Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Elfekszenek álmaink

Mosolyok mögé rejtett vágy, / Amelyen az esendő ember csúszkál, / Hasznot remélve ténfereg. / Magából kiszakítva testet, lelket / Áldoz a hiúság oltárán, / És kezét nyújtogatva megragad, / Megszerez az eltévelyedett glóbuszon.

 

 

Mosolyok mögé rejtett vágy,

Amelyen az esendő ember csúszkál,

Hasznot remélve ténfereg.

Magából kiszakítva testet, lelket

Áldoz a hiúság oltárán,

És kezét nyújtogatva megragad,

Megszerez az eltévelyedett glóbuszon.

Pipacsoktól vöröslő mezőn

Készítenek sírt reményeinek,

Ahol majd végül, elfekszenek álmaink.

Mondd hát, mit ér ez az egész?

Átvágtatunk az életen,

Kérünk és követelünk,

Pedig helyünket se tudjuk,

Merre is tartunk?

Megbilincsel a szokás,

Az érzelmektől fűtött

Vak normák.

Bálványokon át szeretünk,

És elképzelt világokon uralkodunk,

Amik a valóság tüzében

Hamvadnak porrá,

És parázsló maradványainál

Pedig dideregve fagyunk halálra.

 

 

Budapest 2017-03-02

 

 

 

Reichenbach József vagyok 1987.02.25-én születtem Budapesten. Gyerekként nem gyakorolt rám nagy hatást az irodalom, az irodalom órák. Tinédzserként írtam három-négy verset talán, amik sajnos már nincsenek meg. Ezután következett pár olyan év, ami hallgatással telt, majd 2005-ben újra kezembe vettem a tollat. Azóta folyamatosan írok, rajongok az irodalomért, a magyar nyelv adta szépségekért. Nagy hatást gyakorolt rám Radnóti Miklós, Ady Endre, Shelley, egynéhányat említve csak. Körülbelül 2014 óta próbálkozok publikációval, vers pályázatokkal, szinte sikertelenül, bár a közelmúlttól kezdve több sikerrel pályáztam, mint kudarccal. Írói álnevet használok, ami John Richard Riwering névre hallgat (J.R.Riwering) Sok helyen sajnos nem engedték a használatát. A világban elég sok helyen fordultam már meg, rengeteg kultúrával, mentalitással találkoztam, amik szintén befolyásolták, alakították nézetemet nem csak a költészet terén. Nem tudom csak hobbiként tekinteni a versfaragásra, nekem ez egy életforma. Versek mellett szeretek drámákat írni, valamint színdarabokat verses formában, ugyan ez a fajta irányzat nem éli fénykorát, de töretlenül alkotok, mert bennem él.

Reichenbach József