetembe a türelem.

Először a szív körül jelent meg, apró kis csomó, gondoltam

nem zavar, majd átterjedt a gyomorra is.

Gondoltam nem zavar, sőt megtisztelve éreztem magam;

egyébként is: miért ne lenne jóindulatú daganat?

Gyere, kis sejt, mondtam, lakd csak be mindenem –

együtt hódítjuk meg a világot!

 

Mint egy épülő diktatúra, úgy nyert teret magának

milliméterről milliméterre; a stabilizáció fázisa után

hozta magával először a vitatható törvényeket;

hát lenyeltem, le én, nem műtöttem ki ekkor se

magamból – részben, mert még hittem benne,

részben, mert ekkorra észrevétlenül

elhatalmasodott rajtam. És persze így buktam el.

 

Mert a vitathatóból vitathatatlan lesz, a lehetőségből

szabály, a szeretetből dogma. A beteg sejtből betegség

lesz, ha ki nem irtják; és látod, én nem irtottam ki,

Egyed Barbara, mert szeretlek valamiért.

Valamikor szerettem is, hogy szeretlek,

ma már tűröm dogmatikusan.

 

Tűröm, hogy nevess, pedig nem vicces, amit mondok.

Tűröm, hogy sírj, sőt letörlöm a könnyeidet, bár irtózom

tőlük. Nem vizsgállak. Nem ellenőrzöm, mit hozol magaddal:

hasznosat vagy haszontalant. Figyelmes lettem és megértő:

zsebembe rejtem szabadságom szánalmas, összelehelt

darabkáit ----- …és mit kapok cserébe?

Már ezt a mélyen emberi kérdést sem teszem fel

magamnak. Látod? Beteg vagyok, Egyed Barbara.