A harmadik és negyedik Részek és párbeszédekről

Részletek

Kovács Eleonóra tudósítása

(galéria nyílik)

Rögzít

Egy eseménysorozat (Részek és párbeszédek), két időpont (szeptember 27. és október 19.) és vendég (Dobás Kata, majd Szöllősi Mátyás). Változatlan: a helyszín (Ungvár, egyetem, Bercsényi Miklós Könyvtár) és a moderátor (Csordás László).

Kitalál

Dobás Kata az irodalmi mű átiratairól, egyáltalán az átírhatóság lehetőségrepertoárjáról beszél Kemény Zsigmond és Kosztolányi Dezső munkássága kapcsán. Az átírás jelenségére népszerűsítési kísérletként is tekinthetünk, például, ha az irodalmi régiség egy ismert, ám kevésbé forgatott alapművének készül el „kortárs hangszerelése”, vagy egy kanonikus alapmű paródia-feldolgozása. Az átírás persze nem garancia arra, hogy az új opus mértékadó módon hozzátesz az eredeti műről való gondolkodásunkhoz vagy kelendőbbé, aktuálisabbá teszi a diszkurzív térbe vont másikat. Más összefüggésben is terítékre került e probléma. A Gyulai Pál című regény 70-es évekbeli változatában az eredetihez képest bizonyos mondatokat egész egyszerűen nem olvashatunk. Ez befolyásolhatja az elemző munkát. Ha a kutató értelmezi a regényt, figyelnie kell arra, hogy szövegvariánssal találkozik. Bizonyos szempontból minden sajtó alá rendezés is átírás – hangsúlyozza Dobás Kata.

Kosztolányi Dezső életművének kutatása során felmerül, hogy létezik olyan novella, melynek kevesebb, mint húsz, de legalább tizenöt változata lelhető fel. Ahhoz, hogy az összes változatot megtaláljuk, regisztráljuk, át kell vizsgálnunk a korabeli (fővárosi és vidéki) folyóiratok tartalmát. Jelenleg 20 000 tételnyi Kosztolányi-szövegváltozatról beszélhetünk. Hogyan lehetséges, hogy egy Kosztolányi-novella megjelent Budapesten, aztán pár nap múlva Kolozsváron? A folyóiratok átadtak vagy átloptak szövegeket? A válasz sajtótörténeti kutatás függvénye.  

A Dobás Katával folytatott beszélgetés hangulatában (díszes könyvtárterem, hideg levegő) ott rejlik a regény megfejtésének kényszere. Kutatóként (szövegváltozat és kritikai kiadás) és olvasóként (rácsodálkozás a szöveg nyelvezetére).

Kitaszít

Szöllősi Mátyást az foglalkoztatja, hogy hogyan gondolkodhatunk radikális módon a testről, miképpen lehet bemutatni egy betegség-problematikát, s ehhez kapcsolódón: hogyan és miként válik (válhat) valaki kirekesztetté.  Az Aktív kórterem két versében (Kontraszt, Újra péntek) a gyomortükrözésen, a Váltóáram egyik elbeszélésében (Reggeltől reggelig) a végbéltükrözésen áteső ember valóságészlelésével szembesülhetünk. A beteg ember kiszolgáltatott az orvossal és a segédkező nővérrel szemben. A még egészséges egyének nehezen vesznek tudomást a panaszairól, mert nem éltek át hasonló helyzetet (a nagymama pirítóssal kínálja a vizsgálatra induló elbeszélőt, aki már az előző nap folyamán is csak levest ehetett volna). Javarészt egyedül van ez a személy a világban. Magára marad a többi beteggel és saját kóros állapotának kísérőjelenségeivel („Két ágytál. Hét egység vér. Egy katéter. / Ilyen apró dolgokon osztozunk.” Aktív kórterem). Bizonyos szempontból tehetetlen. A beszélgetés ideje alatt az Újra péntek és a Reggeltől reggelig című vers kapcsán a betegsége miatt a közösség szélére sodródott egyén helyzete hangsúlyozódik.

A Lefekvés előtt, ébredés után, valamint a Spirál című novella összefüggésében a szülő–gyermek viszonyra, a felbomló párkapcsolatra, a megbocsátásra, és a kapcsolatfelvételre való törekvésre irányul a fókusz. Szöllősi Mátyás ebben a kontextusban a környezetünkben tapasztalható jelenségek szókapcsolatot használja. Rögzítésük szükségszerűségére utalhat. Említi a személyt, akiről eszébe jut az Irány észak kezdetén megismerhető gondnok alakja. A Vendégjáték kapcsán a kirekesztésről esik szó, arról, hogy mennyire nehézkes, egyszersmind bonyolult erről a kérdésről beszélni. A Gerely miatt Csordás László a családon belüli erőszak megjelenítésére, valamint a testről való tudatos gondolkodásra utal. Az is eszünkbe juthat – mondja Szöllősi Mátyás – , hogy az agresszió mennyire épül be a tudatunkba, hogyan reagálunk rá. A verset, prózát és katalógust összekötő kapocs lehet a közösség életéből kirekesztett egyén. Betegség vagy származás miatt. Az „eszmei szinten” megtörhetetlen viszonyok problémája (férj–feleség, apa–lánya relációk). Visszatérő motívum a fehér bőr és a szeplő. Az égi jelenség is ilyen mozzanat: a Betelgeuse elbeszélője az Orion csillagkép egyik csillagának felrobbanásáról hallgat rádióműsort; a Gerely főszereplőjét emiatt is hívja az utcára Réka; valaki szelfit készít a balkonon, a Spirálban szereplői pedig a teraszon. Az égboltra figyelnek. Magára maradt, segítségre váró egyének állnak a novellák középpontjában. A Betelgeuse fényének szemlélése, valamint a gyomorfekély, pánikroham, depresszió fizikai tünetvalósága zárja a szereplőket valamiféle közös „létkalodába”.

Zár

Megtörténik a második és a harmadik beszélgetés. Utóbbit telefoncsöngés, suttogás, lapozás, lelassult wifi és a szomszéd terem felújítása (építése) miatt keletkezett zúgás zavarja meg. Formálja valószerűbbé.