Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: Som Balázs

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...

Csombor Rita versei

Néha a pizsamádba küldelek, / az esték somlekvárban fürdenek, / az esték somlekvárban fürdenek

 

Celofán

A zuhanyozás perceiből
eltettem neked néhányat,
holnap végre felköszöntelek.
Nem, mintha az agyagba burkolt
várakozás közben bármikor is 
elég hő lett volna ahhoz,
hogy a hosszú kendőket eldobhassuk.
Átkötöttük egymás ütőereit,
bebugyoláltuk végződéseinket,
mert nemcsak a vér szállít,
hanem a távolság is, ami
ijesztően fogy,
és én még mindig
csak a csomagolásnál tartok.

 

Tojástartó


Úgy élek veled néhány hónapja,
hogy tojás a szempillánk csónakja,
hogy tojás a szempillánk csónakja.  

A reggelek gyorsak és égettek,
a pirítós mása az éveknek,
a pirítós mása az éveknek.

És minden reggel újra megérzem,
hogy a súlyod billeg a vesémben,
hogy a súlyod billeg a vesémben.

Kotyogós félóráktól erőt nyersz,
akkor az ereimben sátrat versz,
akkor az ereimben sátrat versz.

Néha a pizsamádba küldelek,
az esték somlekvárban fürdenek,
az esték somlekvárban fürdenek.

Úgy élek veled jó pár hónapja,
hogy ágyunk egy szempillán lóghatna,
hogy ágyunk egy szempillán lóghatna.

Csombor Rita 1985-ben született. Középiskolai magyartanár, PhD hallgató a Szegeden. Első verseskötete 2018-ban jelent meg Smink nélkül címmel a FISZ Könyvek Sorozatban.