Hírlevél feliratkozás

Keresés

„Virágba borult világvége.”

Bartók Imre Debreceni könyvbemutatójáról

Hentesfiúk címmel könyvbemutatóval egybekötött beszélgetést tartottak október 7-én, hétfőn a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének könyvtárában. A regény szerzőjével, Bartók Imrével Áfra János beszélgetett a Fém és A patkány éve című köteteiről, valamint a kiadásra váró A nyúl évéről, illetve a három könyvben megteremtett szürreális világ kapcsolatáról.

A beszélgetés az intermediális viszonyteremtés révén asszociációs játékra hívta az érdeklődőket: a Cronenberg–filmrészlettel, a felolvasással, a fotográfiákkal és a kortárs képzőművészek által készített installációk bemutatásával a regény világa egyszerre hallhatóvá, láthatóvá és méginkább átélhetővé vált az érdeklődők számára, így nem egy hagyományos könyvbemutató és beszélgetés részesei lehettünk. A kapcsolatteremtés szándéka nem csupán más médiumok között, hanem a regények szövege és világa között is megtörtént, hiszen számos szál és motívum játszik át egymásba, s bár a Fém című kötet hamarabb született, mégis gyakorta érezheti úgy az olvasó, hogy az A patkány évének a folytatása. Így, bár A patkány évének a könyvbemutatóján voltunk, mégis szükségszerű volt az előző regényről is szót ejteni, hiszen csak így, egymást kiegészítve érthető meg ez a rendkívül erős, szürreális regényvilág. De mégis mik azok a jellgzetes vonások, amik igazán egyedivé, és kifejezetten Bartók Imréhez köthetővé teszik a szövegeket?

A Fém egyes szám első személyben megírt asszociációs szorongásregény, rövid fejezetekből, víziókból összeálló történet, de nem nélkülözi a narratív szálat sem, zárt, homogén nyelvi univerzummal rendelkezik. A központi figurája John, aki a Faemberrel való találkozása után keres fel egy pszichológust. A regényt a vele való beszélgetések tagolják: széthúzó víziók ezek, melyek mégis összeérnek egy magasabb szinten. Nehéz eligazodni ebben a nyelvi univerzumban, és ez talán nem is a nyelv sűrűségének, mint inkább a szöveg tematikus sokrétűségének köszönhető, mivel folytonos önszembesítésre ösztökéli az olvasót.

Mik lehetnek azok a kapcsolódási pontok, melyek elvezetnek (vagy visszavezetnek?) minket A patkány évéhez? A Fémben tárgyalt problémákat viszi tovább a szerző az első nagyregényében, s a tavasszal megjelenő A nyúl évében is, továbbá mindegyik szövegben megfigyelhető a különböző regiszterek keveredése: a szatirikus hangvétel, a bibliai és a mitologikus utalások, az apokaliptikus hangulat és természetesen a Bartók Imrére oly jellemző biológiai problémakör – a botanizálás, a csonkítás és a hibridizáció – boncolgatása.

A patkány évében a huszadik század három nagyhatású filozófusa, Marx, Heidegger és Wittgenstein klónjai róják New York utcáit, akik egy Cynthia nevű femme fatale vezetése alatt akarják megváltoztatni a világot, s kétségbeesetten próbálják megakadályozni és elrejteni egymás és a világ elől saját elméjük széttöredezését. Mindeközben ennek a széthullási folyamatnak elindítói lesznek, Áfra János szavaival élve „egy világkorszak berekesztőivé” válnak. Hogyan is lehetne megfogni a szöveg lényegét? Hisz a tömörségén túl nem illeszkedik a magyar hagyományokba, hanem egy merőben más, sötétebb, ellis-i regénynyelvhez kapcsolódik. Sok, egymásnak ellentmondó véleményt fogalmaztak meg a regény és a műfaja kapcsán: „metafizikai horror”, „egzisztencialista biopunk”, „romantikus dráma”.

„Szeretnék bejutni a bőröd alá.” / „Látod, bejutottál a bőröm alá.”

Az idézett regényrészletben a szexualitás, az erotika és a perverzió egyszerre jelenitődik meg. Az érzékiség újratematizálása által ez a szerelmi jelenet összekapcsolódik a nászi ágy és a boncasztal képzetével, a teljes feladással és kitárulkozással. Ezzel az idézettel lehetne talán leginkább érzékeltetni azt a hangot, amely jellemzi a szerző trilógiáját, esetleg tetralógiáját.

Bartók Imre egy merőben más és új utat mutat, mint az eddig megszokott. Érdemes odafigyelni az általa létrehozott regénynyelvre, hiszen a különböző rétegek felfejtésével számos – mindannyiunkat érintő és aktuális – kérdést boncolgat. Az ember mitől marad ugyanaz, ha minden átalakul? Leküzdhetjük-e a szorongásainkat, az identitás-válságot és halhatatlanná válhatunk-e? Továbbörökíthetőek-e az átalakuló létformák?

A következő nagyregényében, A nyúl évében már más lesz a világ, az elkezdődött változások után leszünk. De a problémák nem változnak meg. Sőt, lehet, hogy a problémák sosem változnak meg. A regény szereplői így próbálnak létezni. S hogy miképpen teszik ezt? Tavasszal kiderül.

 

Szirák Sára