Szívhalászat Jókai társaságában

Részletek

Seres Rebeka tudósítása a XXVIII. Balatonfüredi Jókai Napok irodalmi programjairól

Vajon milyen volt Jókai Mór a hétköznapi életben? Hogyan teltek a napjai Balatonfüreden? Miért foglalt el olyan különleges helyet a szívében a város? És mi található Balatonfüred szívében? – ezeket a kérdéseket járták körbe a balatonfüredi XXVIII. Jókai Napok keretében elhangzott előadások és programok. Az esemény 2019. április 26-án a Tempevölgy folyóirat és a FISZ szervezésében jött létre.

Az Ifjúsági Fúvószenekar lágy dallamaival vette kezdetét az esemény, melyet Bóka István, Balatonfüred polgármestere és Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója ünnepélyes nyitóbeszéde követett Kéri Kitty, színművész közreműködésével. Ezután Jókai-séta következett Hansági Ágnes, Kiss A. Kriszta és Górász Péter kalauzolásával. A körutazáson Jókai életének és leveleinek megidézése által az író Balatonfüreden töltött életébe nyerhettünk bepillantást. Az előadásokban kitértek Jókai szívének legkedvesebb asszonyaira, Laborfalvi Rózára, Nagy Bellára, Váli Marira és Lukinics Otíliára, az író munkamoráljára, melynek termékeny talajt adott a festői környezet és a nyugalom, melyben nagyobb része volt Balatonfüreden, mint pesti otthonában. A három előadó az író más-más oldalát jelenítette meg, így a maga valójában idézték meg Jókai Mór szellemét, akivel karöltve az érdeklődők végigjárhatták a nemzetközileg elismert író Balatonfüreden hagyott nyomait.

A délutáni Irodalmi Magazin bemutatójának a Bergman Cukrászda impozáns környezete adott otthont. Az író középpontba állításával létrejött tematikus szám átfogó képet ad Jókai személyiségéről és munkásságáról egyaránt. Dr. Lipp Mónika Dr. Szilágyi Mártonnal és Tóbiás Krisztiánnal beszélgetett a szám szerkesztéséről és a két irodalomtörténész Jókaihoz való viszonyulásáról, az íróval való első találkozásáról, amely meghatározó élmény volt életükben.

A 16:30-kor kezdődő SzívKórház/Szimpó minitanácskozás előadásai a szív, a megbetegedés, a gyógyulás, továbbá a balatonfüredi lét témája köré szerveződtek. Elsőként Prof. Dr. Veress Gábor mutatta be a hallgatóságnak a balatonfüredi Állami Szívkórház háromszáz évre visszanyúló történetét, világszinten meghatározó tudományos tevékenységét, az általuk szervezett nagysikerű kongresszusokat, a kórház működését és jelentős szerepét a város életében. A kórházban lábadozó ismert írók felelevenítésével átvezette a témát az irodalomra, amely ezután főszerepet kapott Konkoly Dániel, Mészáros Márton és Pataki Viktor megszólalásaiban. Pataki Viktor gondolatgazdag előadása a gyógyhely „vendégszeretetét” szintén élvező, szívbetegséggel küzdő, Vörösmarty Mihály egyik kevésbé ismert költeményével foglalkozott, A füredi szívhalászattal.  Az 1837-ben megjelent írás azt a balatonfüredi hagyományt eleveníti fel, miszerint az Anna-bálon úgy alakultak ki a párok, hogy a férfiak nevét felírták egy-egy fából készült szívre, majd a Balatonba szórták őket, a hölgyeknek pedig az volt a nemes feladatuk, hogy kihalásszák ezeket a szíveket: amelyik férfi neve szerepelt a megszerzett szíven, ő lett a párja a bálon, az első táncon. A másik, ehhez a hagyományhoz kapcsolódó szöveg Krúdy Gyula tollából származik, a Balatoni szívhalászat, mely majdnem száz évvel később eleveníti fel és hangolja újra ezt a hagyományt. Pataki Viktor frappáns módon előadását a Balatonfüreden élő közönséghez intézett kérdéssel indította, miszerint létezett-e már ez a szokás, amikor Vörösmarty megírta költeményét? A hallgatóság helyes megállapítása szerint nem –  ezt a választ az előadó a későbbiekben komoly argumentációval be is bizonyította. Pataki Viktor szerint a szívhalászat egy olyan szokás, amelyet az irodalmi emlékezet hozott létre, Vörösmarty költeményének megalapozó teljesítményével. Amikor a 20. század elején (részben az első világháború hatására) az Anna-bálok szüneteltek és e szokás elfelejtődött, Krúdy felelevenítő, egyben a szívhalászatot újrakonfiguráló írásával nagyban hozzájárult, hogy Balatonfüred báli életének ismét markáns jegye legyen.

A következő előadó Mészáros Márton volt, aki Kovács András Ferenc Stylus Ambrosianus című versében és részben az És Christophorus énekelt című költeményében mutatta meg a szív centrális szerepét, a szívdobbanás és a szívdobbanás kihagyásának, megváltozásának jelentőségét és megértését a lírai én számára. A szív motívumát metaforikusan is gyakran használjuk a mindennapokban; KAF versében eljátszott ennek a két jelentésrétegnek, a szerelem érzésének és a szív fiziológiai működésének összekapcsolásával, a költemény ritmikai, mondattani, képszerkezeti következményeivel és következtetéseivel. Egy ütem kihagyásával közelebb kerülhetünk Istenhez, így egyfajta transzcendens konnotációt is kölcsönöznek a versek e jelenségnek.

A minitanácskozást Konkoly Dániel előadása zárta, aki két kortárs művel foglalkozott, a Géczi Marno János szerzőpáros Hallgasson és Várady Szabolcs Ír a bajra című költeményével. Kitért a kettős szerzőség problematikájára, mely a kortárs lírában rendkívüli jelenség. A két mű különlegessége, hogy mindkettő a balatonfüredi Állami Szívkórházat barátságosan, menedékhelyként jeleníti meg, ahol nem csak a materiális szív gyógyul meg, hanem a metaforikus is.

A program záróakkordjaként beindította gőzgépét a Jókai-hajó a viharos Balatonon. Horváth Veronika, Izsó Zita, Terék Anna, Dezső Kata kortárs költők felolvasásával és Hoppál Basspoetry Mihály zenei kíséretével szállt le az éjszaka. A visszaemlékezések szerint Jókai Mór egyik hajóútja a tavon „időző” vihar miatt jóval hosszabb ideig tartott. Az író pedig ezekben a kényszerórákban hallotta először utastársaitól Az arany ember című regényének alapjául szolgáló történetet. Kíváncsiak lehetünk, a háborgó tó, a közös hajóút a Jókai-gőzösön vajon elindít-e egy hasonlóan nagyszabású írásművet az utazók között.