Elfekszenek álmaink
- Részletek
Mosolyok mögé rejtett vágy,
Amelyen az esendő ember csúszkál,
Hasznot remélve ténfereg.
Magából kiszakítva testet, lelket
Áldoz a hiúság oltárán,
És kezét nyújtogatva megragad,
Megszerez az eltévelyedett glóbuszon.
Pipacsoktól vöröslő mezőn
Készítenek sírt reményeinek,
Ahol majd végül, elfekszenek álmaink.
Mondd hát, mit ér ez az egész?
Átvágtatunk az életen,
Kérünk és követelünk,
Merre is tartunk?
Megbilincsel a szokás,
Az érzelmektől fűtött
Vak normák.
Bálványokon át szeretünk,
És elképzelt világokon uralkodunk,
Amik a valóság tüzében
Hamvadnak porrá,
És parázsló maradványainál
Pedig dideregve fagyunk halálra.
Budapest 2017-03-02
Reichenbach József vagyok 1987.02.25-én születtem Budapesten. Gyerekként nem gyakorolt rám nagy hatást az irodalom, az irodalom órák. Tinédzserként írtam három-négy verset talán, amik sajnos már nincsenek meg. Ezután következett pár olyan év, ami hallgatással telt, majd 2005-ben újra kezembe vettem a tollat. Azóta folyamatosan írok, rajongok az irodalomért, a magyar nyelv adta szépségekért. Nagy hatást gyakorolt rám Radnóti Miklós, Ady Endre, Shelley, egynéhányat említve csak. Körülbelül 2014 óta próbálkozok publikációval, vers pályázatokkal, szinte sikertelenül, bár a közelmúlttól kezdve több sikerrel pályáztam, mint kudarccal. Írói álnevet használok, ami John Richard Riwering névre hallgat (J.R.Riwering) Sok helyen sajnos nem engedték a használatát. A világban elég sok helyen fordultam már meg, rengeteg kultúrával, mentalitással találkoztam, amik szintén befolyásolták, alakították nézetemet nem csak a költészet terén. Nem tudom csak hobbiként tekinteni a versfaragásra, nekem ez egy életforma. Versek mellett szeretek drámákat írni, valamint színdarabokat verses formában, ugyan ez a fajta irányzat nem éli fénykorát, de töretlenül alkotok, mert bennem él.
Reichenbach József
