Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Néha KAF, néha nem

Szabó R. Ádám Kovács András Ferenc könyvbemutatóiról
Az Olvasókönyv 446 oldalon 28 kritikát, 13 tanulmányt és 3 verselemzést vonultat fel; a szövegművek 1983 márciusától (Cs. Gyimesi Éva A rejtőzködő lírikus című kritikájától) 2015 januárjáig (Kulcsár-Szabó Zoltán Jelenlét hangszalagon című elemzéséig) ívelnek. A gyűjtés és a szelekciós protokoll kidolgozása természetesen nem volt egyszerű, mondták a kötet szerkesztői, és még a kiterjedt odafigyelés ellenére is maradtak ki fontos szövegek a bibliográfiából, amelyeket majd a második kiadásban pótolnak.

 

(Rab Zoltán felvétele)

 

Új helyszínen rendezték meg a Látó Irodalmi Játékok 84. kiadását, a marosvásárhelyi vár Mészárosok Bástyájának oszlopos (amfi)teátrumába érkezett a Látó fő- és versrovat-szerkesztője, Kovács András Ferenc új kötetével. A költő & verseskönyve azonban nem egyedül uralta az irodalmi színpadot, a kettős könyvbemutató további szereplői Korpa Tamás, Mészáros Márton és az általuk (is) szerkesztett KAF-olvasókönyv voltak.

 

A főirodalmár kezdésként a helyszínt dícsérte, KAF elmondása szerint ugyanis, amennyiben (az esten is résztvevő) Sebestyén Aba társulatvezetővel sikerül megegyezni, a Látó irodalmi estjei ezután a Yorick stúdió bástyájában kerülnek majd megrendezésre, egyúttal felidézve az egykori Látó Irodalmi Színpadok hangulatát (hiszen mielőtt Irodalmi Játékok lettek volna, Irodalmi Színpadon fogadták a szépirodalmi folyóirat meghívottjait).

 

Ezen az esten nem volt a megszokott moderátor-meghívott szerepbe „kényszerítve” senki, hiszen mindhárom irodalmárnak szerves köze volt a bemutatott könyvekhez. Végül Korpa Tamás magára vállalta a „rossz zsaru” szerepét, és kérdéseivel igyekezett irányítani a beszélgetést. Elsőként arra kérte meghívott-társait, hogy említsék meg 3-4 kedvenc versüket a legújabb KAF-verseskötetből, a Lözsurnál dö Lüniverből. A költő „zsarulást” kiáltott, majd kifejtette, ő nem tud hármat-négyet, csak harmincnégyet választani, de akkor olyanokat fog megemlíteni, amelyek felolvasására biztosan nem kerül sor az est folyamán, ilyen volt például A nyelszi bárdolatlanok című alkalmi verse, ami túl hosszú ahhoz, hogy az est keretei között elhangozzon. Emellett a kötet címadó versét, a Lözsurnál dö Lunivert is ajánlja, ez a nagyon „vásárhelyi szöveg” a kötet borítóját is tervező Bodor Anikó grafikáihoz született, akinek gyakori alkotási témája a marosvásárhelyi vegyipari kombinát, amitől „hamar nyugdíjba lehet menni, de még hamarabb meghalni” – tette hozzá Kaf.

 

Mészáros Márton a kötet vége felé helyet kapó, némiképp személyesebb hangvételű, „intimebb” verseket, többek között az Apamantra-ciklust említette legkedvesebbként. Ezeket azonban nem ajánlotta felolvasásra, mondván, hogy erős hatásuk miatt „inkább a végén rontsuk el a közönség kedvét”. A publikum felvidítására végül Kaf a 2014-ben, a Látóban megjelent Csihány és Spenót című versét adta elő, amely egy angol dada-dal alapján született. Ezután elérkezett az est legnehezebb pillanata: eldönteni, hogyan kérdezzen egy könyv születésének körülményeiről egy moderátor, ha érintett. Jelen esetben Korpa Tamás került a „kényelmetlen” helyzetbe, végül szerkesztőtársa, Mészáros Márton „mentette meg”, és mesélt a KAF-olvasókönyv létrejöttéről.

 

A szerkesztő bevallotta, élete első publikált cikke épp egy KAF-elemzés volt, azóta is szinte kényszeresen vissza-visszatér az életműhöz. Kihívást lát KAF poétikai világában, egyetemi oktatóként pedig azzal is találkozik napi szinten, hogy a diákokra milyen hatással van KAF átalakuló költészete. Néhány éve jött az ötlet, hogy két társával, Porczió Veronikával és Korpa Tamással nekiálljanak rendszerezni a KAF életmű recepcióját és értelmezési hálózatát, vagy legalábbis igyekezzenek „a kritikai visszhang felszínét” megkapargatni.

 

Az Olvasókönyv 446 oldalon 28 kritikát, 13 tanulmányt és 3 verselemzést vonultat fel; a szövegművek 1983 márciusától (Cs. Gyimesi Éva A rejtőzködő lírikus című kritikájától) 2015 januárjáig (Kulcsár-Szabó Zoltán Jelenlét hangszalagon című elemzéséig) ívelnek. A gyűjtés és a szelekciós protokoll kidolgozása természetesen nem volt egyszerű, mondták a kötet szerkesztői, és még a kiterjedt odafigyelés ellenére is maradtak ki fontos szövegek a bibliográfiából, amelyeket majd a második kiadásban pótolnak. A könyv hosszúsága így is szinte meghaladja a racionális, kiadói megfontolásokat, ezért „észnél kellett” lenniük. A kötetből emiatt végül kimaradt egy hat órás interjú leirata is, helyet kapott viszont benne egy jól hasznosítható cím-, név- és tárgymutató. A Yorick Stúdió színpadán szó esett KAF saját recepciójához fűződő labirintikus viszonyáról – mindezt szépen illusztrálta a szerző két kijelentése, amelyeket a közönséggel szembefordulva (mintegy farkasszemet nézve) mondott: „Nem vagyok KAF. Azaz csak néha vagyok KAF.”

 

A másfél órásra taksált irodalmi esten felvetett, elkezdett témákkal is meg lehetne tölteni egy fél kötetet: volt szó itt a hálózatelmélet és az irodalmi életműkutatás (egyelőre csak) feltételezett relációiról; az okos alkotóról, aki úgy építi fel a legjobban a karrierjét, hogy nem épít semmiféle karriert (ez, teszi hozzá Kovács András Ferenc, úgyis csak Adynak sikerült a magyar irodalomban); az időről, ami „van és közönyös, csak mi telünk”; a Proust–Camus skáláról (KAF szerint az ember ízlése általában Proust és Camus között van valahol összekeveredve); és a Lözsurnált is átitató, gomolygó Füstpanorámáról.

 

Zárásként Kovács András Ferenc ismét újat mutatott: ezúttal nem is franciából és nem is lefordított, hanem angolból írt át egy híres szöveget, és ezzel a Dylan Thomas „Do not go gentle into thet good night...” kezdetű versére reagáló szövegével búcsúzott a marosvásárhelyi publikumtól a költő, aki néha KAF, néha nem, de mindenképpen többet az, mint mindenki más.

 

Szabó R. Ádám