Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...

Horváth Imre Olivér versei

nyughatatlan, ha él, a sebesség lelassul / a sebnél, ha kés szúrja át, a belső ellenség / megszüli a varát

Horváth Imre Olivér 1991-ben született, jelenleg Debrecenben él. A Debreceni Egyetem anglisztika MA képzésének hallgatója. Verseit az Apokrif, az Irodalmi Jelen, a KULTer.hu, a Műút portál, a Parnasszus, a Szkholion, a Várad és a Zempléni Múzsa közölte. A FISZ 2015-ös alkotói pályázatának egyik díjazottja.

 

(Tóth Melitta felvétele)

 

Két parazita

 

A Szerencsekerékből tanultam meg olvasni,

hároméves koromban. Először megkérdeztem,

mik azok, és felelték: betűk. Aztán kérdeztem,

milyen betű ez itt, és felelték: E. És így ment

az összes többivel. És azt mondták, ez így jó.

Mások meg azt, hogy csodagyerek. Így lettem

csodagyerek, egészen addig, amíg el nem

kezdtem írni, bal kézzel, tükörírással. Ketten

éltünk tovább: én és ahogy elneveztek,

 

de ebben a korban mindenki egyedül játszik,

egymás mellett, a kisautó és a baba is mienk

lehet, de a kezet, az agyat már utasítások

alapján kell használni, ahogy csigolyák is

csak a tengelyük mentén fordulnak el,

és bár két parancs kioltja egymást, hazudni

könnyen lehet, mert mind szövegrejtvény

vagyunk az üresség mögött, elfordított betűk,

írás és olvasás, nyeremény és csőd.

 

 

A paradicsom

 

Amúgy a paradicsomnövény termése

sokmagvú bogyótermés, a paprikanövény

termése felfújt bogyótermés. A tanító néni

azt mondta, hogy mostmár az nem számít,

amikor előre olvasok. Már mindenki tudott

olvasni és már nem voltam olyan érdekes.

A barátaimmal, Robbasztócsirkével

és Dumagéppel már nem jártunk el

nintendózni. Már szinte mindenkit

megharaptam egyszer és kiszúrtam

a kengurulabdát. Szabika azt mondta,

hogy ferde hajlamaim vannak. A fiúk

annyira nem utáltak, velük játszottam.

Paprika lettem, felfújt bogyótermés.

Tocsogtam a vízben, a nap sütött rám,

nőttem, növekedtem. Hogy belémbújt-e

a kukac, arra már nem emlékszem, csak

hogy megérettem, letéptek, megmostak

és kicsumáztak, felszeleteltek és megettek

szalámis kenyérrel, hogy új paprikává

nőhessek, inkább paradicsommá, ami

sokmagvú bogyótermés. Nem lány voltam,

hanem szar. Magamévá tettem a földet.

 

 

A kolléga

 

A sarkon rendőr áll, a lámpa kiégett felette,

elringatja magát a puha éjbe, míg senki

sem figyeli, más helyre, korra gondol,

hogy abban hogy és mint félnének tőle,

az elfordított fejekben a csigolyákat sejti,

a közéjük ékelődött húst, most fegyvertelen,

senkit bántania nem kell, csak sötétbe nézni,

mi mindennel tele van, amit belelát,

puha húst, melybe ringathatja magát,

mint a londoni forgalom, a teste vibráns,

nyughatatlan, ha él, a sebesség lelassul

a sebnél, ha kés szúrja át, a belső ellenség

megszüli a varát, így emelkedik felületek

felé, próbálja védeni magát, mert magában

nem ismeri fel a különbséget, amely a sebet

varasodásra készteti, pedig az idegen test

éppúgy része az ő testének, mint a szorongás.