Hírlevél feliratkozás

Keresés

Annyira svéd, amennyire magyar

A debreceni Méliusz Könyvtár Újkerti Fiókkönyvtára szolgált helyszínéül az Irodalmi Kávéház programsorozat keretében október 22-én megrendezett könyvbemutatónak. A családias hangulatú eseményen Szeles Juditot Ilyen svéd című verseskötete kapcsán Áfra János – a kötet keresztapja – kérdezte svédekről, magyarokról, bevándorlásról, határhelyzetekről. A csengeri születésű Szeles Judit ugyanis tizenkét évvel ezelőtt szülőhazájából Svédországba költözött, első kötete pedig a szerkesztő, Lapis József, valamint a FISZ Hortus Conclusus könyvsorozat gondozásában jelent meg múlt héten, melyet egyelőre magyarul olvashatunk, és a skandináv mentalitás szellemi lenyomatába (is) betekintést enged nyerni.

A beszélgetés indulásakor megtudhattuk, hogy a szerzőnő Áfra Jánossal először az interneten keresztül került kapcsolatba, hozzátette még azt is, hogy a svédek körében is egy nagyon népszerű fórum a világháló. A párbeszéd kezdetén rögtön kezdődött is a felolvasás a kötetből, ez később sem történt másként, a gondolatmenet gerincét főként a versek adták a délután folyamán.

 

(galéria nyílik – Béres Zsuzsa felvételei)

 

Az első felolvasott mű a Vándorlok címet viselte, már ekkor szembetűnő volt az a szaggatott, monoton előadásmód, recitáló hangnem, amely az egész kötet szerkesztettségére és hangulatára érvényes. Az iróniával átszőtt szöveg „Svédországban mindenki bevándorló, csak a jég eredeti.”, továbbá a vérpalacsinta és rénszarvasszív mint kedvelt csemegék másik dimenzióba repítették a közönséget, ugyanakkor közelebb hozták saját világához is. A következő vers a Néma történet volt, koncepciójában és hangnemében hasonult az előzőhöz, a humor mellé azonban társult még egy szervező erő, a statisztika: „A svédek fafejűek, vízízűek, kőkemények.”, „A svédek 20%-a gombázik, másik 20%-a alkoholista.” Vendégünk elárulta, hogy sok felmérés és kutatómunka előzte meg a kötet megjelenését, a statisztikai adatok több helyen is szerepet kapnak a versekben, a mindennapok problémái között pedig sűrűn előfordul a pedofilizmus, alkoholizmus, és a hallucinogén gombák fogyasztása.

 

A felolvasás után Áfra János a kezdetekről kérdezte a szerzőnőt, hiszen ismeretes, hogy csupán az utóbbi két évben kezdett el aktívabban publikálni. Szeles Judit elmondta, hogy harmadikos korában írta első versét, később a középiskolában az Egyetemi Életnél és az Alföld folyóiratnál tevékenykedett. Részt vett a Sárvári Diákírók, Diákköltők Találkozóján is, de az ebből a korszakból származó szövegeket nem tartja fontosnak, nem foglalkozik velük, főnixmadárnak tartja magát, aki a hamvaiból éled újjá, és nem néz vissza. Ezután témául a Svédországba való költözés és az ezzel járó magányos atmoszféra szolgált, a szerzőnő a kint töltött első tíz évben nem igazán tartotta senkivel sem a kapcsolatot, később az internet lett ebben segítségére, évente egyszer látogat el Magyarországra, kötetét pedig svéd nyelven is tervezi kiadatni. Nehezen illeszkedett be Svédországban, bár a svédek a bevándorlók mellett állnak politikailag, mégis ellentmondás figyelhető meg, hiszen a lezártság, a mentális-kulturális-társadalmi kerítés nem egykönnyen bontható le. Kommunikációs nehézségei nyelvi problémákba is ütköztek, ugyanis sokáig nem beszélt svédül, csak angolul. Elmondása szerint a svédek tudnak angolul, de nem szívesen beszélik a nyelvet, sok helyen megfordult, hogy nyelvtudását fejleszthesse, beteggondozóként is dolgozott egy idősek otthonában, tulajdonképpen ennek köszönheti, hogy megtanult svédül. Áfra János következő kérdése az inspiráló közegre vonatkozott, hiszen a magyar lírában kevesen dolgoztak hasonló koncepcióban, talán Oravecz Imre. A válaszból kiderült, sokkal inkább Tolnai Ottó volt rá hatással, ezt követően a versalkotás mechanizmusára terelődött a beszélgetés, hiszen a statisztikai, ismeretterjesztő adatokkal való operáció vége mindig egy sikeres vers lesz. Erre a válasz a szörfölés volt, a svéd statisztikai honlapok adatai szolgáltatták a legtöbb kapaszkodót, de hozzátette vendégünk azt is, előfordult már, hogy egy elolvasott cikk ihletett verset. Nem derült ki, hogy ez a fajta kutatómunkát igénylő, konceptuális jellegű költészet megtalálható-e a svéd kortárs irodalomban, az viszont igen, hogy felettébb nehéz egy idegen nyelvű közegbe beolvadni, többek között a kulturális-társadalmi szakadékok miatt is. A kötetben visszatérő témák a depresszió, a kávé- és alkoholfogyasztás, cigányság problémája és a xenofóbia. Felmerült a kérdés, hogy ilyen-e egy svéd, de a szerző kijelentette, hogy ez a kötet ugyanannyira svéd, mint amennyire magyar, lehetne Ilyen magyar is a címe. Következtethetnénk ebből arra, hogy a svédek és a magyarok mentális tulajdonságai hasonlítanak, ennek nem szolgált semmi bizonyítékul, az elemek ugyanúgy lehetnek egymás metaforái is, mint ellentétes pólusai. A kötet illusztrációinak bemutatása következett ezután. A képek a versekre reflektálnak. Szeles Judit elmondta, elégedett az illusztrációkkal. Az alkotót is egy közösségi oldalon keresztül ismerte meg, elküldte neki a szövegeit, majd hagyta, hogy önállóan dolgozzon a képeken. A borítón jellegzetes svéd elemek láthatóak, egy lumberszexuális férfi, egy feminin jegyeket hordozó szarvas, fenyőfák, róka és egy leveleitől megfosztott fa. A rajzok fehér háttere is fontos üzenet hordoz, ugyanis Svédországban a fehér könyv hivatalos közleményt jelent, így a kötet is olvasható kinyilatkoztatásként. A természeti jegyek mint illusztrációk a svédek natúrához való viszonyára utalnak: a szerzőnő szavaival élve Svédország óriási ország, kevés az ember és erdő erdőt ér. A levegő tisztább, egészségesebb az élet, az éghajlati adottságok miatt azonban sok a depressziós ember, északon több hónapig nem kel fel a nap. Mégis a legizgalmasabb dologként a stresszmentes élet, és a paradox módon egyszerre jelen levő biztonság- és elhagyatottság-érzet került szóba. A társasági életet főként a kocsmák jelentik, egy pohár bor körülbelül háromezer forintba kerül, ennek ellenére a svéd nép híres-hírhedt mértéktelen szeszfogyasztásáról.

 

Ezt követően folytatódott a felolvasás. A Nagy számi című versben körkörösen visszatérő, mantraszerű ismétlésekkel tarkítva többek között a sámánizmusról, bányákról, Lappföld fiktív voltáról hallhattunk. A soron következő mű A kutyák címet viselte, ez az északi nép vérmérsékletéhez hűen rövid, velős, szűkszavú költemény volt.

 

Majd ismét a határhelyzetek felé terelődött a beszélgetés. A szerzőnő a norvég kultúrához való fordulást is fontosnak tartja, ugyanis párja norvég származású, aki hajós volt régebben. Az írás terén is megmutatkozik mindez, ugyanis újabban tankerhajókhoz ír szerelmes verseket, azonban többet nem árult el, hogy a második kötetben is legyen meglepetés az olvasók számára, mely szemléletében az első kötetet kívánja követni. A beszélgetés vége felé közeledve a magyarországi életről is szó esett, Szeles Judit elmondása szerint szeret itthon lenni, mert ilyenkor mindenki a kedvében jár.

 

Lezárásként pedig meghallgathattunk még néhány verset: a Távolságból kiderült, hogy a számik kutyaugatásban mérik a távolságot, a svéd nép természethez való közelségének jegyében pedig feltűnt a sorok között a rozsomák, a rénszarvas, a fajd és a farkas alakja. A számi nép történelmét tekintve az indiánokhoz hasonló, azonban az amerikai őslakosokkal nem bántak „hódítóik” utólag olyan lelkiismeretesen, ahogyan a számikkal törekednek jó viszonyra a svédek, napjainkig is. Az apró történelmi kitekintést követően még két vers, a Körkép és az Utolsó harc hangzott el, a könyv dedikálására is lehetőség nyílt, végül ki a táskájában, ki pedig a fejében vitte magával az ilyen-világ élményét.

 

Kiszely Zsófia