Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Miklós Norbert versei

a vég felé rohanni / a legnagyobb izgalom, / hisz nem tudhatod, mikor érsz a célba. / ha odaérsz, / tudni fogod. / eljön tehát majd az idő, / mikor a tökéletesség nyugalmával / hunyod le a szemed, / de addig csak álmodj tovább

Miklós Norbert 1996-ban született Budapesten. Jelenleg a Trefort Ágoston Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskola végzős diákja. A FISZ Kömény líraműhelyének tagja.

 

a tökéletesség nyugalmával

 

csípős hűvös.

deák téri esték emlékei kavarognak fejemben.

foszlányok.

egy valaha volt egész ember kis darabkái csupán.

összetörten, összeforrni képtelen.

a döntések véglegesek,

de mi volna, ha változtatni akarnék?

kegyetlenség, hogy így kell véget érnie.

kedvetlen.

el se kezdődött még, hisz el se akar,

de már vége is.

visszafele halad az idő.

a vég felé rohanni

a legnagyobb izgalom,

hisz nem tudhatod, mikor érsz a célba.

ha odaérsz,

tudni fogod.

eljön tehát majd az idő,

mikor a tökéletesség nyugalmával

hunyod le a szemed,

de addig csak álmodj tovább.

 

 

boldogság, hajolj közelebb!

 

halk zongoraszó és melankolikus dúdolás

kísér a ki nem taposott ösvényen.

a fák halk susogása és a hideg fényű utcalámpák várják,

hogy végre valaki szóra bírja őket.

halk kattanás és hirtelen kissé jobban leszek;

már nem is fáj annyira édes-alma illatú elválásunk.

hullócsillagok nem léteznek,

a kívánságok nem válnak valóra,

kondenzcsíkom foszlik lassan semmivé.

elnyűtt sémák túrják ki

az ismeretlent,

mely utat mutat(hatna).

de most hideg van és sötét

és én kurvára fázom,

mert tudom:

isten úgy vet véget az életeknek,

ahogy elnyomok egy csikket.