Elstartolt a FISZ Tábor

Részletek

Szombat reggel. Könnyű az ébredés, talán mert zsizsegek a gondolattól, hogy hamarosan Visegrád felé vesszük az irányt.  A tavalyi kényszerű távolmaradás a Mogyoróhegytől csak fokozza a várakozást. Lassan megtelik a Mazda táborozókkal, vannak köztünk veteránok és „szüzek”, a szerb–magyar határt könnyedén vesszük, egy kis tekergés után ismét következetesen észak felé tartunk. A hőségtől lúdbőrözni lehet, figyeljük a telefonokat, a tervezettnél egy órával később gördülünk a kemping bejárata elé, mégsem késünk el. Később megtudom, van olyan, aki harminc órát utazott azért, hogy itt lehessen – így már nem is tűnik soknak ez a pár órányi zötykölődés.

(galéria nyílik)

Az udvarban parkol a FISZ világjáró turnébusza, javában zajlik a szervezés, kiderül, hogy a macifröccshöz elengedhetetlen bor még nem érkezett meg, de a cicás, nyuszikás és medvés pólók már a stand felett lengedeznek. Feszültség nem, csak a hőség érzékelhető, mindenki rutinosan végzi a feladatát. Rövid, lényegre törő eligazítást követően megkezdődnek a műhelymunkák; a kritikai szekciót harmadik éve Szilágyi Zsófi irányítja, bemutatkozunk idén is, bár szinte mindenki ismeri a másikat, felvázoljuk a témákat, kötetlenül beszélgetünk könyvekről, kritikákról.

A délután hátralevő részében a pódiumbeszélgetésé a főszerep: Szilasi Lászlót Vass Norbert kérdezi. Szilasi mintha osztálytalálkozón volna: munkája, betegsége, könyvei, lehetőségei kerülnek szóba. Leginkább az írást élvezi, és habár szeret tanítani, azt mondja, kezd benne meghalni a tudomány. A fejéről sapka néha lekerül, máskor megfordul, a beszélgetés egyre terebélyesedik, akár A harmadik híd két és fél oldalas vázlata. Megtudjuk, a keret nem tudatosan rezonál Ottlikra, a történet adta, írta magát, cipős dobozban gyűltek a jegyzetcédulák, melyekre néha csak egy-egy kézzel írott mondat került, ezekből halmazok lettek, így épült fel a teljes szerkezet. Állítja, nem kívánt a hajléktalanok szószólója lenni, mivel maguk is el tudják mondani a saját bajukat, sokkal inkább élt lehetőségével, hogy saját stabil megszólalásmódját kihasználva kihangosítsa mondanivalójukat. Elementáris részt olvas fel a regény végéről, majd Norbi a zene felé tereli a beszélgetést, hisz soundtracket lehetne összeállítani a regény popkulturális utalásaiból. Az ötvenesek már nem tudnak sem inni, és ha még a zene is elhallgat, akkor jönnek a problémák, mondja félig komolyan, félig viccelődve. Tavaly megjelent könyve generációs regényként is megállja a helyét, bár Szilasi nem támogatja ezt az olvasati lehetőséget: mint mondja, addig nem lesz jó világ, amíg egyetlen ember is él, aki a szocializmusban született. Deák Krisztina filmadaptációja kapcsán elárulja, olyan mondatokat kell írnia, amelyek képpé transzformálhatóak, s ez komoly feladatot jelent számára. A patkány helyett végül a központi jelenet került a borítóra, zárásként is ezt olvassa fel.

Esteledik, a meleg azonban nem akar szűnni, vacsora táján mintha vihar készülődne, mégsem esik. A hivatalos program a FISZ-könyves bemutatókkal zárul: Szőllőssy Balázs felkonferálja Tóth-Czifra Júliát és Dobás Katát, akik szerzők hiányában rövid életrajzi ismertetéssel indítanak, majd nagy feladatot vállalva röviden igyekeznek összefoglalni a fiatal írók szövegeinek legfontosabb jegyeit. Fekete Anna Oda-vissza című lírakötetében az emberi, ezen belül is család és a nők egymáshoz való viszonya kérdőjeleződik meg. A versek tétje a lírai én önmegismerése különböző stratégiák mentén, így kerülhetnek kulcspozícióba a térképzetek: kertek, városok. Juhász Tibor szövegeit témái miatt szocioköltészetnek minősítik, bár nem feltétlenül ez a versek tétje. A kompozíció határozott, ahogyan a Kassákhoz, József Attilához való kötődés is, miközben a versek egy sötétedéskor körvonalazódó iparvárost rajzolnak ki. Bödecs László lírája erősen blogszerű, erőteljes a mindennapok leírásának igénye, de az elődökhöz való viszonyt tekintve a Semmi zsoltár a hagyomány és a hétköznapiság felcserélésének lehetőségét kínálja az olvasó számára. Idő közben kiderül, Szendi Nóra, a Zárványok című regény szerzője mégis jelen van, és fel is olvas Irén történetéből, aki a férfiakhoz, a narkóhoz és Berzsenyihez különleges szálakkal kötődik. Alkonyodik, második körben Farkas Arnold Levente és Kiss László olvas fel a Hortus Conclusus sorozatban megjelent könyvéből, majd Gondos Mária Magdolna hosszas kérlelésére Horváth Benji is befut végül, mobilos világítás segítségével hallhatjuk a Beatcore címadó versét.

Az Óperentzia nemcsak a buli hangerejét, de a hangulatát is megalapozza, legtöbben mégis sörrel, fröccsel a kézben beszélgetnek rég nem látott ismerőseikkel, páran világító képernyő mellett tudósításokat pötyögnek, Szilvácska világító nyakörve vonzza a tekinteteket, fogy a zsíroskenyér. Nem csoda, hogy elfáradtunk, hosszú út vezetett a Mogyoróhegyig.