Bodnár Barbara versei
- Részletek
Bodnár Barbara 1988-ban született Budapesten. Halásztelken él. A Mantra Alternatív Természettudományi Szabadegyetemen végzett 2010-ben, jelenleg a Károli Református Egyetemen tanul irodalom- és kultúratudományt. A FISZ Kömény líraműhelyének a tagja.
Szélküszöb
A szél megtorpan,
s körülötte felizzanak a fenyvesek.
A csendben ülő táblák felől
láncszemet törve, ijedten fut az ég felé
egy farkát kergető kutya.
Szédültében a hegyoromba botlik,
zúgása falat emel, s elnyeli.
Egy pillanattal arrébb,
szinte karnyújtásnyira
ájultan cikáz a kövek alá.
Valamerre –
a szélnek ez kedves.
Iránytűm már rég nem működik.
Kedvesen áthajlong sziklaszirtvirágon,
majd szélcsecsemőkre oszlik,
s alvása beteríti a hegyoldalt.
A levegő fészke
emeli a madarakat.
Földmetszet
Ébenfahúrok kérdőjel-ölelésében,
a földhullámok szelíd
vonulásából olvassák a törvényt
a kúszóegerek.
Ahogy a csigaspirálok kereszteződő útjain
elkanyarodó üzenetek madrigálja felrázza
a gyökereket, vizet enged a levegő,
s a földsötét odúból kiforognak a
szivárványkövek.
A giliszták útra kelnek és áldozatul
esnek egy-egy lapátélnek,
hirtelen csőrnek;
a rosszkor érkező eső –
madarak himnusza.
A megindult felhők
elnémítják a hangyavárost;
a vájatok újrarendeződnek,
s egyik irány sem vezet többé ugyanoda.
Bárki várjon, bárki haladjon,
az új rend térképrajzolókat hív.
Ezer apró lábtopogás csendes tervezésében
a földdé visszaszületők
észrevétlenül félrekerülnek az útból –
ki, a bolyváros mögé.
A sötét föld egyszerű ágy,
alvó ébredő.
A görgő égi áramlatok
viszik a súlyt,
a cserebogarak szeptembertől
már forgolódnak.
Szivárványkövön rózsabogár lépdel,
nehéz szárnyai hátára billennek,
nehéz lábai megakadnak.
Gördül az égben a föld, –
nyomában mohauszály.
