A második nap: Barbár papa olvasói

Részletek

Igazi sztárparádét készítettek elő a szervezők: a nap csúcspontja ezúttal a Kitömött barbár. Péterfy Gergely Patócs László személyében talál kérdezőjére. Laci nem kertel, egyből a könyv páratlan sikerének receptjére kérdez rá: a szerző elárulja, hogy a jelen állapotot hosszas gondolkodási folyamat előzte meg, megoldási lehetőségeket, írói, anyagfeldolgozási módszereket mérlegelt. Idővel a könyv köré fonódott sokrétű (szakmai és közéleti) recepció azonban megtévesztő is egyben, hiszen úgy tűnhet, részletesen kitervelte a könyv reklámkampányát is, amit tulajdonképpen a véletlen alakított. Péterfy azonban meglovagolta az első hullámot, és saját állítása szerint „pofátlan, agresszív”, célratörő Facebook-kampányba kezdett. Emellett a könyv politikai pamflet jellegű olvasatát is igyekszik kiaknázni.

(galéria nyílik)

Angelo Soliman történetére egy rövid Kazinczy-szövegben bukkant, így jöhetett létre a számára kulcsfontosságú nyomozás és maga a könyv is. Mivel imádja a filológiai kutatást, Kazinczy és Soliman barátságának története elsődlegesen doktori disszertációjának témáját képezte, anyagát bécsi kutatásai során gyűjtötte össze, ahol paleográfiai kurzuson is részt vett, hogy a kéziratokat lehetőleg akadálymentesen tudja olvasni. A regény megírása régóta tervei között szerepelt, de mint mondta, el kellett távolodnia a témától, elfelejteni a történeti kutatás apró részleteit, hogy a sztorit képes legyen feltölteni fikcióval. A folyamat részét képezte az azonos témájú dráma megírása, amelyre kísérleti szövegként tekint. Török Sophie kapcsán elárulta, alakját közel háromszáz szereplő közül választotta, ő a legideálisabb narrátor, hiszen özvegy, megtört és hisztérikus figura, aki mindenkitől jobban rálát az eseményekre. Aki irodalomtörténeti hitelességet kér számon a Kitömött barbáron, számos ponton felhorkanhat olvasás közben, ám a szerző úgy nyilatkozik, számított a sérelmek kialakulására, sőt ezeket is pozitív visszajelzésként értékeli. Gyakorlatilag minden körülményt alárendelt a megálmodott fikció kiteljesítésének, így a nyelvújítás is perifériára került, hiszen olyan szereplőket kellett volna bevonnia, akik felborították volna a koncepciót, nehezen mozgatható stábbá és nyelvi tablóvá terhelve a művet. Péterfy rendkívül előzékenyen a kérdezőre bízza a felolvasandó rész kiválasztását, így a beszélgetés egy nem túl vidám, ám annál érdekesebb kolerajárvány-jelenettel zárul.

Vacsora után Tökház fedőnevű építményben a Dollár Papa Gyermekei nevű háromtagú formáció mutatkozik be a lakásszínház műfajmegjelölésű produkciójával, akik az aktuális enteriőr lehetőségeinek kiaknázásával a kínzó mindennapok groteszk humorát viszik színre. A közönséget megosztó produkciót lecsófőzéssel egybekötött Szépirodalmi Figyelő-lapszámbemutató követi – nemhiába meg kell adni a módját a gasztro szövegek prezentálásának is. A látvány is megér egy misét, három bográcsban rotyog Mucha Attila és Vincze Ferenc gondoskodó szeretetével a lecsó. A fellépők stílszerűen bányászlámpással világítanak, nemcsak az étel, de Király Farkas is felfüstölődik a felolvasás folyamán, Pápay György viszont rendkívüli teherbírásáról ad tanúbizonyságot, és végül az is kiderül, hogy a lassan elkészülő fogás nem szerepel a szám étlapján, így nem lehet visszautasítani a második vacsora egyre kevésbé gőzölgő lehetőségét. Kollár Árpi az egészet megfejeli a Bácskai magyar trolltár TOP 10-es listájával, amivel a legszaftosabb vajdasági pletykatörténet alapkövét is leteszi. A buli ezúttal tényleg hajnalig tart, és a nap végére Szilke kutya is barátra talál Igor kutya személyében.