Halál az irodalomban

Részletek

Herédi Rebeka beszámolója a tizenegyedik egri FISZ-konferenciáról

A konferenciát Pintér Márta Zsuzsanna nyitotta meg dékáni köszöntővel. A megnyitó a konferenciára reflektálva összegezte a halállal kapcsolatos megváltozott attitűdöt, a halálélmények századbeli különbségeit, illetve egyáltalán azt, hogy a halál témaként az irodalomban hogyan jelent meg, és ezek a változó megjelenések miként írhatók le, miként mutatkoztak meg. Végül a dékánasszony köszöntötte a konferencia résztvevőit, előadóit. Ezután Bednanics Gábor, az első szekció elnöke, átadta a szót az első előadónak, Smid Róbertnek, aki előadását „A kettős halál ökonómiája és ökológiája mint a poétikai kommunikáció eredendő mortifikációjának alapja a magyar modernség irodalmában” címmel tartotta meg. Ezt követte Konkoly Dániel előadása, aki a Haláltánc című Babits-versen keresztül vizsgálta a versben megjelenő én haláltudatát, valamint annak változatos szituáltságait. A halál és a telefon kapcsolódási pontjait mutatta be, amennyiben a telefon mint hírmondó, hírközlő eszköz áll előttünk, ami a halál beköszöntését jelenti (vagyis halálhírt ad), majd mondja ki a „csendült rémharangja: Halló! Halál!” verssorral. A szekciót Bartal Mária zárta, aki Mészöly Miklós Szárnyas lovak című elbeszélésével foglalkozott.

A következő szekció elnöke Kulcsár-Szabó Zoltán volt, első eladója pedig Halász Hajnalka, aki többek között az élet és a képzelet határmezsgyéit járta körül. A képzeletnek mint olyannak a hiány kitöltésére vonatkozó szándékát fejtette ki: ugyanis a képzelet mindig arra irányul, amit a szubjektum a való életből hiányol, azonban az élet éppen emiatt nem tud megmutatkozni, ugyanis az nem a képzelet síkján mozog. Majd áttért arra, hogy a halált mennyiben lehet úgy feltételezni, hogy közben ne feltételeznénk – mint természetes járulékot – a hiányt.

A szekció második előadását Balogh Gergő tartotta meg, aki egy József Attila-versen (Magány) keresztül a szerelmi költészetről, valamint a szerelmi költészet műfaji jellegzetességeinek visszájára fordításáról beszélt. A Magányban különösen nagy hangsúlyt kap a szem, azon belül a látás, a nézés tulajdonképpeni irányultsága. A szekciót Lénárt Tamás előadása zárta Az egér halála címmel, nem teljesen elvonatkoztatva a tavalyi, Állat az irodalomban címet viselő konferenciától.

A harmadik szekció elnöke Hansági Ágnes volt. Ez a szekció annyiban tért el az előzőektől, hogy nem tisztán irodalomtudományi jellegű volt, hanem helyet kapott az oktatás (Kispál Dániel: Narratívák a halálról a 21. századi irodalomoktatásban), a kinematográfia (és a halál kapcsolata Hegedűs Máté előadásában), Lapis-Lovas Anett Markus Zusak A könyvtolvaj című művével foglalkozott, míg Lapis József a halál alakzatait és azok megjelenéseit vizsgálta néhány példán keresztül.

A nap végül a Verskultúrák. A líraelmélet perspektívái (szerk. Kulcsár Szabó Ernő – Kulcsár-Szabó Zoltán – Lénárt Tamás) című tanulmánykötet bemutatásával záródott. A kötetet Szentesi Zsolt ismertette.

A konferencia második napjára összesen két szekció maradt. Az első szekció elnöke Szirák Péter volt, a nyitóelőadó pedig Balajthy Ágnes, aki Mészöly Miklós Pontos történetek című művén keresztül vizsgálta többek között a szereplők halálhoz való viszonyulásait, az állatok és a halál kapcsolatát, és az így létrejövő közös kapcsolódási pontot az ember és az állat között. Mészáros Márton az Ondrok gödre című regényben a halál (el)rendezettségét, és az ez által létrejövő bináris oppozíciókat (például rend és rendetlenség) vizsgálta. A szekciót Pataki Viktor zárta „A halál alakzati az Oravecz-regényekben” című előadásával.

Az utolsó szekciót Szentesi Zsolt nyitotta meg. Németh Eszter előadásában az irodalom és az opera műfaját, a kettő közötti hasonlóságokat taglalta Bartók Béla és Balázs Béla A kékszakállú herceg vára azonos című művében. Farkas Evelin az öregedést mint folyamatot, mint állapotot kutatta Jókai Mór Öreg ember nem vén ember című művében. A szekció, egyben a konferencia Keresztes Balázs előadásával ért véget.