Dilemmázó kortársak

Részletek

Kormos Nikolett a Kortalan Kortárs Dilemma című estjéről

A Nagymező utcai kávézóban már a korán érkezők is csak alig találhattak szabad asztalt. Ennek oka meglehetősen világos, kétely nélküli. Február 6-án, fél 8-tól a Mozsár Műhely színháztermében kezdetét vette a 2016 decemberében elindult performatív szépirodalmi sorozat a Kortalan Kortárs idei első előadása. A Dilemma címet viselő est főszereplői ez alkalommal is a programsorozat megálmodói: Fodor Annamária, Herczeg Adrienn és Járó Zsuzsa voltak. A színésznők – a már megszokott menetrendhez igazodva – a felkért kortárs szerzőknek az est hívószavához kapcsolódó szövegeit adták elő, tették lélegzővé és közösségi élménnyé.

A Dilemmában, ahogy a Kortalan Kortárs korábbi előadásaiban is, a multimediális összetettség hatott át minden egyes díszletet és beszédhelyzetet, amikből a színésznők közvetítésével a szerzők szövegei szóltak. Cserna-Szabó András, Péterfy-Novák Éva és Sánta Ferenc társaságában a FISZ elsőkötetes szerzőitől származó szövegek is porondra kerültek: Horváth Veronika Megtorpanás című háromsorosa adta az előadás mottóját, majd egy Szerényi Szabolcs Éhség kötetének címadó novellájából vett szemelvény megrendítő, egyben szürreális nyitányát adta az estnek. Később Soltész Béla Széphalom című prózája valamint Puskás Dániel A damaszkuszi út című verse is elhangzott.

Az előadókkal együtt mi, nézők is arra kerestük a választ, hogy milyen döntéshelyzetek kövezik az utat, amin az egyén a megváltoztathatatlan körülmények miatt elindulni kényszerül; hol kezdődik az ember, és meddig lehet biztos benne, hogy még az. Az előadás minden kis részlete a dilemmáról, a megtorpanásról mesélt: Chaplin állásfoglalása az internálótáborokról, Cseh Tamás Illegalitásban című dalának felcsendülése, a kannibalizmus utópiaszerű felvillanása mint a luxus betetőzése, egy kocka csokoládé sorsváltoztató hatalma Bergen-Belsenben. Az emberiség örökös nagy kérdéseit végigjárva nem mehetünk el a kortalan dilemma mellett, hogy mit ér az ember, ha művész egy ilyen világban?  Fodor Annamária, Herczeg Adrienn és Járó Zsuzsa a kortárs szerzőkkel kooperálva erre is igyekezett felelni.

Az előadást tarkították az egyes etapok határát jelző, a szövegeket önmaguk köré csoportosító dalbetétek, és a szövegek számára hátteret, díszletet képező kivetített fotók, videórészletek. A színésznők által megszemélyesítve Charlie Chaplin, Salvador Dalí és David Bowie is feltűnt az est folyamán: a híres férfiakká maszkírozott színésznők fekete-fehér portréi borították a falat a nézőtéren, és egy-egy kevéssé ismert dokumentum is elhangzott a három ikonikus művészről, mintegy narrálva a bevágott eredeti videóanyagokat.

A Dilemma tehát nem csupán az esten elhangzott szövegekből építkezett, az összművészeti és performatív előadás másféle üzenetet is hordozott: minden esemény egyszeri, megismételhetetlen, ugyanakkor az előadók részéről minden improvizációnak tűnő elem csak megsejthető, hisz nincs még egy alkalom, amikor a dolgok másképp történhetnének meg, vagy éppen ugyanúgy, „forgatókönyv szerint”.

Az előadások – beléptetve az interaktivitást a játékba és cinkosukká téve a nézőt – friss közéleti eseményeket, a közösségi média platformjairól gyűjtött anyagokat is felhasználtak. Február hatodikán Shane Tusup szépirodalmi szövegek közé ékelt beszéde volt az egyik legerősebb ilyen pillanat. De Vajna Tímea pár nappal korábbi, belvárosi fánkozóját népszerűsítő instafotója is – melyen erotikus kalandba bonyolódik egy Nutellás üveggel – hasonló hatást váltott ki. Az efféle aktualitások miatt működik jól, egyszeriként, megismételhetetlenként az előadás. Ahogy a sorozat mottója is szól: „Egy est. Két felvonás. Sorozatosan.”

A második felvonásban Szily Nóra invitálta kötetlen beszélgetésre a három színésznőt, és az est vendégét, Marsalkó Dávidot, a Halott Pénz frontemberét. Személyes dilemmáikról mesélve nem pusztán a szünet előtt látottakhoz nyújtottak interpretációs kulcsot az előadók: a beszélgetés a színpadról leemelve, a közönség közé hozta az est üzenetét.