Egy pszichedelikus utazás metafizikai pillanatai

Részletek

Szarka Károly beszámolója Makai Máté Koriolán dala című könyvének bemutatójáról

(galéria nyílik)

„Be vagyok szarva”, válaszolja az elsőkötetes Makai Máté a kötet szerkesztője, egyben az est moderátora, Borbáth Péter arra vonatkozó kérdésére, hogyan is érzi magát most, a könyv megjelenése utáni pillanatokban. A kérdező aztán rögtön korrigál: lehet, hogy nem is illik ilyesmit kérdezni, és nyilván a kérdést komolyan venni sem, majd a labdarúgásból vett közhelyekkel („nagy volt az iram”, „fejben elfáradtak a fiúk”) tréfálkozva zárják az első kört.

Közben azért kiderül, hogy a szerző a Fiatal Írók Szövetségének tavalyi pályázatát megnyerve viszonylag gyors tempóban írta meg, írta át, írta újra és rakta össze a novellákat. Az eredmény a Koriolán dala című kötet, amelynek borítóját egy másik Makai, vagyis a szerző testvére, Makai Dorka tervezte. A borítóhoz hasonló mintázatú sütemények, valamint választható alkoholos és alkoholmentes welcome drinkek is várták az Alap kávézóba érkezőket.

A kedves fogadtatás után a világ összes könyvbemutatója közül időarányosan valószínűleg itt hangzanak el a legtöbbször a „technológia”, a „pszichedélia”  és a „metafizika” kifejezések. A meglehetősen közönségbarát, mindössze félórás beszélgetés harmadik résztvevője amúgy hangsúlyozottan nem irodalmár és nem bölcsész: Németh Lóránt informatikus a technológia irányából közelíti a Makai-novellákat, technológia és művészet kapcsolatáról értekezve.

Szerinte a technológia háttérként, adottságként jelenik meg a kötetben, és Makai is egyetért vele abban, hogy nem a kritika tárgyát képezi, hanem sokkal inkább a szövegek metafizikai keretét adja. Borbáth a novellák tematikus sokszínűségére hívja fel a figyelmet: hol a Fülöp-szigetek, hol pedig Szibéria a helyszín, az utazás azonban nem mindig valóságos, sokkal inkább pszichedelikus.

Bár a szerző éppen arra a kérdésre, kereste a választ, hogy mi is a valóság, és ennek a kérdésnek a feltevéséhez tudományos, filozófiai problémák, a legkülönbözőbb olvasmányok, illetve sok esetben zenei élmények adták az ihletet.

Eljátszik például azzal a lehetőséggel, hogy mi lesz az irodalom, az olvasás, a tanulás szerepe, ha majd jelszerűen az agyba lehet juttatni a tudást, bár Borbáth úgy véli, a programozás ellenére sem lehet majd megúszni a kreatív folyamatokat. Egyébként az egyes novellák – természetesen – metafizikai pillanatokat örökítenek meg, a művészetek mellett pedig közvetítőként megjelenik a sport, és jelen vannak a valóságos és metaforikus drogok is.

A szerzőtől megtudjuk még, hogy legalább két másik kötetének megjelenése is tervben van. És bár a címszereplő rockzenészhez, Koriolánhoz hasonlóan ő maga is fogott már gitárt a kezében, sőt hallhattuk játszani a Fiatal Írók Szövetségének több rendezvényén is, most a FISZ-es programok egy másik gyakori résztvevője, Panda zenél, miközben Kroó Balázs színművész olvassa fel a Csapda című, Indiában játszódó novellát. És amilyen rövid a könyvbemutató, legalább annyira kíváncsivá teszi a reménybeli olvasókat.