Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Hyross Ferenc versei

Az alábbi dolgok jutottak eszembe / a hold jobb pitvarát illetően: // a Dagály-strand, / a Duna állása, amikor eltörtem a lábam, / továbbá a fehér sziklák / és az élettelen hamu / hőmérsékletkülönbsége.

Hyross Ferenc 1992-ben született, Budapesten. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségiztett, jelenleg az ELTE pszichológia szakán tanul. A FISZ 2015-ös alkotói pályázatának díjazottja.

 

Ariadné

 

Azt a kevés sminket is teljesen

elmosta a tengervíz, ajkaidra

sókristályok ültek,

a szemedet pirosra marta.

 

Szavak helyett kell most ezt elmondanom,

hogy lásd ajkaid mozgását,

ahogy a szád formál és a gyenge permet,

te nem is érzed, széthullik,

 

behintve a papírokat, minden

azóta adódó felületet, amit a párbeszéd

számára nyitva hagytam

és azóta is össze-összefűzök, újraírok.

 

Már tudom mennyire marnak ezek a szavak,

hiába jegyzem le az egész labirintust,

a fonál valahol ott marad a nyálban

és a puha permet elhullik,

mert hiába szőtted, nekem szőtted.

 

Szád formál és ajkad mozog

és ott ered benned ez a tenger,

köldököd vonala alatt,

csípőcsontod védő szárnyai közé zárva

és körbevesz és megölel

és azóta sem ölel más,

csak ülsz a parton, térdedet szorítva.

 

Szád formál, ajkad mozog, ha ki is jutok,

te már sosem találsz vissza hozzám,

csak sírsz a parton, összefolynak törékeny nedveid,

elnyel a tenger, lenyeled a könnyeket,

én pedig maradok jól körülírt labirintusomban,

hiába segítettél kijutni.

 

 

A hold jobb pitvarát illetően

 

Az alábbi dolgok jutottak eszembe

a hold jobb pitvarát illetően:

 

a Dagály-strand,

a Duna állása, amikor eltörtem a lábam,

továbbá a fehér sziklák

és az élettelen hamu

hőmérsékletkülönbsége.

 

Ha jól emlékszem, ha olyat lehet egyáltalán,

mindig is én voltam a beszédesebb,

bár az utóbbi kicsit több mint tíz évben

szóhoz jutni sincs esélyed, pedig

a legtöbb dolgot akkoriban tőled tanultam.

 

A Dagályban azóta nem voltam,

minek is mennék oda vissza,

elég volt a száraz betonon

egy vizes lábnyomot otthagyni.

Talán még most is ott van,

szótlanul, mint egy naiv mosoly után

az elernyedt arcizmok.

Többet is mondhattál volna,

amikor megbeszéltük,

hogyan apad és dagad kedvére az Adria.

 

Így változtunk mi is öcsémmel,

most rád hasonlít,

széles kék ingei vasalás után körbeülnek

és a széktámlákról kárognak,

mint nagyranőtt vászonmadarak.

 

Megdagadt a szilánkok közé benőtt hús,

a családi élet, még frontok nélkül is elég nehéz,

törött emberek lába fáj így, ezt most már

tapasztalatból tudom

 

és tudja a dunapart homokja is, megbeszéltük.

 

A hold jobb pitvara valószínűleg sziklákból van

és a holdraszállásból csak egy bakancs talpára emlékszik,

ha olyat lehet egyáltalán.

Távol van, belseje fehérebb és valószínűleg hidegebb,

mint a hamuszemek közt megmaradt,

törhetetlen bokacsont-darabjaid.