Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Benkovics Judit: Tíz perc

Fotó: a szerző archívuma

Mellénk lép egy szemüveges ember, nagyon magas, vicces kalapban és fekete pólóban, hatalmas bőrönddel, próbálom kitalálni vajon mi lehet benne. Talán egy torta. Az mégsem lehet, mert elolvadna. Vagy egy varázspálca, bár ahhoz túl nagy az a táska, pedig akkor idevarázsolhatná a vonatunkat.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: Egy falunak tizennégy meséje

Fotó: Kelemen Kinga

A gyászfalu gyilkosai / magukra veszik a következő éjeket.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...

Korrupcióterápia

A Vittél már bonbont? irodalmi pályázat díjazott alkotása

A kínos csendet Judit törte meg. – A korrupciós tréningemért – kezdte halkan – a művelődési ház kamuigazolásokat osztogat középiskolásoknak? – Emelte fel a kérdés végére a hangját. – Mi csak jó szándékból segítünk… – Miközben duplán jól járnak – kiabálta már felállva a fiatal lány. – Hamis aláírással igazolják a művház kihasználtságát – üvöltötte. – Én meg valami alapítványnak fizetem a terembérletet – visított magából kikelve. – Mi ez, ha nem korrupció?

 

– Komolyan gondolta, hogy erre bárki eljön? – Kérdezte magabiztosan a középkorú nő a külvárosi művelődési ház kistermében, miközben körberakták a székeket a fiatal lánnyal. – Persze az alapítványi befizetés nem jár vissza. A művelődési ház csak abból tudja finanszírozni a látogatottabb programjait.

– Csináltam már terápiát gyógyuló alkoholistáknak, leszokó narkósoknak, sőt tönkrement családoknak is, de szerintem a korrupciótól többen szenvednek – felelte a lány. – Magának még soha sem kellett senkit korrumpálnia?

– Viccel? Népművelőként?

– És magát se korrumpálták?

A középkorú nő gurguláz felnevetett. Negyvenes, öltönyös férfi lépett a kopott terembe.

– Itt lesz a korrupciós beszélgetés?

– Most kezdjük – felelte a lány, és kérlelőn nézett a művházas nőre. – Foglaljunk helyet!

A férfi leült a lánnyal szembe. A nő hezitált, az órájára nézett, aztán legyintett, és a lány mellé ült, aki belekezdett.

– Judit vagyok, 28 éves, és úgy érzem, beszippantott a korrupció. Ma zsebbe fizettem 12 ezer forintot egy orvosnak, hogy soron kívül vizsgáljon meg az állami kórház rendelőjében…

– Ez nem korrupció, ez paraszolvencia…

– Fontos szabály, hogy végighallgatjuk egymást, és nem minősítjük a másik problémáját. Hallgassuk meg az urat!

A férfi meglepődve nézett a két nőre. Aztán lassan beszélni kezdett.

– Laci vagyok. 43 éves. És utálom, hogy a hazug politikusok szétlopják az országot.

– László! Fordítsuk meg a dolgot! Először beszéljünk a saját korrupcióinkról! Soha sem próbált egy kis pénzzel, ajándékkal valami előnyt szerezni?

– Én is fizettem a gyerekek születésekor az orvosnak, a szülésznőnek, a nővéreknek, de az más, csak jót akartam a családomnak. De hol van ez egy autópályától?

– Attól függ, hogy egy évben hány gyerek születik. Már bocsánat, hogy újra közbeszóltam. Magdi vagyok. Hogy hány éves, azt hagyjuk. Nekem még senki sem akart pénzt adni azért, hogy elvégezzem a munkámat, amiért a fizetésemet kapom. Pedig az sem sok.

Pocakos, bőrmellényes férfi tépte fel a terem ajtaját.

– Hú, de jó, hogy még itt vannak – és csodálkozó tekintetektől kísérve leült Laci mellé. – El kell végeznem a terápiát, különben lőttek a megélhetésemnek.

– Mi maga, polgármester? – Fordult csodálkozva az újonnan érkezőhöz Laci.

– Taxisofőr vagyok. Egyébként Pisti – és kezet nyújtott a mellette ülőnek.

– Örülünk, hogy eljött. Előfordult már, hogy korrumpált valakit? – Kérdezte tőle a fiatal lány.

– Viccel? Mutasson egy embert ebben az országban, aki nem fizetett még egy kis előnyért!

– Elmesélné az egyik esetét?

Pisti a mellette lévő székre tette autóstáskáját, fészkelődött, aztán kelletlenül belekezdett.

– Hát, ha ez kell a terápia igazolásához… Például, pár hónapja megvettem egy vállalkozótól életem első kertes házát. Újépítésűt. Belülről még nem volt kész, csak a csupasz téglafalak látszódtak, a hitelhez viszont kellett a használatbavételi engedély az önkormányzattól. Negyven guriga és egy nap alatt, szemle nélkül megvolt.

– Juditkám, ha szerinted az a korrupció, hogy megkönnyítjük az életünket, akkor én egy tanárt vettem meg a népművelői fixemből. Bocs, Magdi vagyok. Szóval mondták, hogy a város legjobb gimnáziumának melyik tanárához kell különórára járatni a nyolcadikos fiamat a biztos felvételi érdekében. Vessetek meg! Ráment egy havi fizetésem, de bejutottunk.

– Nehogy már ilyenekért kelljen szégyenkeznünk! Miközben a szemünk láttára lopják szét az országot, azért járjak lesütött szemmel, mert a helyközin a buszsofőr Janitól okosban veszem a jegyet. Ő is fog rajta pár ezret, nekem is megéri. Egyébként Laci vagyok – és kezet nyújtott a mellette ülő taxisofőrnek.

– Ja, csak közben az én adómból fizetett gázolajjal megy az a busz, nekem meg a gatyám rámegy a tankolásra – emelte fel a hangját a taxis, és megropogtatta a felé nyújtott kezet.

– Minden fuvarról ad számlát? Bocs! Laci vagyok. NAV ellenőr.

– Szórakozzál ám… – és már tornyosult is a taxis a mellette ülő férfi fölé.

– Elnézést, itt van valami korrumpáló szakkör?

Hirtelen csend lett. Négy szempár szegeződött a terembe lépett hátizsákos középiskolásra.

– Nekem csak az aláírás kellene az IKSZ-es órák miatt.

Magdi ocsúdott fel először.

– Ja, persze. Meghirdettük a foglalkozásainkat középiskolásoknak. Ha eljönnek, igazolunk nekik három Iskolai Közösségi Szolgálatos órát. Olyan nehezen szedik össze szegények az ötven órát.

– És mit csinálnak érte? – Kérdezte megdöbbenve Judit.

– Semmit – felelte kényszeredett mosollyal Magdi. – Vagyis… aláírják a jelenléti íveket, amivel az önkormányzat felé igazoljuk a kihasználtságunkat…

– Kislány, szerintem jó helyen jársz – ugrott fel Laci a taxisofőr mellől, és hellyel kínálta a megszeppent középiskolást.

– Itt is kell maradni? – Kérdezte a lány. – Nem lehetne csak aláírni? A barátnőmnek is úgy írták alá a szeretetszolgálatnál, hogy nem is látták. A faterja intézte. – Zavartan nézett körül, nem ült le. – Megy a buszom. Majd legközelebb maradok. Viszlát – és kiviharzott a teremből.

A kínos csendet Judit törte meg.

– A korrupciós tréningemért – kezdte halkan – a művelődési ház kamuigazolásokat osztogat középiskolásoknak? – Emelte fel a kérdés végére a hangját.

– Mi csak jó szándékból segítünk…

– Miközben duplán jól járnak – kiabálta már felállva a fiatal lány. – Hamis aláírással igazolják a művház kihasználtságát – üvöltötte. – Én meg valami alapítványnak fizetem a terembérletet – visított magából kikelve. – Mi ez, ha nem korrupció?

– A valóság – ugrott fel a helyéről elvörösödve a középkorú nő.

– Végre! Azt hittem, rossz helyen járok. Akkor most ezt a konfliktust fogjuk kibeszélni és kezelni? – Kérdezte értetlenkedve a taxis.

– Ez kibeszélhetetlen – üvöltötte a fiatal lány. – Már a diákokat is megrontják!

– A rendszer tehet róla. Belekényszerít bennünket a korrupcióba. El kell őket takarítani – ugrott fel a helyéről diadalittasan Laci.

A két nő úgy nézett egymásra, mint akik mindjárt megtépik a másikat.

– Bocsánat, Pisti vagyok, taxisofőr. Az imént még arról volt szó, hogy nem minősítjük egymás eseteit, és végighallgatjuk a másikat.

– Egy taknyos idealista ne magyarázzon nekem! Harminc éve próbálok felszínen maradni ebben a mocsokban – sziszegte Magdi a fiatal lány arcába, majd a székét feldöntve az ajtó felé viharzott. – Tűnjenek el! Inkább kiadom a termet a bálás ruhásoknak. Azok legalább tudják mi a különbség a hála és a korrupció között.

Judit lerogyott a székére.

– Azért írja már alá az igazolást, hogy részt vettem a konfliktuskezelő tréningen – dugott egy lapot az orra alá a taxis. – Nem kevés pénzemben van, hogy nem vették el az engedélyemet, hanem csak konfliktuskezelésre köteleztek. Ne vegye el a kenyeremet! Írja alá! – És egy húszezrest tett az üveges tekintetű lány ölébe. – Hát nem mindegy magának? Na! – Nógatta.

– Tényleg, mit számít ez magának? – Szólalt meg Laci. – Ez nem korrupció, segítség.

A lány nem mozdult, csak nézett maga elé. Laci odalépett, felemelte a húszezrest.

– Tudja, mit? Bár gépészetből doktoráltam, de ki fogja észrevenni, ha én írom alá – és rákanyarintotta a nevét a papírra. – Az a baj a mai fiatalokkal, hogy gőzük sincs a valóságról. Lelkiznek, csak beszélni akarnak a problémákról, ahelyett, hogy megoldanák.

A két férfi magára hagyta a fiatal lányt a külvárosi művelődési ház kopott kisteremében.

 

Bajnai Zsolt : 1991 óta foglalkozom újságírással, szerkesztéssel, kommunikációval. Az elmúlt negyedszázadban több lapnak külsőztem, évekig főszerkesztője voltam a Magyar Sajtónak. Szerkesztettem számtalan újságírással foglalkozó könyvet. 2010 óta blogSzolnok.hu címen egyszemélyes szubjektív élményportált, blogot írok lakóhelyemről. Az itt megjelent novelláimból 2016-ban jelent meg az első szépirodalmi kötetem A megmozdult világ címmel. A „betűhegesztés” számomra a kikapcsolódás és a szabadság.