és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez
Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.
A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.
Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.
helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal
Kezdetben volt az eszem. Először csak álmok laktak benne. Később jöttek a szavak, végül belefért a sötétség riasztó csöndje is.
Egy városi kertben, a szinte / egymásba kapaszkodó házak között? / Felgyújtanánk a várost
Vendégünk volt Potozky László, aki számára az irodalom az, ami korszakalkotó (és többnyire az 1900-as évek után született).
Ajánlása:
Günter Grass: A bádogdob - www.libri.hu/konyv/gunter_
Óva intése:
Bármi olyan, ami nagyon akar valamit
Felolvasás (25:27): Égéstermék (részlet)
Műhelymunka (30:41): Ma nem
