Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...

Németh Gábor Dávid gyerekversei

Mikor pislog, egy pillanatra / mindig máshova kerül. / Ezer helyen van egyszerre, / világok közt háborog, / ezer dologba néz bele, / el is fárad hamar. // De álmában csak egy helyen jár, / mindig ugyanott. Tükörfalú / szobában kapirgálja / magát a tapétát.

 

Németh Gábor Dávid 1994-ben született Budapesten. Költő, kritikus. Első verskötete Banán és kutya címmel jelent meg a FISZ gondozásában, 2017-ben.

 

 

Cókmókszedő

 

Mintás szeretne lenni, hogy elnézzék.

Mindent magára szed.

Azt hitte, a viselés ad neki formát.

Magára hívott maszatos nyelveket, tejüveges

varázslókat, púderes monstrumokat és

vattazsákos bűbájt. Legyenek ők a mintái.

Azóta annyira mintás, hogy ő már nincs is,

övé minden szín és forma,

de a legszebbikbe sem tud belefeledkezni.

 

 

Martalóc

 

Martalóc mindent összeszedett,

ami szembejött vele. Olyat is,

amit nem akart. Kastélyokat,

babonaarcokat, átrendeződő bundákat,

hattyútrappolást. Bizsu a világ körülötte.

 

Annyi mindent gyűjtött össze,

mikor magára gondol, rögtön valami más is

eszébe jut, ami nem ő maga.

 

Lassan elfogy a világ, már csak alatta

egy talpalatnyi. Ahogy hajol érte,

lebillen róla, és keringenek összekapaszkodva,

hogy Martalócot a világméretű

hasa le ne húzza.

 

 

Tajtékszemű

 

Mikor pislog, egy pillanatra

mindig máshova kerül.

Ezer helyen van egyszerre,

világok közt háborog,

ezer dologba néz bele,

el is fárad hamar.

 

De álmában csak egy helyen jár,

mindig ugyanott. Tükörfalú

szobában kapirgálja

magát a tapétát.

 

Németh Gábor Dávid