Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Montázs: SZIFONline

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

Bővebben ...
Műfordítás

Billy Collins: Őrültek (f. Góz Adrienn)

Fotó: A szerző Facebook-oldala

Figyeltem, ahogy a versem a kocsma / homlokfalára száll

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Dominika versei

Fotó: A szerző archívuma

Egy megfeszülő mellkas alatt él

Bővebben ...
Próza

Szirmai Panni: Szembogár

Fotó: a szerző archívuma

Zorka négyévesen látott egy vak koldust a piac mellett térdelni, a szemgolyója helyén fehér köd gomolygott. Látás helyett kenyérérét és aprópénzért rimánkodott.

Bővebben ...

Erdős Kristóf versei

Falevelek estek falat kaparó / tenyeremre, gennyes sebeket / szakítottak fel és a szobát összekötő / hálóba akadva csak erősítették / a vastag téglákat. // Működéstanilag elrepültem volna, / és működéstanilag még most is elrepülnék: / a tizedik agyideg talán / mozgatni tudja / a kinti őszön lévő / szárnyaimat is.

 

Erdős Kristóf 2001-ben született, kecskeméti gimnazista. Verset ír, olvas, a Hírös Slam tagja. Szeretne egy kötetet. Első publikációja a FélOnline-on jelent meg.

 

 

tizedik agyideg

 

Régen napokig mostam kezet

ugyanabban a pózban,

enyhén derékszögű falakat

szőttek egybe gazdátlan pókok az

élek hajszálrepedései mentén.

 

A falak szobákat alkottak, a plafonon

lévő nyílások elég tágasak voltak,

de ebben a múlt századi villában a

belmagasság miatt elérhetetlen volt

a kinti ősz.

 

Falevelek estek falat kaparó

tenyeremre, gennyes sebeket

szakítottak fel és a szobát összekötő

hálóba akadva csak erősítették

a vastag téglákat.

 

Működéstanilag elrepültem volna,

és működéstanilag még most is elrepülnék:

a tizedik agyideg talán

mozgatni tudja

a kinti őszön lévő

szárnyaimat is.

 

 

másfél

 

Éjszaka van

az eltolódott időérzékű panellakók

kutyát sétáltatnak

 

a sarkok csendesek

kurvák szája

hangtalan fotocellás ajtó

a lombok egyberagadt tömbök

szabálytalan betonkockákat

a repedés tesz szabályossá

 

egész nap valakit kerestem

akinek elmondhatom

mi is van velem

és álmomban

fűszagot éreztem

 

a lámpa alatt

fényes fekete üveglapról

visszatükrözve a fák

drótszobrok és

az egyenes világhoz képest itt

úgyis minden ferdén történik

 

már olyan késő van

hogy korán

egy lámpa alatt tüzet gyújtok

lassan fél három

sietni kell

ekkor jelennek meg az emberek

továbbmennék de itt még

gyorsan

elégetem magam.