Hírlevél feliratkozás

Keresés

HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...

Horváth Imre Olivér versei

nyughatatlan, ha él, a sebesség lelassul / a sebnél, ha kés szúrja át, a belső ellenség / megszüli a varát

Horváth Imre Olivér 1991-ben született, jelenleg Debrecenben él. A Debreceni Egyetem anglisztika MA képzésének hallgatója. Verseit az Apokrif, az Irodalmi Jelen, a KULTer.hu, a Műút portál, a Parnasszus, a Szkholion, a Várad és a Zempléni Múzsa közölte. A FISZ 2015-ös alkotói pályázatának egyik díjazottja.

 

(Tóth Melitta felvétele)

 

Két parazita

 

A Szerencsekerékből tanultam meg olvasni,

hároméves koromban. Először megkérdeztem,

mik azok, és felelték: betűk. Aztán kérdeztem,

milyen betű ez itt, és felelték: E. És így ment

az összes többivel. És azt mondták, ez így jó.

Mások meg azt, hogy csodagyerek. Így lettem

csodagyerek, egészen addig, amíg el nem

kezdtem írni, bal kézzel, tükörírással. Ketten

éltünk tovább: én és ahogy elneveztek,

 

de ebben a korban mindenki egyedül játszik,

egymás mellett, a kisautó és a baba is mienk

lehet, de a kezet, az agyat már utasítások

alapján kell használni, ahogy csigolyák is

csak a tengelyük mentén fordulnak el,

és bár két parancs kioltja egymást, hazudni

könnyen lehet, mert mind szövegrejtvény

vagyunk az üresség mögött, elfordított betűk,

írás és olvasás, nyeremény és csőd.

 

 

A paradicsom

 

Amúgy a paradicsomnövény termése

sokmagvú bogyótermés, a paprikanövény

termése felfújt bogyótermés. A tanító néni

azt mondta, hogy mostmár az nem számít,

amikor előre olvasok. Már mindenki tudott

olvasni és már nem voltam olyan érdekes.

A barátaimmal, Robbasztócsirkével

és Dumagéppel már nem jártunk el

nintendózni. Már szinte mindenkit

megharaptam egyszer és kiszúrtam

a kengurulabdát. Szabika azt mondta,

hogy ferde hajlamaim vannak. A fiúk

annyira nem utáltak, velük játszottam.

Paprika lettem, felfújt bogyótermés.

Tocsogtam a vízben, a nap sütött rám,

nőttem, növekedtem. Hogy belémbújt-e

a kukac, arra már nem emlékszem, csak

hogy megérettem, letéptek, megmostak

és kicsumáztak, felszeleteltek és megettek

szalámis kenyérrel, hogy új paprikává

nőhessek, inkább paradicsommá, ami

sokmagvú bogyótermés. Nem lány voltam,

hanem szar. Magamévá tettem a földet.

 

 

A kolléga

 

A sarkon rendőr áll, a lámpa kiégett felette,

elringatja magát a puha éjbe, míg senki

sem figyeli, más helyre, korra gondol,

hogy abban hogy és mint félnének tőle,

az elfordított fejekben a csigolyákat sejti,

a közéjük ékelődött húst, most fegyvertelen,

senkit bántania nem kell, csak sötétbe nézni,

mi mindennel tele van, amit belelát,

puha húst, melybe ringathatja magát,

mint a londoni forgalom, a teste vibráns,

nyughatatlan, ha él, a sebesség lelassul

a sebnél, ha kés szúrja át, a belső ellenség

megszüli a varát, így emelkedik felületek

felé, próbálja védeni magát, mert magában

nem ismeri fel a különbséget, amely a sebet

varasodásra készteti, pedig az idegen test

éppúgy része az ő testének, mint a szorongás.