Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Freund Éva verse

nem merek lélegezni / mert félek hogy a légcsatornákban / indulatsejtek születnek és orrlyukaimban / apró fogak rágják cafatokká a beáramló szelet

Freund Éva 1985-ben született Budapesten, szobrászként végzett 2011-ben, azóta szabadúszó. Az Artus stúdió és a Drót (drot.eu) munkatársa.

 

fordított jóga

 

nem merek lélegezni

mert félek hogy az ütőerek

lüktetései áthallatszanak a bőrömön                   

csontjaim régóta alszanak

és nem akarom felébreszteni őket

 

nem merek lélegezni

mert félek hogy az önmagam és magam közé

kifeszített szárítókötél elszakad

ahonnan a tisztulás utáni nedves

rétegeim lezuhannak

 

nem merek lélegezni

mert félek hogy a tüdőm hangyavárrá dagad

hogy a térdeim arcokká változnak

felélénkülnek lappangó életeim

és kieresztik a szerveimbe zárt lényeket

 

nem merek lélegezni

mert félek hogy a légcsatornákban 

indulatsejtek születnek és orrlyukaimban 

apró fogak rágják cafatokká a beáramló szelet

 

nem merek lélegezni

mert félek hogy kilátszik elhalt részem

amit fekete rosszindulat evett belém

és ott kuporog a régi rejtekhelyen

 

nem merek lélegezni

mert félek hogy ködbe bújt tudatom túltágul

s kiderül hogy légutaimat űrpályává kell edzenem

 

nem merek lélegezni

mert félek hogy egy felmerülő emlék elijeszti sejtéseimet

hogy a robusztus időtartamok felfalják a legyengült jóslatokat

 

nem merek lélegezni

mert félek hogy kiesem magamból

hogy kiesnek a mozdulataim magukból

és felszabadítom a bőröm alatt rángatózó ritmust

 

nem merek lélegezni

mert félek hogy minden tükör forog

és mindegyik üveggé törik elszaporodott tekintetek szilánkos 

kristályai örvénylenek körém mindenki én vagyok

de nem akarok ennyi részből állni 

inkább visszatartom a levegőt

 

nem merek lélegezni

mert félek hogy meglátják hallgatózó véremet

meglátják hogy ilyenkor röntgenezni kezdek és megmotoznak

mert nem férek a bőrömbe mondják és tényleg nem férek

 

nem alkottam meg az emberruhámat

ezért félek lélegezni

mert meglátják hogy beszívom és kifújom azt

ami valójában vagyok 

s hogy igazán boldog lettem a semmivé hajlásban