Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Átkeretezés

Hová tevé boldogtalan fiait?
Vörösmarty Mihály: Előszó

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.
Ránézek az algás lépcsőről, összerándulunk,
és nincs közünk egymáshoz. Szárnyak kopognak
a maradásra alkalmatlan kikötő oldalán.
Születés helyett tél van és csend.
Ezért késnek nálunk az anyák, mert
szállnak el az angyalok a családtól. A korán
érkezettek. Bár felsírnak, csak egy órát
élnek. Összerándulok minden koppanásra,
és csak az ablakon keresztül merek az égre
nézni. De hiába, az égben semmi sincsen,
ami fiamhoz hasonlítana. Újabban őket keresem
minden parton. A visszatérő vájatokat
bámulom az iszapban, az esztétikáját keresem
mindennek, mintha ez segítene a távolságtartásban.
Elfárad a part az ismétlődésben. Nyomaiban
próbálok nyelvet találni, de nem fordíthatom le
halálukat arra, ahogy megtörnek a hullámok
a tengerirózsák, hínárok és kagylók közt.

 

Alakjamúlt

Amikor a nagypapámtól örökölt borotvapenge-csomag
egyik darabjával végigvágtam a kezemet az ütőér mellett,
mintha egy folyó öntött volna ki az alkaromból. Azóta
esténként benyomom a dugót a lefolyóba, megvárom,
amíg a mosdó megtelik vízzel, belerakom a fejemet,
és nézem a zománcot fulladásig. Fehér szirmú
vadvirágként ölel a csap. Ahogy kiemelem fejemet a vízből,
véletlenszerű mintában hullanak a cseppek. Addig
bámulom őket, amíg jelenteni kezd valamit a formájuk. Közben
arra gondolok, mikor dédszüleim 1918-ban átszöktek
a határon, talán a Szamoson át jöttek, hogy legyen valamilyen
kapcsolatom velük. Sodrásuk feltöltött egy várost.
Állítólag romániai svábok voltak, akaratuk ellenére is
sokkal több nyelvet beszéltek, mint amennyit én
valaha is fogok, mégsem tudnák elmondani,
nem azért küzdöttek, hogy a torkom köré tekerjem
a folyókat. Pedig a vízben gyorsan terjed a hang,
talán gyorsabban, mint ahogy visszahátrálok a télbe,
és a fagyban végleg rögzülnek a távolságok.

 

Németh Gábor Dávid, Budapest, 1994, költő, szerkesztő. Megjelent verseskötetei: Banán és kutya, FISZ, 2017; Lebegő arborétum, Prae Kiadó, 2022. Színházi munkái: Fatima (bemutató: Kolozsvári Magyar Opera, 2021); Emma (A MÜPA 2020-as zeneműpályázatának díjazottja); Az elveszett Hold (bemutató: Zene Háza, 2026).

Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...

Elfekszenek álmaink

Mosolyok mögé rejtett vágy, / Amelyen az esendő ember csúszkál, / Hasznot remélve ténfereg. / Magából kiszakítva testet, lelket / Áldoz a hiúság oltárán, / És kezét nyújtogatva megragad, / Megszerez az eltévelyedett glóbuszon.

 

 

Mosolyok mögé rejtett vágy,

Amelyen az esendő ember csúszkál,

Hasznot remélve ténfereg.

Magából kiszakítva testet, lelket

Áldoz a hiúság oltárán,

És kezét nyújtogatva megragad,

Megszerez az eltévelyedett glóbuszon.

Pipacsoktól vöröslő mezőn

Készítenek sírt reményeinek,

Ahol majd végül, elfekszenek álmaink.

Mondd hát, mit ér ez az egész?

Átvágtatunk az életen,

Kérünk és követelünk,

Pedig helyünket se tudjuk,

Merre is tartunk?

Megbilincsel a szokás,

Az érzelmektől fűtött

Vak normák.

Bálványokon át szeretünk,

És elképzelt világokon uralkodunk,

Amik a valóság tüzében

Hamvadnak porrá,

És parázsló maradványainál

Pedig dideregve fagyunk halálra.

 

 

Budapest 2017-03-02

 

 

 

Reichenbach József vagyok 1987.02.25-én születtem Budapesten. Gyerekként nem gyakorolt rám nagy hatást az irodalom, az irodalom órák. Tinédzserként írtam három-négy verset talán, amik sajnos már nincsenek meg. Ezután következett pár olyan év, ami hallgatással telt, majd 2005-ben újra kezembe vettem a tollat. Azóta folyamatosan írok, rajongok az irodalomért, a magyar nyelv adta szépségekért. Nagy hatást gyakorolt rám Radnóti Miklós, Ady Endre, Shelley, egynéhányat említve csak. Körülbelül 2014 óta próbálkozok publikációval, vers pályázatokkal, szinte sikertelenül, bár a közelmúlttól kezdve több sikerrel pályáztam, mint kudarccal. Írói álnevet használok, ami John Richard Riwering névre hallgat (J.R.Riwering) Sok helyen sajnos nem engedték a használatát. A világban elég sok helyen fordultam már meg, rengeteg kultúrával, mentalitással találkoztam, amik szintén befolyásolták, alakították nézetemet nem csak a költészet terén. Nem tudom csak hobbiként tekinteni a versfaragásra, nekem ez egy életforma. Versek mellett szeretek drámákat írni, valamint színdarabokat verses formában, ugyan ez a fajta irányzat nem éli fénykorát, de töretlenül alkotok, mert bennem él.

Reichenbach József