Cápák vagyunk

Részletek

Az újvidéki kritikustusa keddi fináléjában Totth Benedek első regényéről, a 2014-es prózatermés egyik legkiemelkedőbb köteteként emlegetett Holtversenyről Kelemen Emese, Komáromi Dóra és Sági Varga Kinga vitázott vezetésemmel. A komoly kritikai visszhang által övezett regénynek már borítója is egy nem hétköznapi történetet előlegez meg, az est végére pedig az is kiderült, sportregényként sokkal inkább megállja a helyét, mint ifjúsági lektűrként.

A regényben megjelenített világ gyakran nem biztosít alternatívát az azonosulásra, a karakterek és a narráció alapos kidolgozottsága azonban feledteti velünk ezt a problémát. A nihilista kamaszok története túl kegyetlen, sokkal inkább kamaszregény, ami gyakran erőteljes nagyításokat alkalmazva mutatja be a magára hagyatott fiatalok világát. Sok kritika megvalósíthatatlan dolgokat kér számon, elsősorban a karakterformálás szempontjából: a szereplőknek igenis vannak céljaik, amiket el szeretnének érni: győzni szeretnének bármi áron, világhírűek lenni, le akarják győzni a saját bátyjaikat, családjukat, vagyis élsportolóvá kívánnak válni, még ha a hétköznapjaikban szemmel láthatóan céltalanul lézengenek is. A kritikák által gyakran emlegetett hiteltelenség kapcsán a beszélgetők úgy látták, Totth könyvében teljesítette azt, amit vállalt: létrehozott egy olyan világot, amiben ezek a karakterek léteznek, ha pedig a drogozó, agresszív, szexuálisan túlfűtött kamaszokat nézzük, a saját környezetünkben is úton útfélen találkozhatunk hasonló vagy akár még hátborzongatóbb történetekkel. Más vélemény szerint nehéz elhinni az íróról, hogy ő maga nem ebben a közegben mozog, s nem ismeri behatóan a kamaszok szociális életét, mégis jobb azt hinnünk, hogy mindez távol áll tőlünk.

A Holtverseny történetében folyamatosan hiányok nyilvánulnak meg: alig van apafigura, de érzelmi szinten üres helyeket találunk. Mindez a beilleszkedés hiányát tükrözi, ami elsősorban a családi állapotokra vezethető vissza: rossz vagy hézagos minták vannak előttük, ahol a belső érdektelenség a legnagyobb probléma, egyedül talán a kegyetlen edző, Bandibá tekinthető olyan figurának, aki mégis törődik a kamaszokkal. Az érzelmek feldolgozására való képtelenség a szereplők legnagyobb problémája: Zolika reménytelenül szerelmes, megölnek egy embert, mégsem érzik át ezeknek a dolgoknak a súlyát, hanem a drogok világába menekülve kutatnak valami után, ami biztonságot és kibúvót adhat a mindennapok problémái elől.

A beolvasók egyetértettek abban, hogy ha biztosítékkicsapós rész ugyan nincs a könyvben, de a macskagyilkosság igazi mélypontot jelentett az olvasás során. Ez az epizód azonban arra is rávilágít, mennyire emberi reakciói vannak a szereplőknek a lövöldözés után. A Holtverseny egy ideig még biztosan nem fogja házi olvasmányként felváltani a Pál utcai fiúkat, azonban a sztori átjárást biztosít a magas- és popkultúra között. Totth Benedek regénye egyelőre még nem fog kanonizálódni, ugyanakkor olyan áttörést jelent a magyar prózairodalomban, amivel valóságos lavinát indíthat meg. A történet gördülékenysége, humora és ötletes megoldásai nem hagynak hiányérzetet bennünk, a filmes és más, popkulturális utalásokat tartalmazó hasonlatok viszont néhol erőtlennek, zavarónak hatnak a szövegben. Az ilyen feleslegesnek tűnő betétek általában olyankor jelentkeznek, amikor valami fontos dolog történik, ezzel is utalván arra, mennyire képtelenek ezek a kamaszok uralni az adott szituációt, s így sokkal inkább verbális hárításnak, egyfajta pótcselekvésnek tűnnek a poénosnak szánt beszólások.

Talán szükség lenne egy olyan karakterre is, akivel lehet azonosulni, mégis sok típust megrajzol a szerző. A szerencsétlen Zolika halálát már a borító is elővetít(h)eti, mégis talán azért kell meghalnia, mert a Niki iránt érzett szerelmét a többiek képtelenek megérteni, Kacsa pedig veszélyeztetve érzi a monopol alfahím pozícióját. A narrátor visszatérő önmeghatározása, a „Cápa vagyok” pedig azt jelentheti, hogy amíg mozog, addig létezik. Ez a filozófia viszont a regény egészére is kiterjeszthető: eredendően nem akarnak ezek a srácok rosszat a világnak, csak mozgásban maradni, hogy túlélhessenek. A tusázók szerint a regény nyelvileg teljesen hiteles: ha felülünk egy magyarországi buszjáratra, olyan szlenget hallunk, ami a regényben inkább tompítva jelenik meg. A történet megkívánja ezt a fajta trágárságot, hiszen ha nem így beszélnének a szereplők, nem lennének hitelesek. A narrátor-főszereplő lelkivilágát remekül tükrözik a lírai hasonlatok, hisz ő is ambivalens személyiség, potenciális jelölt a túllépésre.

Az est végén a kritikusok egy-egy, általuk legkarakterisztikusabbnak vélt szövegrészt olvastak fel, majd a kötelező értékelést követően egyértelművé vált, az Olvass Be! negyedik szériájának legkedveltebb könyve lett a Holtverseny a maga 9 pontjával.