Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...

Ferencz Mónika verse

A városban lekapcsolták / a közvilágítást és megálltak az árnyékok / a házak falain. Esni kezdett. / Mellkasunk, mint egy cirkuszi állat

Ferencz Mónika Budapesten született 1991 márciusá­ban. Jelenleg Pesten él egy reklámügynökségnél dolgozik és ​verseket ír.

 

Valami kiszámíthatatlan

                                          

Az akkori szobádból kihajolva

néztünk fel az égre, de a pesti ablakok

rácsai mögött akkor már

nem láthattunk semmilyen állatot.

Valahol harangoztak, és

a világ pár fokkal megint elmozdult velünk.

A csillagok neveit találgattuk,

mint máskor a fogalmakét meg a tárgyakét.

Mintha megnevezésükkel

kigyomlálhatnánk belőlük az árnyakat.

Majd lefeküdtünk két vodkás üvegnek tűnő

csillagkép alá. A városban lekapcsolták

a közvilágítást és megálltak az árnyékok

a házak falain. Esni kezdett.

Mellkasunk, mint egy cirkuszi állat,

a talpunk alá szivárgó víz

csendes hullámzásához idomult.

Megszorítottam a kezed

vagy te szorítottad meg az enyémet,

amíg a tetők bordó lankáin

el nem aludtak velünk a kóbor macskák.

És kézfogásunkból, ebből a kiszámíthatatlan

irányú erőből, másnap reggel

felkelt az összes égitest, hogy világítson

a kora reggel megérkezőknek.

 

 

Ferencz Mónika